(Valamikor cikknek indult, de végül nem az lett. Bejegyzés ide.)
Február végén kettős választást tartottak Iránban. Az iszlám köztársaság történetében először fordult elő, hogy a parlamenti referendum egy időben zajlott az ország első számú politikai-vallási vezetőjének személyéről döntő Szakértők Tanácsa tagjainak megválasztásával. A voksolás fontos mérföldkő lehet az ország jövőbeli politikáját illetően: alapvetően meghatározhatja az ország jövőjét mind rövid, mind hosszú távon, s irányt szabhat a közel-keleti kulcsország bel- és külpolitikai orientációjának.
A mostani kettős referendum jelentősége abban áll, hogy a kétarcú iráni politikai rendszer két alapvető fontosságú, az állampolgárok által választott intézményének tagjairól döntöttek. A vallástudósok által irányított intézmények, mint a legfelső vezető (rehber) által közvetve és közvetlenül kijelölt Őrök Tanácsa, a parlamenti felügyeletet gyakorló Konzultatív Tanács vagy az igazságszolgáltatási testület kontrollálják ugyan a nép által delegált intézmények munkáját, de a rendszer által meghatározott kereteken belül a választott intézmények mozgástere nem elhanyagolható. A parlament a törvényhozás révén befolyásolhatja az ország politikáját: támogathatja vagy korlátozhatja a végrehajtó hatalom fejének, a köztársasági elnöknek az elképzeléseit, míg a Szakértők Tanácsa az első számú vezető személyének kiválasztásával döntően befolyásolhatja az ország jövőjét.
A parlamenti választások első fordulójában a reformerők jelentős győzelmet arattak, és vezetőik első megnyilatkozásaikban már a nem elhanyagolható politikai befolyással bíró parlamenti elnöki helyet követelik maguknak. Pozícióikat a Szakértők Tanácsában is megerősítették, ami hosszú távon éltetheti a változások iránt sóvárgó társadalmi csoportok reményeit.
A hivatalosan közölt eredmények szerint a parlamenti választáson Teheránban taroltak a reformerők, miután jelöltjeik mind a harminc itteni mandátumot megszerezték. Hasonlóan jól szerepeltek az ország több más pontján is. Elsősorban városias környezetben szereztek mandátumot, de olyan körzetekben is győzelmet arattak, amelyek hagyományosan a vallási konzervativizmus fellegvárai – mint az északkeleti oktatási-spirituális központ, Meshed. Bár az eredményre még rá kell bólintania az Őrök Tanácsának is és az eldöntetlen helyekért áprilisban vagy májusban lesz még egy második forduló, az már most kirajzolódni látszik, hogy a reformerők megerősödtek (83 parlamenti hely az eddigi harminc helyett), ami a két éve megválasztott Haszan Rúháni köztársasági elnök gazdasági reformelképzeléseinek sikereres továbbvitelét jelentheti.
Pedig a körülmények nem voltak kedvezőek. A választások felügyeletét is ellátó, a legfelső vallási-politikai vezető, Ali Khámenei ajatollah által delegált 12 tagú Őrök Tanácsa ezúttal is reformistának tartott-bélyegzett jelöltek ezreit törölte a választási listákról. Az a tény, hogy ennek ellenére többséget szereztek, jelzi a társadalmi óhaját a gazdasági és politikai változásokra és a parlamentben tovább folyhat a Rúháni nevével fémjelzett program.
Az ország első számú vezetője, Ali Khámenei ajatollah még a választási kampány kezdetén elhangzott kijelentése, miszerint a parlament összetételében nem szeretne változást, illetve hogy a Szakértők Tanácsának újraválasztása nagyobb jelentőséggel bír, mint a parlamenti referendumé, a konzervatív oldal szándékainak pontos összegzése. A Rúháni elnök megtestesítette reformisták ugyanakkor a törvényhozásban való győzelmet – a gazdaság talpra állításában fontos embargó-feloldás továbbvitele miatt – legalább annyira fontosnak tartották, mint a hosszabb távú jövőre hatással bíró másik választást.
A mostani parlamenti választás elsősorban rövidtávra határozza meg az ország politikáját. Ez volt az első társadalmi megmérettetés a tavaly a Nyugattal aláírt - a végül megtörtént ratifikáció során a reformer-konzervatív oldal közötti belpolitikai szakítópróbának minősülő - atomegyezmény és az embargó fokozatos feloldásának megkezdése után. Az eredmények ismeretében elmondható, hogy a városi lakosság, a középosztály és elsősorban a fiatalok támogatása révén következett be a reformisták és a mérsékeltek további erősödése.
Az ország visszatérése a világgazdaság hálózatába olyan politikailag mindig fontos szerepet játszó rétegeket mobilizált a nyitás politikáját hirdető erők mellett, mint a bazári kereskedők, akik iráni politológusok szerint egyértelműen a változás pártján vannak. De ugyanez mondható el általában a városi középrétegekről, amelyek számára az elmúlt években tapasztalható egyre romló életkörülmények javítására csakis a gazdaság élénkülésével és modernizálásával van esély. A reformisták a legnagyobb támogatást azonban a fiataloktól remélhették – elsősorban a városokban. A 2009-es elnökválasztás utáni megmozdulások végső sikertelensége csak a szőnyeg alá seperte az ország modernizációját követelő – zömében szakképzett, de egyre nehezebben boldoguló – fiatalok problémáját, s most ez a csoport több követelést is megvalósíthat a reformisták és/vagy mérsékeltek győzelmével. Amir Mohebbijan politikai elemző úgy fogalmazott: "Az eredmény a választók világos válasza volt a konzervatívok felé."
Van Rúháni társadalmi támogatottságának még egy nem elhanyagolható oldala: a veterán politikus 2000-ben alapította mostani politikai formációját, amely a gazdasági pragmatizmuson túl - természetesen az iszlám köztársaság keretein belül maradva - nem követ egyetlen deklarált politikai ideológiát sem. Ez a stratégia elfogadottságra talál a elmúlt évtizedek túlfűtött ideológiai kampányaitól megcsömörlött középosztály körében éppúgy, mint a mindennapi boldogulásra törekvő, az információs társadalmat és a globalizációt nem kihívásként kezelő, hanem azt megélni kívánó fiatalok széles csoportjaiban.
A reformisták a választások előtt erősen fogadkoztak. Vezetőik lépten-nyomon az egységet hangoztatták, mégis sokáig szétforgácsolódni látszott az erejük. Hásemi Rafszandzsáni ex és Rúháni jelenlegi elnök több alkalommal demonstráltak együtt, miután a köztársasági elnöknek fontos a reformista-mérsékelt győzelem: saját pragmatikus gazdaságpolitikájának kiterjesztéséhez, illetve jövőre esedékes újraválasztásához szüksége van egy együttműködő-támogató parlamentre.
A végén megszülető széles körű koalíciójukban végül gyakorlatilag megtalálható az elmúlt évek valamennyi ellenzéki politikusa Mohammed Khátemi és Rafszandzsáni ex-elnököktől kezdve Mehdi Kerrubi és Ali Laridzsáni volt parlamenti elnökökön át Asgar Farhadi Oscar-díjas filmrendezőig és számos színészig. A koalíció heterogenitását mutatja, hogy például Rúháni támogatásával reformisták és mérsékeltek mellett még szoft-konzervatívok (Ali Motahheri) is indultak fővárosi képviselői mandátumokért. Ez, valamint az a tény, hogy sok politikai nagyágyú található a reformisták táborában szakértőkben kételyeket ébreszt a csoport majdani sikeres együttműködését illetően az új törvényhozásban.
Emellett a – a legfrissebb eredmények szerint Teheránban csak a kiesést jelentő 31. helyet megszerző – Golám Ali Haddád-Ádel, volt parlamenti elnök vezette konzervatívok mögötti társadalmi és intézményi bázis sem elhanyagolható. Amellett, hogy e csoport számos tagja még mindig nem hagyott fel atomálmaival, ők lehetnek a gazdasági reformok legfőbb kerékkötői – alapvetően ideológiai okokból. A külföldi tőke megjelenésével beáramló társadalom-átalakító ideológiák megjelenésétől tartak. S mellettük is széles körű társadalmi rétegek állnak.
A rurális lakosság tradicionalizmusa, a nemzetközi gazdasági folyamatoktól való elzártsága, és a domináns állami média erőteljes hatása következtében ez a társadalmi csoport hagyományosan a konzervatívok felé húz, miként az embargó következtében kialakult kvázi-autark gazdaság haszonélvezői is. S a konzervatívok támogatói táborában találjuk a hadiipari és a stratégiai szénhidrogén-szektorban alapvető pozíciókkal rendelkező Forradalmi Gárdát (IRGC) is. Ez utóbbi a Mahmúd Ahmedinezsád-éra (2005-2013) megkerülhetetlenné vált úgy a gazdasági csúcsvezetésben, mint a politika konzervatív oldalán.
Ugyanakkor a konzervatív vallástudósok jelentős része nem nézi jó szemmel a Forradalmi Gárda (IRGC) térnyerését a politikában. Egyes politológusok – tradicionalista vallási vezetők nyomán – szerint az IRGC gyakorlatilag harmadik politikai oldallá szeretne válni. Ez az ambíciója különös helyzetbe hozta a szervezetet: az IRGC egyrészt a politikailag aktivista vallási nézetek egyik alapvető bástyájává nőtte ki magát, amely a forradalom exportjának és a fő regionális rivális, Szaúd-Arábia elleni küzdelem zászlóshajója. Másrészt viszont az utóbbi évtizedben egyre komolyabb pozíciókat szerzett a nehéz- és hadiipar mellet a stratégiai fontosságú szénhidrogénszektorban is, így nem elhanyagolható érdeke fűződik a gazdasági nyitást erősítő szankció-feloldásnak. Vezetőik nyilatkozataiból kiviláglik: ennek segítségével terjesztenék ki az ország gazdasági játékterét az utóbbi években a szövetségesi rendszer segítségével kiépített politikai befolyási zónában: lásd a kvázi-megszerzett Dél-Irakot, és – szándékaik szerint – Szíriát valamint Libanont.
A konzervatívok ilyetén megosztottsága jelentős mértékben kihatott választási eredményeikre, s várhatóan azokon keresztül érvényesül majd az ország rövid és hosszú távú külpolitikai orientációjában is.
Irán hosszú távú jövőjének szabhat majd irányt a Szakértők Tanácsának választása. Ennek tagjai szigorú kritériumok alapján jelölt és megválasztott vallástudósok. A jelölteket ugyancsak erősen megrostálta az Őrök Tanácsa, s számos reformista-gyanús kandidálót kizárt a választásokból. A tét ugyanis óriási volt. A most nyolc évre megválasztott grémium fogja várhatóan eldönteni, hogy ki legyen az ország első számú vezetője a jelenlegi 76 éves és egyre többet betegeskedő Ali Khámenei ajatollah után.
Miután a külpolitika fő irányait a rehber határozza meg, a mostani választásoknak döntő szerepe lehet abban, merre indul el Irán egy esetleges vezetőváltás esetén. Az utódlással kapsolatos opciók széles spektrumot fognak át. A konzervatívok pozíciónak megtartása a jelenlegi rendszer prolongálását vetítette előre. A mérsékeltebb vallástudósok azonban akár pragmatikus(abb) vezetőt is választhatnak az iszlám köztársaság élére. De patthelyzet esetén előállhat a Rafszandzsání ajatollah által egyre gyakrabban szorgalmazott megoldás: egyszemélyi vezetés helyett egy vallástudósokból álló grémium megválasztása. Ez akár ideiglenes, akár állandó jelleget venne fel, gyökeres változást hozhatna a teljes iráni politikai struktúrában.
Az eredmények itt is a reformisták megerősödését jelzik. Teheránban első helyen jutott be Rafszandzsáni, aki számára ez a megmérettetés talán az utolsó a hosszú, csaknem négy évtizedes, a hatalom csúcsain eltöltött pályafutás végén. A hozzá közel állók szerint a forradalom szürke eminenciása ezt a páratlan életpályát "királycsinálással" zárná le: személye valóban megkerülhetetlenek látszik a majdani első számú vezető megválasztásánál. Ugyancsak a reformisták pozícióit erősíti, hogy a fővárosi megmérettetésen elvérzett a konzervatívok egyik potenciális rehber-jelöltje, Mohamed Jezdi ajatollah, az Őrök Tanácsának eddigi vezetője. Ugyancsak kiesett a testületből a Ahmedinezsád volt elnök ultrakonzervatív szellemi vezetője, a befolyásos Mohamed Taqi Meszbah-Jezdi ajatollah is.
Bárhogy is történjen, a Szakértők Tanácsa összetételén múlik a perzsa állam jövőbeli első számú vezetőjének személye, s ezzel külpolitikája. Az, hogy hosszú távon folytatódik-e a Szaúd-Arábiával szembeni középhatalmi ambíciók további erőltetése valamint ezzel együtt a politikai és katonai aktivitás erősödése a Közel-Kelet majd’ valamennyi konfliktusának színterén Szíriától Irakon át Jemenig. Vagy egy mérsékeltebb és pragmatikusabb vezető (esetleg vezetőség) esetén csökken-e a síita politikai-katonai szövetségesi háló további szövése és az ország több energiát fektetne a gazdasági kibontakozás ösztönzésébe.
A perzsa állam sokat változott az elmúlt évek folyamán. A konfrontatív politikát folytató Ahmedinezsád elnök idején csúcsra futtatott atomprogram kérdése megoldódni látszik, amihez új politikusok kellettek – s nemcsak Teheránban. Az Obama-adminisztrációhoz fűzött közeledési politika a jelek szerint Iránban széles körben támogatókra talált. A választások eredménye most ezt igazolja vissza, még akkor is, ha mind az iráni politikában, mind a Közel-Keleten (Szaúd-Arábiától Izraelig) több ellenzője is van ennek a tendenciának.
Az Iran című teheráni napilapban helyi politikai elemzők aláhúzzák: az iráni társadalom tisztában volt a választások tétjével, amit alátámaszt a rendkívül magasnak számító 60 százalék fölötti részvétel. Ez azonban nem volt meglepetés. A közel-keleti államok közül a legstrukturáltabb, politikai értelemben talán legtudatosabb társadalom Iráné. A gazdasági reformokkal, az ország nemzetközi gazdasági rendszerbe való visszakapcsolásával ez a modernizálódás tovább erősödhet. A természeti és társadalmi erőforrások mindezt a potenciált magukban hordozzák.
Ugyanakkor indulhat másik irányba is a múltjára büszke és a régi hódító ambíciókat soha nem feledő ország. A regionális középhatalmi szerep fegyverrel való kivívásának is megvannak nemcsak a politikai-vallási, de társadalmi bázisai is. Amennyiben Teherán utóbbi években Libanonban, Szíriában, Irakban, Jemenben és a Perzsa-öböl déli részén tapasztalható politikai és katonai aktivitása továbbra is fennmarad – netán megerősödik –, egészen más jövő sejlik fel Irán és az egész Közel-Kelet számára.
A kétezer-ötszáz éves hajó lassan fordul. Még minden lehetséges.
-----
A parlamenti választásokon a belügyminisztérium által közölt hivatalos eredmények a reformerők előretörését mutatják. A 290 fős törvényhozásban a Mohamed Reza Aref-vezette reformista (Remény) koalíció, amely magában foglalta a Rúháni és Rafszandzsáni szervezeteit is, 83 helyet szerzett A vele potenciális szövetséges Nép Hangja elnevezésű, Ali Motahhari irányította mérsékelt konzervatív erők 10 székével együtt már jóval erősebb pozícióban vannak, mint a Golam Hoszejn Haddad-Adel-elnökölte konzervatívok, akik majdnem száz helyet veszítve csupán 64 képviselőt küldhetnek a törvényhozásba. A vallási kisebbségnek biztosított 5 hely mellett a fennmaradó 73 mandátumért áprilisban tartják a második fordulót, az új parlament pedig májusban ül össze.
A 88 tagú Szakértők Tanácsában – az Őrök Tanácsának a parlamenti referendumnál is szigorúbb előzetes szűrése következtében – kiegyensúlyozottabbak maradtak az erőviszonyok. Feltűnő azonban, hogy a konzervatívok néhány nagy befolyású vallási vezetője nem került be a testületbe. A 20, egyértelműen reformistának számító tanácstaggal szemben 27 szilárdan konzervatívnak számító vallástudóst választottak a tanácsba. Bár a többség (35) egyértelműen nem sorolható egyik irányzatba sem, iráni megfigyelők szerint közöttük többen vannak a reformok felé hajló mérsékeltebb vallástudósok. Az ő álláspontjuk döntő lehet egy majdani rehber-választás esetén.
