iszlám és politika

Manyasz Róbert Kázmér blogja

Egy elnök arcképe

2016. április 14. 20:10 - politics&islam

 

A közel-keleti társadalmakban más a hírügynökségi képekhez való viszonyulás. A nyugati személyiségi jogok más megítélés alá kerülnek. Például egy balesetnél egy az egyben hozzák le a roncsolt testek látványát, mindenféle arckitakarás-kikockázás nélkül. Hogy a háborús képekről ne is beszéljek. Meg a lefejezésekről.

Merthogy ezek nézegetése és különféle adathordozókon való tárolása népi sport. Például Bejrútban ismerőseim előszeretettel mutogatták a szomszédban zajló háború eme vadhajtásait. Mindenki a maga szemszögéből kommentálva azt. Voltak, akik a végrehajtók brutalitását és a valláshoz való bárminemű közük tagadását hangsúlyozták, voltak akik „csak” szörnyülködtek, és voltak, akik többé-kevésbé egyetértettek a mozgóképfelvételeken látható eseménysorozattal. De mindenki a zsebében hordozta a történéseket. 

Ez jutott eszembe most, amikor az algériai elnökről készült friss fotó körül áll a bál az észak-afrikai országban. Merthogy a háború brutalitásaival és a balesetek rémisztő látványával ellentétben a politikai (és vallási) vezetők testi-szellemi állapota és esetleges leépülésük látványa – hagyományosan tabu.

Részben a hatalom védekező reflexe ez, miután az iszlám politikai hagyományában a közösség vezetésének vallásjogtudósok által megfogalmazott feltétele a testi és szellemi képességek teljessége. Másrészt a mai vezetők felett ott lebeg a legitimáció hiányának kérdése – mind választási szempontból, mind a mainstream vallásjog szempontjából. Ami a mindenkori vezetők körül kialakult klientúra/elit hatalmának megtartása érdekében a utódlás kérdését is megnehezíti.

E tabu nyomán a térséget figyelemmel kísérő megfigyelő ámulattal tapasztalhatta, ahogy az idő előrehaladtával egyre jobban befeketedik Huszní Mubárak/Hoszni Mubarak egyiptomi ex-elnök haja, vagy az ugyancsak makacsul sötétedő hajkorona mellett hogyan kerekedik egyre jobban a nyolcadik ikszébe lépő Zajn al-Ábidín Bin Alí/Zine El Abidine Ben Ali szintúgy elzavart tunéziai exelnök ábrázata a belefecskendezett botoxtól. És ez utóbbi szépészeti anyag említésekor nem lehet kihagyni a líbiai Ezredest. Muammar al-Qaddzáfí/Moamer Kadhafi ebben is extravagáns volt: a végén holivúdi matrónákat megszégyenítő mennyiségben rakatott az arcába belőle. Ráncos valóban nem lett tőle, de.

Abdulazíz Bútaflíqa/Abdelaziz Boutaflika algériai elnök sem mai gyerek már (79 éves) és az utóbbi években sokat betegeskedett. A legutóbbi agyvérzése óta járni sem tud, keveset jelenik meg a nyilvánosság előtt. Az ellenzék hosszú ideje követeli az alkotmány 88. paragrafusának életbe léptetését, amely a köztársasági elnök akadályoztatása esetén a posztot üresnek nyilvánítja. Ezt a kormány (és az elnök családja, különösen a „szóvivői” szerepet játszó Szaíd Butaflíqa) mereven elutasítja. Amikor néha-néha felbukkant az algériai médiában, általában ülő helyzetben mutatták, valamely nagykövet vagy más látogatók társaságában – és legtöbbször csak állóképen.

Most a francia televíziókban hoztak le róla tudósítást, amint Manuel Walls miniszterelnököt fogadja. Az ezeken a képeken látható elnök súlyosan beteg, erősen megtört ember benyomását kelti. Ez át is szakította az említett tabu-gátakat és nyilvános polémia kezdődött az elnök egészségi állapotáról. Dzsílálí Szufján/Gilali Sufyan, az ellenzéki Új Nemzedék Párt (حزب جيل جديد) vezetője azinnal nyíltan megkérdőjelezte az elnök képességeit az ország vezetésére. Az ellenzéki és független személyiségeket soraiban tudó 19-ek Csoportja (مجموعة الـ19) szervezet, amely 2015 óta küzd a tényleges hatalomgyakorlásra egyre alkalmatlanabb elnök lemondásáért, ugyancsak a lemondást tartja az egyetlen megoldásnak.

A közvélemény is egyre inkább rémálomnak nevezi a hatalom által állandóan és eufemisztikusan „a negyedik mandátumnak” nevezett jelenlegi Bútaflíqa-korszakot.

(Mintegy zárójelesen: Algériában volt már ehhez hasonló helyzet: Havárí Búmedien/Houari Boumediène is a nyilvánosság előtt haldokolva zárta elnöki mandátumát 1978-ban. Az ő külügyminisztere volt Bútaflíqa.)

A kormányzópárt Nemzeti Felszabadítási Front (جبهة التحرير الوطني) azonban szembefeszül: szerintük az a tény, hogy az elnök külföldi látogatókat is fogad, arra mutat, hogy alkalmas az ország irányítására. És – mondják – a francia média Walls miniszterelnök nyomására „adta le” az algériai elnökről az inkriminált tudósításokat.

Tekintettel arra, hogy az észak-afrikai régióban egyre nagyobb dzsihádista erők csoportosulnak át a sziraki térségből, az országot fél évszázada vezető katonai elit nem engedheti meg a központi hatalom gyengeségét. Személy váltani azonban hamarosan kell. Érdekes lesz: itt nincs dinasztikus jelölt sem jól látható erős ember. A katonák eddig – leszámítva a ’91-92-es iszlamista kisiklást, ami polgárháborúba torkollott – mindig megoldották a hatalomátmentési manővereket. Ez azonban egyre nehezebb lesz; még a várható francia segédlettel is.

Algéria állva maradt a sogenannte „arab tavasz” alatt. Az elnök most éppen ül. A társadalom az alacsony szénhidrogén-árak és a modernizáció általános elmaradása miatt kiterült. A kérdés: melyik út lesz az ország jövője.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://islampolitics.blog.hu/api/trackback/id/tr238627146

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása