A nagyvilágot saját kis világukba béhelyezni. Ha oda illik, ha nem. Többnyire nem.

Itt például van ez a Katára városrész. Skanzen vagy mi a fene. Leginkább persze fogyasztási központ.

Két jól elkülöníthető része van. Egy orientális és egy okcidentális. Mindkettőben nehéz keresni az értelmet. De hát nem gondolom, hogy itt bárki evvel foglalatoskodna.

Azért nem haragszom, mert legalább nem toronyházak.

A keleti szekcióban van áliraki arany-, áliráni kék fajanszos mecset, álmali mecsetre hajazó galambdúc, műbazár, egyebek. De találni Vesuvio éttermet, miként Kánaán földje nevű vendéglátóipari egységet is.

S a tengerparton ott áll az amfiteátrum. Benne járván nékem nem római kori asszociációim voltak, a letisztult vonalak kissé az itáliai fasiszta futurológiát idézik. A díszpáholyban látom a Ducet, kinyilatkoztat: "Io sogno una Italia romana!"

Na mindegy, legyen amfiteátrum. Csak Fejrúz szóljon benne!