Frankó vár az Una völgye felett. Az első erődöt itt a rómaiak akkoriban emelték, amikor egy meglehetősen képzett, hitéleti kérdésekben elköteleződni (aztán megzavarodni) látszó, éppen látásproblémákkal küszködő tarszuszi római polgár a Keleti kapun át betévedt Damaszkusz városába, hol egy Ananias nevű helyi illetőségű személy otthonában egészség- és lélekügyi problémáira is megoldást talált. Ja, és eü-kartotékján nevet is cserélt.

Ugorgyunk! Emlékszünk-e még e nevekre? Frankopánok, Babonićok, Šubićok. Az elsőre biztosan, mert egyik leszármazottjuk, Ferenc a zűrzavaros 17. században részt vett az egyik - ha nem a legpancserebb - Habsburg-ellenes összeesküvésben és Peter Zrinskivel együtt feje vétetett. A Babonićok és Šubićok is a 13. században emelkedtek fel s lettek híres tartományurak/kiskirályok, miként Matej Čak, Kőszegi Henrik, Kán László, Ákos István, Petenye fia Péter vagy Borsa Kopasz. Vagy a kedvencem, az Aba Amadé. (Ez a legjobb nevű.)

1286-ban Blagaj kenéze, Pavao Šubić Bribirski, horvát bán megszerezte az ostrižaci erődítményt, ami maradt is a család kezén egészen a vár 1577-es oszmán elfoglalásáig.

Amelyet megint csak egy Sokolović/Sokollu-famíliabeli vitéz, Ferhad bég eszközölt.

Aztán - határőrizeti feladattal - a Beširević-család birtokolta majd' háromszáz évig. Ő adták meg a vár mai formáját.

1878-ban az "utolsó Beširević", Mehmet bey eladta a várat egy homo novus-nak, Lothar von Berksnek, ki Frau von Berks-szel helyre kis reneszánsz kastélyt kerekített belőle.

Hogy aztán a 2VH-ban Josip Broz maga is partizánkodjon benne.

S hogy a legújabb kori délszláv háborúban, a krajinai csatákban legyen még mit szétlőni.

Cladosa,

amely mint a Hungarus királyság fennhatósága alá tartozó település szerepel ilyen néven először az oklevelekben 1290 táján. Maradt is mogyeri birtok 1464-ig, utána két évszázadok keresztül ide-oda járt az oszmánok és Habsburgok között. 1633-tól aztán stabil oszmán terület lett, 1878-ig.