S a múlt! Itt hunyt el a nagy diadal után a migráns román bojár fia, ki addigra már az ország első számú homo novus főurává lőn. Két héttel a nem létező Titus Dugović halálugrása után, augusztus 11-e forró délutánján legyűrte a pestis Hunyadi/Szibinyáni Janót.

S ekkoriban exitált nem messze innen nagynevű talján kollégája, Giovanni da Capestrano. Az micsoda élet(veszejtő) művész volt! Miután fiatal korában őt magát is eretnekséggel vádolták, olyannyira buzgó franciskánus lett, hogy mint a Szent Inkvizíció egyik vezető tisztségviselője, igencsak odatette magát.

Működött lengyel, cseh és német földön, Moldvában és Észak-Itáliában, mely helyeken ezreket küldött a máglyára. Szokása vala az is, hogy amennyiben az eretnekséggel vádolt delikvens időközben meghalt, kiásatta a holttestüket és a hullákat/csontmaradványokat égettette el. Ez, kérem, az alaposság! Husziták és bogumilok tömegei szívták meg a vele való találkozást.

Meg a zsidók. Nem sokkal a fehérvári diadal előtt évekig Sziléziában tevékenykedvén zsidók százait égettette meg izzó serpenyőkben. Keményebb esetekben mindeközben vasfogókkal is rájuk küldte a hóhérokat.

Ilyen volt a Jani bácsi. Egyébként a nagy humanista, Ennea Silvio Piccolomini (II. Pius pápa) barátja. Még bestsellereket is írt az eretnekségről.

Ps. Megnyugtató, hogy ez az ember a római katolikus egyház szentje ma is, s terek, utcák, közintézmények viselik a nevét.

Csak így tovább!