György Péter-fanként, múzeumkritikáit olvasva valamelyest tisztában vagyok vele, hogy az efféle kiállítások meglehetősen idejétmúltak. Az emirátusi és ománi múzeumokban mégis ez dívik; s annyira azért nem rossz. Mindegyik helyet átlengi valami pontosan megfogalmazhatatlan…

  Vannak elfeledett írók. Az egyiket éppen az előző posztokban említettem volt meg. Karinthy Ferencet ki olvas ma? Nem a negyvenes-ötvenes évekbeli voluntarista szörnyelményeit, hanem - mondjuk az Epepét vagy az izgalmas-kitárulkozó Naplót. Emlékszem, amikor ez utóbbi a…

  Mára ukk-mukk-fukk (ezt így írjuk?) elfeledett írónk, Karinthy Cini (igaz íly atyával, anyával, nagybácsival terhelten igencsak nehéz) egyik, általam különösen kedvelt kései könyvét, az 1947-48-ban tett olaszországi utazást megelevenítő "Italia mia" úgy zárja, hogy az…

  Tizenkét és tizennyolc éves korom között orrvérzésig olvastam sci-fit. (Azóta csak a megmaradt hiányosságokat tömögetem be.) Végig a klasszikusokat, Asimovtól Bradburyn és C. Clarken át K. Dickig. D.A.Wollheimet, B. W. Aldisst, Robert Silverberget. A Sztrugackij-fivéreket meg Lemet. (Hogy a…