Újabb betekintés a szaúdi-iráni küzdelemre. Ezúttal egy vértelen, de nem kevésbe jelentős frontra. A média területén folyó szkanderozásra.

Szaúd-Arábia és szatellitái (főként Katar) húsz éve megkezdték regionális médiabirodalmuk kiépítését, amely legalább egy évtizede az Irán elleni politika egyik legfontosabb terepévé nőtték ki magukat. Az al-Dzsazíra (قناة الجزيرة) fogalommá lett, az al-Arabíját (العربية‎) is millióan nézik, a középosztály, amely még kezébe veszi a papíralapút, pedig szinte csak pro-szaúdi lapokkal takarózhat.

De a másik oldal sem tétlenkedett. Irán még korábban tisztában volt a média jelentőségével. Az internet jelentőségét jóval korábban felfedezte, mint bármely szunnita autoritás, de a hagyományos elektronikus média terén is felépítette a maga hírszolgáltatását. Ezzel kapcsolatos a mostani hír.

Teherán a minap jelentette be, hogy 2016-ban befejezi a Bejrútból sugárzó - a palesztin Hamászhoz köthető - Jeruzsálem/Qudsz (القدس) és Palesztína - ma (فلسطين اليوم) műholdas televíziók pénzügyi támogatását. Nevezett médiumok január és február hónapban már egy qirsnyi átutalást sem kaptak Iránból, munkatársai pedig elmaradt fizetésüket várják.

A két televízió annak a Teherán által kiépített médiabirodalomnak az utóbbi időben igencsak nagy társadalmi befolyásra szert tett részei voltak, amelyet Irán politikai szövetségesei számára a Közel-Keleten kiépített. Az iráni állami televízió (amely maga is tucatnyi nyelven sugároz) szoros kapcsolatban áll azokkal a médiumokkal, amelyek a régió síita és nem-síita szövetségeseihez szólnak. A legismertebb libanoni - a Hezbollah hivatalos megnyilvánulási terepének számító - al-Manár (المنار) mellett további, nem kis társadalmi befolyással rendelkező televíziók tartoznak még ebbe a portfólióba. Libanonban ilyen még a Majádín Televízió (الميادين), amely az arab nyelvű iráni hátterű médiumok körében megközelítette az első számú csatorna, a Világ/Álam (قناة العالم الاخبارية) regionális jelentőségét.

A teheráni döntés régóta várható volt. A Hamász álláspontja a szíriai polgárháború kitörését követően, amikor az Aszad-rendszer ellen pozicionálta magát és megkezdte - végül sikertelennek mondható - kacsingatását Rijád irányába, egyfajta kuriózummá vált a kezében lévő két médium, amelynek működését Teherán mindvégig nyíltan felvállalta. S bár az utóbbi hónapokban a visszatérés szándékát demonstrálandó Khálid Misal Hamász-vezető több alkalommal találkozott magas rangú iráni politikusokkal, a palesztin szervezet továbbra is az iráni regionális szövetségesi hálózat gyenge láncszeme maradt.

A Hamászról várhatóan nem mond le Teherán. Miként a palesztin szervezet sem az iráni háttérről. Különösen miután kiderült: jelenleg Teherán mellett nem nagyon talál állami szinten teljes értékű támogatót Izrael elleni küzdelméhez. Úgy tűnik, a szíriai polgárháborút illetően túl hamar tettek fogadást helyre, tétre, befutóra.

A Teheránból és Bejrútból keltezett média-hír egyébként úgy folytatódik, hogy Irán a palesztin televízió-csatornák működtetésre szánt pénzt átcsoportosítja: iraki és jemeni (hauthista) műholdas csatornát indít. Ebből leszűrhetők a teheráni regionális külpolitika jelenleg prioritást élvező irányai.