iszlám és politika

Manyasz Róbert Kázmér blogja

Égiháború

2016. május 07. 10:56 - politics&islam

 

Az iraki alkotmány hatodik pontja kimondja, hogy a szélsőséges ideológiák terjesztése, a terrorra való késztetés mellett tilos az etnikai és felekezeti ellentétek bármilyen intézmény, szervezet, illetve egyén részéről történő szítása. Ez a törekvés dicsérendő egy, az említett törésvonalak mellett mozaikos társadalom egyben tartására. A törvény szavának sikere azonban - láthatjuk - meglehetősen kétséges.

Most néhány szó a az iraki médiáról - ebben a vonatkozásban.

Az ország sajtója ma azon töpreng - ezeregy egyéb téma mellett -, hogy mikor lesz vége a újabb és újabb műholdas csatornák alapításának. Merthogy ezek derekasan kiveszik a részüket az országot lassan véglegesen szétforgácsoló, a társadalmat gyakorlatilag visszafordíthatatlanul feldaraboló síita-szunnita küzdelemből.

Mondjuk, nincs ebben semmi új. Ez a vidék, amióta megkapta a Mezopotámia elnevezést mindig is kultúrák, civilizációk, életmódok határvidékén feküdt. Ez mindig így van olyan geográfiai adottságú helyeken, ahol egymástól jelentősen eltérő terepformák találkoznak. És a keleten húzódó Zagrosz-hegyvidék, aztán maga a Folyamköz és az attól keletre-délre elterülő Szír- és Arab-sivatag más-más életkörülményekhez való alkalmazkodást követelt meg - az egyébként erősen fluktuálódó - lakosságtól. Interakciók természetesen folyamatosan léteztek az említett régiók között, de politikai egység nem sokáig létezett a térségben - vagy ha igen, kívülről jött politikai szereplő valósította meg. A sumér városállami mozaik után az akkádok és a asszírok kísérleteztek ezzel (hogy csodálatos kultúrájukat holmi történelmi kísérletté silányítsam), de mind ők, mind az amurrúk elbuktak végül.

Ekkoriban még alapvetően a városi és nomád kultúra közötti törésvonal emésztette fel az általában erőszakon alapuló politikai egységet, de a későbbiek folyamán is fennmarad a régió határvidék és ütközőzóna jellege. Ezután ugyanis mindig kívülről történt kísérlet a terület egységes igazgatására, s - a rövid lejáratú újbabilóniai birodalmat leszámítva - a perzsák által hozott több évszázados stabilitás után a Folyamköz máig hatóan ütközőzóna lett az iráni kultúrák és a görög civilizáció valamiféle utódai között: Róma és a párthusok, Bizánc és a Szászánidák feszültek egymásnak a térségben.

Az iszlám világbirodalom kialakulás után pedig ez a vidék lett az ummát végletesen ketté (majd több) felé szakító szunnita-síita szembenállás terepe. Sokáig a fő színtere, mert a Szafavida dinasztia 16. századi perzsiai megjelenéséig még nem létezett síita hátország az iráni fennsíkon. Később az is kialakult, hogy a Folyóköz ismét ütközőzóna legyen - ezúttal a síita Perzsia és a szunnita Oszmán birodalom között. (És e hosszú folyamat során mindvégig - máig - ott volt/van a khadar/bedu, a letelepült, városi kultúra és a beduin identitás közötti évezredes, ugyancsak feloldhatatlan ellentét.)

A többi már ismert. Első VH, Sykes-Picot-Szazanov, iraki királyság, forradalom, köztársaság, Szaddám Huszajn, Öböl háborúk és a mai Irak. A polgárháborús. (Az optimisták - és naivak - nézete szerint a "maguk megküzdötte társadalmi átalakulási folyamat közepette lévő".) Realistábban: az etnikai, felekezeti ellentétektől szétfeszített. A széthullás előtt álló.

Ezt a folyamatot erősíti a média végletes konfesszionalizálódása. Az utóbbi években valamennyi felekezet kiépítette-építgeti saját csatornáit, amelyekből minden vallási csoport a saját világnézete szerint láthatja a világot. Önmagukat úgy jelenítik meg, mint az egyetlen igazság letéteményeseit és mártír bajnokait, a többiek pedig - néhány kivételtől eltekintve - az aktuális Ördög/Sátán/Antikrisztus képében jelennek meg.

Érdemes nézegetni ezeket, s képet kaphatunk arról, mennyire illúzió az egységes állam jövőjéről alkotott kép. Vagy meghagyva az állam integritásának lehetőségét: az egymással hosszú távon együtt élni képes társadalmi kohézió délibábja.

Mostanában már nemcsak országon belülről sugároznak ezek a csatornák. Irán régóta terepe a regionális síita műholdas műsorszolgáltatásnak, de - legutóbbi személyes tapasztalataim alapján idebiggyeszthetem - Törökország is sok iraki szatellit-csatorna hazája. Ott is boldog-boldogtalan (na jó, azért legyen szunnita s még jobb, ha Erdoğan-i szoftiszlamista és Ankara-politika-barát) alapíthat műholdas televíziót - csak vegyen fel a törvényben előírt számú török alkalmazottat. Akik aztán vagy bejárnak, vagy nem.

S hogy válogatni lehessen a műsorok között, itt van néhány példa, a működtetők nevével:

al-Fajhá TV, síita Legfelső Síita Iszlám Tanács
al-Furát TV, síita, Legfelső Síita Iszlám Tanács
al-Maszár TV, síita, Daava Párt
Biládí TV, síita, Daava Párt
Áfáq TV, síita, Daava Párt
Bagdád TV, szunnita, Iraki Iszlám Párt
al-Ráfidajn TV, szunnita, Iszlám Vallástudósok Testülete
al-Fallúdzsa TV, szunita, Isztambul
al-Hurríja TV, kurd
al-Szúmaríja TV, Libanonból pénzelt csatorna
al-Bagdádíja TV, Egyiptomból pénzelt csatorna
Istár TV, keresztény (káldeus)

Ezeken kívül számos, szintén felekezeti alapon működő kulturális, vallási, sport és egyéb csatorna van. S valamennyien bőszen dolgoznak a társadalmi mozaik egy-egy elemének fényezésén. És a többi elsötétítésén.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://islampolitics.blog.hu/api/trackback/id/tr218693238

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása