Néhány gondolat az IRGC és Haszan Rúhání elnök gazdaságpolitikájáról. 

Az iráni gazdasági média források szerint az IRGC - a többi iráni gazdasági szereplőhöz képest - könnyebben vészelte át az embargó éveit (különösen az Ahmedinezsád-korszakot, amikor növekedett állami megrendeléseinek a száma), így jobb kondíciókkal néz a poszt-embargós időszakra.

A külföldön az embargó miatt befagyasztott cc.100 milliárd dollár jelentős része kötődik IRGC-vel kapcsolatban álló szervezethez, vállalathoz, vállalkozáshoz, személyhez. Az IRGC érdekelt ezek szabaddá tételében is. Az embargó feloldását követő növekvő külföldi befektetéseket az IRGC nem ellenzi, miután fontos vezető/kontrolláló szerepet szerzett azokban a gazdasági ágazatokban, amelyekben várhatóan jelentős invesztálások lesznek. Ilyen gazdasági szektorok: 

• a szénhidrogén-ipar, 
• a bankszektor,
• a bányászat,
• a közlekedés 
• és az infrastruktúrafejlesztés.

Valamennyiben jelentős érdekeltségei vannak az IRGC-hez köthető vállalatoknak.

Rúhání beköszön 

Az új elnök  hatalomra kerülése (2013) óta komoly konfliktus alakult ki a kormányzat és az IRGC között. Ennek oka, hogy Rúnání igyekszik szűkíteni ez utóbbinak juttatott állami (a büdzséből származó) támogatásokat. Iráni gazdasági elemzők szerint az állami költségvetés legalább egyharmada, legfeljebb hatvan százaléka köthető közvetve vagy közvetett módon az IRGC-hez.

Még a 2016. februári választások előtti hír volt, miszerint Rúhání a következő évi költségvetésben 10%-kal csökkenteni akarja az IRGC közvetlen támogatását; a Rúnání-vonal tehát folytatni kívánja az IRGC befolyásának visszaszorítását a politika és a gazdaság területén. Ezzel együtt iráni gazdasági elemzők szerint ez az állami támogatás-csökkentés nem jelent szignifikáns kiesést a szervezet költségvetésében, miután annak gazdasági érdekeltségei jelentik a pénzügyi háttér nagyobb részét.

Amennyiben a kormányzat részéről további megszorító lépések következnek, várható, hogy az IRGC még erőteljesebben fog saját gazdasági tényezőire támaszkodni - különösen az embargó feloldásából adódó lehetőségeket kihasználva, valamint növekedik majd a legfelső vezető, Alí Khámeneí által közvetlenül juttatott támogatás aránya. Khámeneí, mint az IRGC de facto vezetője, saját khumsz-bevételeiből korlátlan mennyiségű támogatást juttathat az IRGC-nek.

Várhatóan tovább erősödik majd az IRGC és a külföldön működő gazdasági érdekeltségei közötti kapcsolat is. Ennek jelei már látszanak Libanonban (ahol a Dzsihád al-Biná konzorcium tevékenysége erősödik), valamint Nyugat-Afrikában, ahol síita források szerint az IRGC-hez köthető gazdasági érdekeltségek (olaj, arany, kakaó, mezőgazdasági termékek) aktivizálódnak, illetve vezetőik iráni utazásai szaporodtak meg az elmúlt hetekben, hónapokban.

Rúhání másik módszere az IRGC gazdasági szerepének szűkítésére, hogy megpróbálja kiszorítani az IRGC-hez tartozó gazdasági szereplőket a nagy állami beruházásokból. Míg 2006 és 2013 között az IRGC-hez köthető vállalatok 11000 állami projektben vettek részt, ez a szám az utóbbi két évben szignifikánsan csökkent (százas nagyságrendű lett). Iráni elemzők szerint azonban a kormány ez irányú törekvését is gyengíti az a tény, hogy az IRGC jelentős tőkét csoportosított át olyan új alapítású (2012 óta létrejött) cégekbe, amelyek látszólag nincsenek kapcsolatban vele; valójában azonban az IRGC-hez tartoznak.

Az atomtárgyalások során az IRGC vezetői több alkalommal megerősítették - s ezt iráni politikai-gazdasági elemzők is aláhúzták -, hogy az IRGC az atomegyezményt elutasította/elutasítja, viszont az ennek következtében bekövetkező embargó-feloldást támogatja. (Ez akkor is így van, ha az IRGC propagandája ellenzi a nemzetközi szereplők/tőke nagyobb volumenű megjelenését az iráni gazdaságban.) Ennek oka, hogy az IRGC két vonalon is haszonélvezője lehet az embargók feloldásának: 

Esőként az IRGC vezetői szerint az embargó feloldása teret nyit a hozzá köthető gazdasági erők számára, hogy könnyebben mozogjanak a nemzetközi gazdasági térben. Az embargó megszűntével az IRGC nemzetközi hálózata aktivitása felerősödhet. Ez főként a nyugat-afrikai, dél-amerikai, távol-keleti hálózatokra érvényes. Az IRGC az utóbbi időben jelentős cégalapítást végzett az Egyesült Arab Emirátusokban (elsősorban Dubaiban), ahol olyan kereskedelmi, banki és logisztikai cégeket alapított, amelyek nem köthetők közvetlenül a szervezethez. Ezen tevékenységének kiterjesztése várható a poszt-embargós időszakban.

Emellett nem elhanyagolható jelentőségű tény, hogy az IRGC legjelentősebb hazai gazdasági érdekeltségei - a hadiipar mellett - a szénhidrogén-szektorban vannak. Várhatóan ez utóbbi lesz az embargók feloldása utáni külföldi befektetések egyik kiemelt célpontja. Az IRGC számára ez kedvező: a kitermelésben, a finomításban és a vegyiparban gyakorlatilag valamennyi gazdasági szereplőben érdekeltsége van az IRGC-nek. (A legnagyobb olajipari vállalatokban mindegyikében van IRGC-érdekeltség, illetve irányítás.)

Az IRGC célja továbbá, hogy a fokozatosan felszabaduló külföldön befagyasztott iráni pénzekből várható jelentős beruházásokban is részt vegyen. Iráni közgazdászok szerint az IRGC ezen törekvése akár tárgyalások útján közeledést is eredményezhet a gazdasági reformerek és az IRGC között. Az IRGC jelenlegi vezetői a keményvonalas katonai vonalat követik, de iráni szakértők nem tartják kizártnak, hogy az IRGC gazdasági érdekeltségeinek vezetői - a beruházások felfutásának pozitív hatásait látva - kompromisszumra hajlanak a reformerőkkel (a jelenlegi Rúhání-kormánnyal).

Mindenképpen izgalmas évek előtt áll a perzsa állam gazdasága. A (nemzetközi) politika azonban még teleköpködheti előtte az utat.