A Perak torkolatában fekvő sziget. Kissé túlzsúfolt, még így is, hogy nincs turistaszezon. A hangulat így is megvan. Dzsungel, halászfalvak, dolcsevíta-partok, haléttermek, szentélyek. És a tegnap emlegetett Kota Belanda. A holland erőd maradványai.

  Majd' minden vidék történelme úgy kezdődik, hogy "már az ősember is.." Peraké nemkülönönben. Amin az ember nem is csodálkozik, miután igencsak kellemes hely ez itt. Egész évben állandóan magas hőmérséklet, elegendő édesvíz, táplálék doszt. Amióta a homo sapiens…

  Olyan, mint Balatonfüred ősszel. (Ha eltekintünk az időjárási paraméterektől.) Szálloda, szálloda hátán, általában üresen, az utcákon alig. És megvolt az első éttermi lenyúlás. Otthon éreztem magam. A városka - olyannyira decens, hogy maradok - a Perak torkolatában…

  Ez Perak állandó jelzője (Perak Darul Ridzuan). Tavaly irogattam róla a közigazgatási központban, Ipohban eltöltvén néhány napot. Nincs ott semmi látnivaló - azért maradtam. Átnézten a szomszédos szultáni székhelyre, Kuala Kangsarba, hol - már amennyire lehetett -…

  Ez az epitheton ornansa Selangornak, e közép-malajzia tartománynak. A központinak, mondhatni. Ennek az egyik fontos kikötővárosában vagyok, a hasonló nevű folyó torkolatában, Kuala Selangorban. A Selangor és a Klang alsó vízgyűjtőjén szerveződött az az entitás, amely a 15. században - mint…

  Majd' egymillió lakos. Negyven éve meg kétszázezer. A hasonló nevű folyó partján fekvő város igazi ázsiai robbantott metropolisz. Közepén a 21. század, szélén a félparaszti idill, közte az urbanisztikai katasztrófa. Gyárak, lepusztult lakótelepek, helyre szép kertesházak,…

  Jó orvosként mindig tartsuk ujjainkat az ütőereken. Például a szaúdin. Kis klangi pihenőmben én is ezt teszem. A Nagy Hatalomátadás részeként értelmezhető az, ami a minap Rijádban esett. Az öreg király, Szalmán bin Abdulazíz, aki szándéka szerint az utolsó lenne a…

  A szag. Itt az első és - mondhatni - szerte Malajziában domináns. A friss aszfalté. Ebben országban két dolgot művelnek nagy intenzitással: irtják az erdőt, vígan-brutálisan és mindent leaszfaltoznak. Én nem vagyok egy nagy hárombetűs pandamackós, de ez aggasztó. Nem tudom…

  Doha, Katar. Először üres a reptér. Azért a Nagy Testvér szívózása csak betesz a katari légiforgalomnak. Bár 1500 északnémet marha - a tejipari önállósodás folytán - már megérkezett a napokban. Most - fáradtság miatt - egy utánközlés. A két héttel ezelőtti cikkem Katarról, egyebekről. (Mancs…

 Rendhagyó poszt. Maláj mecsetek úton-útfélen.   

(Az alábbi bejegyzést augusztus 27-én írtam a Facebookon.) Az lesz itt három nap múlva. Az ötvenkilencedik. 1957. augusztus 31-én a most tőlem úgy száz méterre lévő Merdeka téren lehúzták a Union Jacket és felvonták a (félholdas-egy)csillagos-sávos nemzeti lobogót. Pedig akkor…

  Nem szoktam embereket fényképezni. Aki rácsúszik a képre, rácsúszik, de a "fizetek-pár-dollárt-az-autentikus-bácsinak/néninek-ugyan-már-vigyorogjon-modelt-a-kamerába-otthon-majd-mutogathatom-a-családnak-meg-a-haveroknak"-effektus nem fordult elő velem. Nem is fog. Az alábbi…

  Utolsó borneói napomon jót beszélgettem egy öreg szikh-kel (vagy -hel, vagy -khel vagy -vel?) a kuchingi szikh központban. Nincsenek sokan - miként Sarawakban általában az indiaiak - s ők meg a szubkontinensre figyelnek (nem KL-ra). A nyugdíjas bácsi elszomorkodott mellettem,…

  Az államit mindig érdemes figyelni. Különösen az effajta országokban. (Meg most már az affajtában is... mert az is olyan lett/lesz, mint ez.) Ahol a hatalom - enyhén szólva is - minden szeretne lenni. És megmondani a mindenkori tutit a zembereknek. Itt erősen így megy. A híradó…

  Piaci életképek.

  Na, végre egy igazán "autentikus"szálloda. Mostani szálláshelyem olyan, amiről már majdem azt gondoltam, kiveszett a világból. Ahhoz az el nem múló élményemhez tudnám hasonlítani, amit az annus mirabilis '89-ben a dél-egyiptomi Qom Ombóban, a Funduq Klíjúbatrá-ban (Cleopatra Hotel) éreztem. Ott a…

  Sam Pekinpah filmjeit mindig is imádtam. Különösen azokat, amelyekben tekerős géppuskával irtották egymást cserzett arcbőrű, agyonizzadt, kovboj-öltözékes/kalapos férfiak - általában kavargó por közepette. Nekem "A vad banda"; volt a csúcs, de még az érzelmesebb alkotásai is bejöttek, mint a "Pat…

  Azt jelenti a neve eredetileg (Mentu Ulau), hogy "összegyűjtött fejek", minthogy lakói eredetileg fejvadászattal foglalatoskodtak, mely hivatás felszámolásáért éppen James Brooke tette a legtöbbet. De ez csak egy etimológiai magyarázat a sok közül, de nekem tetszik. (Már 16.…

  A borneói parasztház, mondhatni. Elsősorban az őslakos daják ibanoké. Vidéken még hagyományosan fából készül, a városokban viszont már betonból-téglából. S a hagyományok folytatásaként közintézményeket - elsősorban iskolákat - is építenek ilyen…

  Ezúttal tényleg. Borneó közepén, a dzsungelben, koromsötét éjjel, trópusi esőben. Most végeztem egy könyvvel; néhány gondolat róla. Frank Schätzinggel már eddig meggyűlt a bajom. Először a "Raj";-on végigszenvedve nem értettem, hogy mit esznek (nemzetközileg) ezen a…

  Volt olyan, hogy Rakéta Regényújság. Kamaszként imádtam. (Van még ilyen szó, hogy kamasz?) Főként a jó amerikai regényeket. Nem erre példa, de '83 júniusában erkélyünkön napozva abban olvastam egy Colombo-történetet. Ma is emlékszem, ki volt a gyilkos. Voltak benne Arthur…

  Egyszer a feleségemmel vártuk a kairói buszra al-Ghardaqa (magyarosan : Hurghada; fonetikusan, minden betűt ejtve, ahogy azt az ottani repülőtéren egy vezető magyar rádiós újságírónő szájából hallottam) buszmegjében. Forró éjszaka volt, a busz éjfélkor indult. Azzal…

  Úgy tizennégy évvel ezelőtt barátommal az Alpokat kerekeztük végig. Éppen a Rätische Alpen hegyeiben jártunk, valahol a Flüela- és a Stelvio-passok között, amikor eleredt az eső. Ezen különösebben nem csodálkoztunk, miután az egy olyan nyár volt, hogy egyátalán nem volt…

  S nem csak az építészeti. Mivel a város elnevezése is a "dinasztiaalapító" James Brooke "lelkén szárad". Az 1839-en Indiából érkező Sir James nevezte a Sarawak-folyó partján fekvő hasonló nevű települést először Kuchingnak, amely elnevezést utódja, a tartományt fél…

  Az megvan-e, amikor Kabir Bedi rohan, mint tapír a dzsungelben, kiér a tengerpartra, megáll, liheg, szigorú-szomorú tekintetével a vizet pásztázza, s csak egy távolodó hajót lát? És miután tudja, hogy szívszerelmét azzal a közlekedési eszközzel rabolták el, fájdalmasan…