Az alábbi képen látható világtalan asszony (bár úgy hallottam, a kifejezés nem helyes, nekik is van - saját - világuk) a KL- i régi főmecset (Masjed Jamek) metróállomása előt; a szabályt erősítő kivétel (lásd: megideologizálás). Mert látványa és zenéje azonnal helyre tette bennem a sikeres út okozta túlzott megelégedettség érzését.

Mert a világ szép, bonyolult, de soha nem feledhetően teli s teli van bajjal. Orvosolni valókkal.

Nekem minden országban vannak "kedves"koldusaim. A legemlékezetesebb, máig tartó hatást egy - ismét csak hol másutt, mint - Damaszkuszban látott néni váltott ki belőlem.

Először '93 nyarán találkoztam vele. A mostanihoz hasonló magas endorfin-szintű állapotban szökdécseltem a szír fővárosban, éppen Boszrából tértem vissza. Aki látta azt a dél-szíriai várost, római-nabateus műemlékeivel és szeretni való drúz lakosaival, nem csodálkozhatik, hogu úgy tíz centimétetrel a járda felett közlekedtem.

Kijöttem a Hamra végén lévő kazetta-boltból (egykor ilyen is volt...) hátizsákomban féltucat Rabí' Abú Khalíl-szalaggal (melyeket majd húsz évig nyűvök) és a Dár al-Iszlám épülete felől érkezve fordultam be a parlament (Madzslisz al-Sa'b) háta mögötti szűk(ebb) utcába.

És majd' fellöktem; ott állt a néni. Illetve kilencven fokban görbült. Fehér ruhában, fehér kendőben, fehéres arccal jó tündér vagy jóságos nagyanyó is lehetett volna. Vak tekintettel meredt felfelé, közben artikulálatlanul nyöszörgött, egyik göcsörtös, vékonyka kezével botra támaszkodott, a másikban műanyag edénykét tartott.

Kitörölhetetlen látvány volt; különösen miután egy nagyon szeretett családtagomra is hasonlított. Nekem Szíria - akkor is létező - belső fájdalmát nem az erőszakszervezetek pregnáns jelenléte vagy a palmürai börtönben rokonát látogató férfi történetei érzékeltették, hanem - bár ő nem tudhatott róla - ez a néni.

Nekem álruhás jóságos tündér.

Utána még évekig láttam ugyanott, ugyanabban a ruhában, ugyanaban a pózban. Azt az elesettséget, amit egész lénye sugárzott, azt hiszem, egy Bosch-festmény sem tudta volna visszaadni.

Azóta már biztosan nem él. Miként az az ország sem, ahol láttam.

A Braille-írásos szövegkönyvből éneklő maláj asszony nekem itt is Szíriát siratta.