Na, végre egy igazán "autentikus"szálloda. Mostani szálláshelyem olyan, amiről már majdem azt gondoltam, kiveszett a világból. Ahhoz az el nem múló élményemhez tudnám hasonlítani, amit az annus mirabilis '89-ben a dél-egyiptomi Qom Ombóban, a Funduq Klíjúbatrá-ban (Cleopatra Hotel) éreztem. Ott a koszos olajfestékes csupasz falak között, a nem zárható, hámló festékű erkélyajtó előtti nyikorgó vaságyon heverve úgy éreztem, Dzsamál Abdunnászir testkigőzölgésének szagát is érzem. (Bocsánat: Gamal Abdel Nasszer - minimum két esz-szel, ahogy majd' minden magyar külpolitikai újságíró írta évtizedeken át. Meg Jasszer Arafat...)
Azóta megfordultam még többször is a Nílus-völgyben, de az a régi világ elsüllyed. Talán még a Dakhla- és a Farafra-oázisban maradtak "igazi népi" szállóhelyek; azokat szerettem.
De itt is vannak még. Ma felhajóztam a Rajang-folyón Kapitba, ahol a kis hotelben érezni mondjuk a III. Fehér Rádzsa hófehér ingje keményítőjének a szagát.
Kisváros a dzsungel közepén, alapvetően csak vízi úton megközelíthető. Lakosai ma is többségükben ibanok, de a kis számú, Sibuhoz hasonlóan Fucsouból érkezett kínai közösség kultúrája dominálja a várost.
A nevezett III. Rádzsa, Vyner Brooke (1917-1946) szerette ezt a helyet; addigra ez vált a Sarawakban élő katonatisztek és gyarmati tisztviselők egyik kedvelt pihenőhelyéve. Az "alapító"; James Brooke által, a terület megkaparintása után itt emelt "erődítményt"; Sir Vyner feleségéről nevezte el Fort Sylviának.
Ma ebben található a Jugah anak Barieng Múzeum. Tun Jugah (1903-1981) volt az első és legismertebb iban törzsi vezető, aki az ország függetlenségének kivívásából is kivette a részét, majd politikai vezetőként és miniszterként is tevékenykedett. A II.VH-ban gerilla, a hatvanas években Indonézia által támogatott kommunista gerillák elleni háborúban, mint katonai koordinátor vett részt. Máig nagy a tisztelete az ibanok, de egész Sarawak lakossága körében.
S most élvezem rusztikus szálláshelyemet. (Bár közben megkeseredett a szájam íze: ezt pötyögve eszembe jutott, hogy az egykori Qom Ombó-i "autentikussághoz" nem tartozhatott hozzá holmi mobiltelefon. Meg Wifi. Akkor esse' az igazi!)
Jól mondták a rómaiak: Sic transit gloria mundi.
És egyszer majd a mundus is.
