Olyan, mint Balatonfüred ősszel. (Ha eltekintünk az időjárási paraméterektől.) Szálloda, szálloda hátán, általában üresen, az utcákon alig. És megvolt az első éttermi lenyúlás.

Otthon éreztem magam.

A városka - olyannyira decens, hogy maradok - a Perak torkolatában fekszik; régi kikötő. Innen vitték az ónt (meg mindent) a britek. Üldögéltek is itt kilencszázharmincötig.

Minden a tengerhez kötődik. Ennek megfelelően tele a város vizes, halas, tengeri herkentyűs szoborkonstellációkkal. (Közép-Ázsiában láttam ennyi városi "műalkotást". Meg ha várunk még egy kicsit, majd otthon.)

Egy csokorra való.