Azt jelenti a neve eredetileg (Mentu Ulau), hogy "összegyűjtött fejek", minthogy lakói eredetileg fejvadászattal foglalatoskodtak, mely hivatás felszámolásáért éppen James Brooke tette a legtöbbet. De ez csak egy etimológiai magyarázat a sok közül, de nekem tetszik. (Már 16. századi portugál térképeken Burulu-folyóként szerepelt az itt a Délkínai-tengerbe érkező vízfolyás.)
A néhány száz fős kis halászfaluból a 19. század közepén "I." Brooke csinált várost; folyótorkolat, pálma-, majd kaucsukültetvények születtek. Sőt 1867-ben ide hívta össze az első sarawaki küldöttgyűlést, így mondhatni itt született meg a maláj parlamentarizmus (ugyanis ez volt az első ilyen jellegű tanácskozás a maláj világban.).
De még ötven éve is csak ötezres település volt, amikor jött az olajbumm. 1969-ben olajat találtak a partvidéken s mint az ilyenkor szép emberi szokás, eszeveszett urbanizáció kezdődött, a Petronas vezetésével felépült a helyi Lenin/Sztalinváros. Ma majd' másfél-százezer lakosa van. S óriási tengeri kikötője, LNG-terminállal, tengervíz-sótlanító gigaüzemmel.
És szedett-vedett városképe. Talán ez lehetne a specialitása e "tulajdonságok nélküli városnak".
Ja, és még egy dolog: a csatornázás meglehetős megoldatlansága révén minden felszíni folyóvíz egyben szennyvíz- és olajelvezető kanális is, az ezzel együtt járó pregnáns szagingerekkel együtt. (Az orrom -- az egyetlen - jó érzékszervem.)
Ami a lakosságot illeti: a város erősen kínai dominanciájú (annak ellenére, hogy a helyiek negyedét teszik ki), a kereskedelmet kizárólagosan ők viszik, a sarawaki őslakók (60%) melósok, a malájok (10%) meg ülnek az irodákban. Sarkítva. Ami feltűnő: az indiaiak hiánya.
A mecset kong az ürességtől, a taoista templomok füstölnek, a katolikus, metodista és anglikán temetők tele.
Érdekes hely.
