Utolsó borneói napomon jót beszélgettem egy öreg szikh-kel (vagy -hel, vagy -khel vagy -vel?) a kuchingi szikh központban.

Nincsenek sokan - miként Sarawakban általában az indiaiak - s ők meg a szubkontinensre figyelnek (nem KL-ra). A nyugdíjas bácsi elszomorkodott mellettem, miközben falatoztam a központ finom ebédjét (és ittam hozzá TEÁt...), hogy ő itt született, de nincs itthon. S hogy általában hittársai is így éreznek. A távolban születettek még inkább.