Tuniszról jut eszembe. Negyvenhét fokos hőbúra alatt, az óváros nyugat végében álló miniszterelnöki hivatal előtt tart a „permanens forradalom”. Úgy húsz fiatal – fiúk, fejkendős és anélküli lányok – megafonnal felszerelkezve, kartonlapra firkantott üzeneteket rázva…