A 2005-ig tartó szíriai megszállás szelleme még most is – és még várhatóan igen sokáig – kísért a libanoni belpolitikában.  Minden politikai és vallási vezető, akik 2005 előtt kerültek pozícióba, számíthat arra, hogy fejére olvassák: kinevezéséhez a szír politikai-katonai vezetés hozzájárulása kellett, így nekiállhat lemosakodni magáról a kollaboráció vádját. Ilyesmi történik most a pozíciójába lassan negyed évszázada került Muhammad Rasíd Qabbání sejkkel, a köztársaság főmuftijával.

Qabbání mandátuma szűk egy év múlva, 2014 szeptemberében jár majd le, a helyezkedés és pozícióharc azonban már az idén elkezdődött.  A vezető szunnita vallási hatóságnak, a Legfelső Vallásjogi Tanácsnak (المجلس الشرعي الاعلى), amely megválasztja a mindenkor főmuftit, kinevezi az alacsonyabb rangú vallási elöljárókat és igyekszik meghatározni a szunnita közösség politikai irányvonalát, tavaly decemberben véget ért a mandátuma. A „jelenlegi feszült belpolitikai helyzetre való tekintettel” azonban a tanács tagjai maximum egy évre meghosszabbították önnön megbízatásukat, azzal a feltétellel, hogy legkésőbb idén decemberig megtartják a tisztújító választást.

A pozícióját – és az általa óhajtott újraválasztását – veszélyben látó Qabbání azonban áprilisban tanácsbeli szövetségesei támaszkodva saját szakállára 15 új tagot választatott be a tanácsba, felrúgva ezzel a tavaly decemberi megállapodást, illetve előkészítve önnön újraválasztását. A főmuftit a szír korszak még megmaradt dinoszauruszának tartó Legfelső Vallásjogi Tanács-tagok azonban ellenálltak és saját tanácsot alakítottak. Jelenleg tehát két „Legfelső” van.

Az egyik Qabbání iránytása alatt működik. Ez a hetekben gyorsan meg is hosszabbította önnön mandátumát 2015. június 30-ig, ezzel biztosítva Qabbánínak az újraválasztást.

Ezt elutasította a másik Legfelső Tanács, amelynek az élén Umar/Omar Miszqáví, egykori miniszter áll. De ez utóbbi mögött sorakoztak fel olyan politikai nagyágyúk is, mint Nadzsíb Míqátí, ügyvezető, Tammám Szalám, az új kormány megalakításával lassan egy éve megbízott, és Fuád al-Szinjúra volt miniszterelnök. A külső hatalmi játszmák begyűrűzése itt e problémában is érzékelhető: Szaúd-Arábia Szaad al-Harírí-n keresztül már két éve jelezte, hogy Qabbání személye elfogadhatatlan a számára mandátumának lejárta után. A főmuftit a Jövő/Musztaqbal vezetői így már régóta ekézik.

Megkezdődött az ilyenkor szokásos korrupciós vád a főmufti s családtagjai ellen. Ez azért vicces egy kicsinyt, mert Libanonban mindenki tudja, hogy fentről lefelé a sarki fűszeresig mindenki korrupt – enélkül nem működne a rendszer.

Súlyosabb vád a Szíriával való kollaboráció. Hát igen. Jómagam személyesen hallottam Qabbání szájából – még a szomszédos baráti ország csapatainak ideiglenes állomásoztatása idején – az Aszad-rendszer laudációját és később – a kivonulás után – annak ördögi mivoltáról szóló tirádákat. És az is nehezen feledhető, hogy a hosszú polgárháború kegyetlen eszkalálódásának éveiben elődjét, Haszan Khálid sejket éppen nyíltan Szíria-ellenes álláspontja miatt gyilkolták meg. Ezt követően választották meg Qabbánít, akit aztán nem volt nehéz Damaszkusszal való kollaborációval vádolni.

Mindenesetre a múltat Libanonban is mindig elő lehet venni: Khálid sejk képei az utóbbi időben elözönlötték a Harírí-féle Jövő/Musztaqbal-t támogató negyedek utcáit „A haza mártírja”-felirattal. A politikailag egyre inkább az egység felé törekvő és erősebb politikai képviseletet követelő síitákkal szemben a hatalmukat rohamosan veszítő szunniták politikai és vallási erejének újabb diszpergálásának jele a szunnita vezetés (Dár al-Fatva دار الفتوى) épületében zajló szakadás is.