A Muszlim Testvériség (MT) megjelenése az Arab-félszigeten több mint hét évtizedre nyúlik vissza. Amikor az alapító tanító Haszan al-Banná 1936-ban elvégezte a mekkai zarándoklatot, Egyiptomba való visszatérése után úgy nyilatkozott, hogy az újonnan megalakult Szaúd-Arábiában is szükség van a szervezet tanító tevékenységére az új, iszlám társadalom felépítésében. Ennek kapcsán felkérést is kapott a Háfiz Vahba sejktől, a Muszlim Ifjúság Egyesülete (جمعية الشبان المسلمين) vezetőjétől, hogy segítsen a fiatal állam közoktatásának megszervezésében. A közismerten kiváló organizátor hírében álló Banná ahhoz kötötte a segítséget, hogy az oktatási intézményekben az általa delegált tanárok az ő vallási-ideológiai értékrendjét is taníthassák. Bár eleinte a szaúdi vezetők nem zárkóztak el e feltétel teljesítésétől, végül a vezető vahhabita vallástudósok nyomására a szaúdi oktatási minisztérium elutasította Banna és a Muszlim Testvériség ideológiájának oktatását.

A két irányzat közötti szakítás tehát már ekkor megtörtént, s a szaúdi állam megerősödésével és a vahhabita ideológia kizárólagossá válásával a Testvériség működése illegálissá vált az Arab-félszigeti királyság területén. Ezen még azok az éves sem segítettek, amikor Dzsamál Abdunnászir (Gamal Abdel Nasszer) az ötvenes évek végétől egyre keményebben lépett fel a korábban a Szabad Tisztek mozgalmával szövetséges Testvériség tagjai ellen, majd 1966-ban kivégeztette a főideológust, Szajjid Qutbot.

Az illegalitás éveiből csak közvetett jelekből követhető a Muszlim Testvériség Szaúd-arábiai jelenléte. Dzsuma Amín Abdulazíz „A Testvériség, az egyiptomi és a nemzetközi társadalom 1928-1938” (الإخوان والمجتمع المصري والدولي في الفترة من 1928- 1938 ) című könyvében közöl egy 1937-ben a MT folyóiratában megjelent táblázatot, amelyben felsorolják a szervezet külföldi tevékenységének színtereit, a helyi felelős propagandistákkal. Ezek között az úgynevezett „19. szektor" Szaúd-Arábia, ahol Mekkában Abdusszalám Gálí sejk, Medinában Haszan Azzí ügyvéd, míg Dzsiddában Muhammad Huszajn Naszíf sejk a Testvériség összekötője, képviselője, propagandistája.

A Muszlim Testvériség vezetői (mursid) több alkalommal tettek utalásokat arra vonatkozóan, hogy a szervezetnek illegális hálózata működik Szaúd-Arábiában. A legutóbbi ilyen kijelentést az ötödik mursid, Mamún al-Hudajbí tette az ezredfordulón.

A politikai aktualitások, amelyek mozgásba hozták a MT nemzetközi hálózatát mindig felfedték a szaúdi kapcsolatokat és az ott folyó, az állam által üldözött tevékenységet. Amikor 1979-ben győzött az iráni iszlám forradalom, a Muszlim Testvériség üdvözölte a sah renszerének bukását és az új poltikiai hatalmat. Az új iráni vezetés a későbbi külügyminisztert Kamál Kharrázít bízta meg, hogy tárgyalásokat folytasson a Testvériség delegációjával. A svájci Luganoban 1979 május 14-én folytatott megbeszélések eredményeképpen a MT vezetői delegációt küldött Iránba. A májusban lezajlott látogatás résztvevői Dzsábir Rizq (Egyiptom), Abdurrahmán Khalífa (Jordánia), Szaíd Khúrí és Gálib Hammat (Szíria) és Abdulláh Szulajmán al-Aqíl (Szaúd-Arábia) voltak. (A szaúdi részvétel mellett érdekes, hogy a szíriai filiálé két küldöttel volt jelen. Ekkor, a hetvenes évek végén, a Hama-i tragédia előtt, a MT különösen erős volt Közép- és Észak-Szíriában.)

Abdullah al-Nafíszí kuvaiti politológus szerint a Testvériség szaúdi jelenlétének bizonyítéka, hogy a Nemzetközi Muszlim Testvériség Legfelső Súra Tanácsának 38 tagjából tizenheten állandó tagok: a mursid, a vezetői iroda 13 tagja és három, közvetlenül a mursid által kinevezett delegált: egy egyiptomi, egy szír és egy szaúdi. Nafíszí arra is rámutat, hogy a szaúdi vonal preferálásának vannak egészen világias okai: az Öbölben működő Testvériség szervezeteknek fontos faladata az ottani pénzforrások kihasználása és a többi filiálé anyagi támogatása. 

A Katarban élő MT-ideológus Júszuf al-Qardáví több alkalommal kijelentette, hogy a hatvanas évektől 1999-es haláláig az egyiptomi születésű Maná bin Khalíl al-Qattán sejk volt Testvériség szaúdi-arábiai vezetője. Jelenleg Avad al-Qarní sejk a MT egyik legkarizmatikusabb alakja Szaúd-Arábiában. Könyve, a „Modernizmus az iszlám mérlegén” (الحداثة في ميزان الإسلام) óriási sikert és botrányt hozott. Keményen támadta benne a modernizációt, amelyet a nyugatosítással és a szekularizációval azonosít. A hatóságok által többször letartóztatott sejk azonban nem minden MT-vezető számára elfogadható. Egyesek úgy látják, Qarní sejk a helyi viszonyokhoz igazítja a szervezet ideológiáját és a Testvériség szalafita irányzatának megalapítójaként aposztofálják. Kétségtelen: Qarní sejk a többi MT-vezetőhöz/funkcionáriushoz képest sokkal szélsőségesebb véleményeket hangoztat a Nyugat/Egyesült Államok – saját szavaival – az iszlám világ meghódítására tett lépéiről vagy Izraelről.