Katar szerepe meglehetősen jól ismert a sog „arab tavasz” előkészítésében, eseményeiben, majd az igencsak kaotikus következmények minél előnyösebb politikai-gazdasági kihasználásában. A dohai kormányzat a szoft-iszlamista Muszlim Testvériség (جماعة الإخوان المسلمين) mellett tette le a voksot – immár sok éve. A már többször emlegetett MT-spiritus rector, Júszuf al-Qardáví sejk is mindmáig ott nyeldesi az emigráció keserű lepénykenyerét, s hirdette az igét két étkezés között az Omar/Umar bin al-Khattáb mecsetben, az al-Dzsazíra televízióban és egyébként mindenütt.
Ez a kiállás az MT mellett aztán eltávolította Katart öbölbeli társaitól, mindenekelőtt a Tesvériséget veszélyes riválisnak tartó Szaúd-Arábiától, s ez végül a diplomáciai kapcsolatok meggyengüléséhez (nagykövet-visszahívásokhoz) vezetett. Miután Doha a nyár folyamán számos MT-vezetőt kiutasított (akik azóta már szépen berendezkedtek Törökországban és Londonban), Qardáví sejket pedig megfosztották kommunikációs lehetőségeitől, olvadni látszik az öbölbeli jég.
December 9-10-én Dohában rendezik az Öböl Menti Együttműködési Tanács (GCC –مجلس التعاون لدول الخليج العربية) soros csúcsértekezletét. A napokban erre készültek a katari fővárosban a külügyminiszterek. Szaúd-Arábia hónapokon át izmozott azon, hogy Katart visszafogadják a két ország mellett Kuvaitot, Bahreint, az Egyesült Arab Emirátusokat és Ománt magába foglaló szervezetbe. Úgy néz ki, minden rendben lesz. De.
A jelek szerint a katari vezetés megint új, sokak érdekeit valószínűleg sértő és esetlegesen beláthatatlan veszélyeket magában hordozó terveket dédelget. A szaúdi határ közelében az al-Udeid katonai bázis közelében katari és amerikai szakértők irányításával szíriai ellenzéki fegyveresek kiképzése zajlik. Az itt megforduló harcosok leginkább a Szabad Szíriai Hadsereg (FSA – الجيش السوري الحر) tagjai, esetlegesen azzal szoros együttműködésben lévő mérsékelt iszlamista csoportok tagjai. Doha új elképzelései szerint azonban ezt a kiképzést kiterjesztenék további iszlamista csoportok irányába (mindenekelőtt az Iszlám Front (الجبهة الإسلامية) tagszervezeteiről lehet szó).
Az érvelés szerint szükség van az utóbbi hónapokban meggyengült mérsékelt ellenzéki erők felerősítésére. Való igaz, az Aszad-kormányzat és szövetségesei év eleji nagyszabású – és sikeres – offenzívái az ország középső részén és a főváros közelében, valamint az ezt követő keleti és északi Iszlám Állam-offenzíva megcsappantotta a FSA-vezette mérsékelt ellenzéki fegyveres erők erejét, szerepét, befolyását. Doha azért akar bevonni a kiképzésbe más, a szoft - radikális spektrumon már inkább középen álló szervezeteket, hogy azokat megerősítve hatékonyabbá tegye a kormányerők elleni fellépést.
Illetve az Iszlám Állam (الدولة الاسلامية) ellenit is. Igaz, ez az érv nem szerepel az elképzelés vázlatában, miután bármennyire is veszélyes a szélsőséges szervezet a régió valamennyi kormányzatára, a Rijád ernyője alá tartozó GCC rövid távú stratégiai érdeke továbbra is az, hogy az Iszlám Állam tovább erodálja a rivális, iráni szövetségesi/hatalmi/érdekszférába tartozó kormányok erejét. Természetesen Damaszkuszról, Bagdadról és egy kicsinyt Bejrútról (Hezbollah) van szó.
Van azonban egy nagyon apró tényező, ami, amennyiben a kiképzést kiterjesztik más csoportokra is, komoly további destabilizáló tényező lehet a „Termékeny félhold” térségében. Az iszlamista csoportok közötti nagyon erőteljes fluktuációról van szó. Az ezekben a harcoló fegyveresek ugyanis igen gyakran lépnek át egyénileg vagy csoportosan egyik szervezetből a másikba. S ami még növelheti a veszélyt: ez a „munkaerő áramlás” döntően egy irányú. A mérsékeltebb csoportok felől a radikálisabbak felé tart. Ami kétségessé teszi, hogy az esetlegesen Katarban (is) kiképzett szoft-iszlamista harcosok megmaradnak eredeti ideológiájuknál s nem szivárognak el az Iszlám Állam vagy a Nuszra Front (جبهة النصرة لأهل الشام) irányába. Miután a kiképzőtáborban kellő tudással felvérteződnek a modern fegyverek kezelésnek tudományával.
