Katar fasírtba került szomszédaival. Jelesül az Öbölmenti Együttműködési Tanács (مجلس التعاون لدول الخليج العربية - GCC) tagjaival. Ennek oka pedig mélyen a jelenlegi közel-keleti politikai helyzetben gyökerezik.

Erősen előbukkant ugyanis a GCC vezérhajójának, Szaúd-Arábiának és méretben kicsiny, de politikai ambíciókban legalább olyan nagy riválisának, Katarnak az iszlamista mozgalmakhoz fűződő alapjában különböző viszonya. Míg Doha hagyományosan a Muszlim Testvériség (الإخوان المسلمون) nemzetközi mozgalmának legfőbb szponzora, Rijád tradicionális történelmi riválisa az egyiptomi gyökerű szervezet. A társadalmat a politikai életben való részvétellel iszlamizálni kívánó Muszlim Testvériség lassan kilencven éve a demokratikus játékszabályoktól iszonyodó, az iszlám tradicionalizmust kizárólagosan saját belső eszközrendszerével megteremteni és védeni hivatott vahhábizmus egyik fő riválisa.

Az "arab tavasz" kikertészkedésében ugyan a két rivális együtt indult, a szakítás régóta várható volt. Csoda, hogy csak most következett be.

Illetve azért egy kicsit korábban. Amikor tavaly Egyiptomban a sogenannte "július 30-i" forradalom lapulevelet kötött Muhammad Murszí elnök talpára, a katari al-Dzsazíra televízió minden retorikai eszközzel támadta a MT-t a hatalomból kiakolbólintó, "katonai puccsként" aposztrofált eseményt. Ez már akkor betett nemcsak az új, Abdulfatáh al-Szíszí-féle egyiptomi vezetésnek, az azt támogató Szaúd-Arábiának, Egyesült Arab Emirátusoknak, Kuvaitnak és Bahreinnek is.

Erre jött a MT spiritus rectorának, az évtizedek óta Dohában élő Júszuf al-Qardáví sejknek a katari főváros Umar/Omar bin al-Khatáb mecsetjében elhangzott pénteki prédikációjában történt kirohanása az Emirátusok vezetői ellen, akiket iszlámjogi szempontból "elnyomóknak" titulált a katonai puccs támogatása miatt.

Tavaly nyáron komoly változást vártak a katari uralkodóváltástól. A hosszú ideje az ország élén álló Hamad bin Khalífa Ál Thání - a térségben ugyancsak szokatlan módon - lemondott fia, Tamím javára. Az előző emírrel - akitől néha hideglelést kaptak a térségben, miután például 2007-ben hivatalosan is találkozott Czipi Livni, akkori izraeli külügyminiszterrel -, együtt távozott külügyminiszetere, Hamad bin Dzsászim Ál Thání is.

Változás azonban nem történt. Katar, amelynek lakossága nem éri el a kétmillió főt, s ebből 275 ezren állampolgárok, "merjünk nagyot álmodni"-alapon igencsak ambiciózus külpolitikát valósít meg továbbra is: minimum a térség, de lehetőleg az égész Közel-Kelet meghatározó állama szeretne lenni. Ha most nem megyünk bele a focivébé-elnyerésének vidám részleteibe, akkor is feltűnhet, ahogy nyakra-főre vásárolják a belső-londoni ingatlanokat, bankokat, futballklubokat vásárolnak, és előreláthatólag 200 milliárd dollárt költenek majd a 2022-es mundial megrendezésre.

Politikai vonalon pedig folyamatosan öntik a pénzt az iszlamista mozgalmakba. Elsősorban a szoft-irányzatba, lásd az egyiptomi MT-t vagy a tunéziai al-Nahda Pártot, de támogatásaik felbukkannak a keményebb irányzatoknál is.

Sőt, az utóbbi hónapokban még az addig egyik legfőb riválisnak tartott libanoni Hezbollahal is kapcsolatba lépett. Ennek következtében alapvető szerepe volt a Nuszra Front által tavaly decemberben a szíria Maálúlá ortodox kolostorából elrabolt apácák múlt heti szabadon bocsátásában. Ennek kapcsán már az is felvetődött, hogy Doha elképzelhetőnek tartja az Aszad-kormányzat prolongálását is.

Közben Szaúd-Arábia sem tétlen. Felfüggesztette Katar tagságát a GCC-ben és az Emirátusokkal és Kuvaittal együtt visszahívta dohai nagykövetét. A továbbiakban az Arab Ligából való kizárással fenyeget - amiben azért az ottani tagság heterogén volta miatt - nem mehet biztosra. A meghirdetett gazdasági embargó azonban érzékenyen érintheti a kis félszigetországot, amelyet a szárazföld felől csak a nagy szomszédon át lehet megközelíteni.

Még a katonai fellépés is opcióba vétetett. A politikai nyomásra történő hatalomváltás kísérletére már volt példa: 1995-ben Szaúd-Arábia, az Emirátusok és az annak idején még Huszní Mubárak-kormányozta Egyiptom próbálta meg elmozdítani a tavaly lemondott uralkodó apját, Khalífa emírt. Sikertelenül.

A szaúdi-katari hatalmi vetélkedés tehát továbbra is érdekes, az egész térségre, így az akut helyzetben lévő Szíriára is kiható fejleményeket produkálhat a jövőben.