Az út vége, február 1.
Öböl 29
Dark side
Az Emírségek - mint minden ország - szép. A természet, (nekem különösen) az éghajlat, az emberek. Romjai közt el lehet merülni a múltban, lakóival rá lehet csodálkozni az humán interakciók csodálatos és bonyolult szövevényére, s végletes természeti viszonyai között meg lehet érezni valamit az "úgynevezett" emberi lét semmiségéből, céltalanságából, az elme-gyártotta világmagyarázatok, mágiák és vallások nevetséges voltából. A fény, a hőség, a sivatag, a mélységét itt jobban felvillantó éjszakai égbolt, a hegyek és az óceán adta szélsőséges kulisszák mögött relevatív módon valamelyest tapintani lehet, hogy az anyagi struktúra, a világ, a fizika nagyon nem rólunk szól. Szóval, kiválóan lehet itt filozofálni.
Ezekkel a príma paraméterekkel együtt, azt érzem, az Emírségek az egyetlen olyan iszlám - vagy inkább jelző nélküli - ország, ahová akárhanyadszor visszatérve nem telt-telik el nap, hogy ne bosszankodnék, el ne keserednék. Mert a naponta itt is leírt pozitív tapasztalatok, önfeledt tapsikolás mellett lépten-nyomon beleütközöm abba a súlyos ellentmondásba, amely az erről az országról kialakított-kialakult patyomkin-kép és a mindennapi rögvalóság között feszül.
A sztereotíp kép: a semmiből, a bölcs vezetők által a felfedezett természeti erőforrásokra építve létrehozott, a világ egyik - ha nem a - legmodernebb port-of-trade-je, a 21. századi épített környezet, a csillogó modern metropoliszok, a fenntartható fejlődés deklarált és követendő központjai.
Kezdjük ez utóbbival.
Amikor most Abu Dzabiból elindultam, éppen megint egy nagy nemzetközi világkonferencia volt a városban (vagy Dubajban, de ez lényegtelen). Néztem a tévében: valami hiperűr díszletek között a manapság divatos, mintegy elmozdult és az arcra ragadt fogszabályzóhoz hasonlító elegáns kis mikrofonokkal felékesített előadók adtak elő. Olyik ruhákban, amelyek már önmagukban az emberi pazarlás szimbólumai lehettek. Beszélyek arról, hogyan vált s válik Abu Dzabi/Dubaj a fenntartható fejlődés etalonjává. Többezer résztvevő.
Akiket - természetesen ugyancsak fenntartható módon - több tucat (száz) repülővel liferáltak ide, hogy a fenntartható módon hűtött Wolkenkratzer-palotákban elszállásolják és fenntartható üzemmódú több száz taxival tovább mozgassák. (Abban a korban, amikor a kommunikációs eszközrendszer voltaképpen - fenntartható módon - lehetővé tenné akár több ezer ember egyidejű távolsági konferenciáztatását is.)
E fenntartható embertömegre gondoltam, amikor elhagytam Abu Dzabit a Liwa-oázis felé. S miként valamennyi dubaji kerekezésem alkalmával, ezúttal is sikerül belefutnom a város fenntartható hulladékgazdálkodásába.
Miként a híres, Dubajból al-Ajnba futó 66-os út mellett, itt is a sivatagba öntik Abu Dzabi minden szemetét. Kommunálist, építésit, meg ki tudja még mit. Az első sátorban töltött éjszakán szagról már éreztem, mihez közeledem. Aztán az autómúzeum után láthattam is. Épül a Budai-hegységnyi szeméthegy, billencsek, markolók, a sivatagba repülő szemétdarabok. A Liwa felé - az uralkodó, az Öböl felől érkező uralkodó széljárásnak megfelelően - mindenütt dzsuva, retek, szatyorbokrok. A végén ugyan győz az aranysárga sivatag; de meddig?
És egy apropó ide: én itt alacsony fogyasztáson vagyok, de még így is naponta 10-12 nejlonszatyrot igyekeznek rám sózni; el lehet képzelni, mennyi lehet a rezidens idegenek és állampolgárok napi/havi/évi nejlonzacskó-fogyasztása. Ezek mind itt végzik, a sivatagban. Illetve: nem végzik.
Tulajdonképpen ahogy kilépünk "Zájed sejk álmából", azaz az üveg-beton sík vidéken józan ésszel értelmezhetetlen egekbe futtatásának színterérről, azaz megérkezünk előbb - mondjuk így - a távol-keleti/thai negyedekbe, már repedezik az épített környezet racionálisnak hazudott rendezettsége, hogy aztán mindez elillanjon a hindi, pakisztáni, bangladesi és afrikai negyedek nyomor-mocsarában.
Elmondhatom, az évek során tett látogatásaim alkalmával végiglaktam a csúcs wellnes-hoteltől a pakisztáni vendégmunkások brutális lakásaiig terjedő teljes szállás-spektrumot (mondjuk, mindig is a sátor volt a number1), s ami ott van, "ganz unten", azaz a rezidensek hetven százalékának életterében, nyugodt lelkiismerettel nehezen korrelálható az üveg művilággal.
Ez nem valamiféle marxo-dickensi sirám. A probléma a pazarlásban, a valós jövőkoncepció hiányában és a természeti környezet totális szétverésében van.
Igaz, az a (valszeg ál-) indián közmondás a megsemmisített természetről s a pénz ehetetlenségéről ide nehezen adoptálható, de a sivatag és a sziklás hegyvidék is flórával-faunával - sőt: itt statégiai jellegű sajátos vízrendszerrel - is bír. Ennek széjjelbarmolása pedig nem ismer határt. Miként a beszemetelése és szétmocskolása sem. Közben pedig élvezheti ugyan az "egész világ" azt a globális építészeti csodát, ami ma a partvidék, de ez sehogy sem szervesül sem a helyiek tradícióiba, sem a regionális ekoszisztémába.
Ez nem társadalom.
Szóval, az egésznek körülbelül annyi értelme van, mint Ádám köldökének.
Ps. Mondjuk, pont amikor ezt pötyögöm a dubaji tömegközlekedés csúcsának számító metrón, a zsúfolt szerelvényen mellettem ülő fiatal afrikai keresztény (ott a kivégzett názáreti rabbi a nyakában) nő sebtiben átadja a helyet egy keralai dravida hindu öregembernek. Szemben egy hidzsábos arab nő mosolyog.
Az ember ilyen is.
Csak nem szabad - túl - nagyot álmodni.
Ps. Két (ökölógiai) lábnyom.
Öböl 28
Élőben a Lúvrbó'
Ismét.
A kilállítók továbbra sem tanultak semmit. Amit látunk: mit hoztak át a sejk nappalijából.
Apró haladás (?): egy-egy vitrinben három-három "tematikus" műtárgy. Pld. "Anyaság"; "Halotti tárgyak", "Imádkozó alakok";, "Kőbalták". S ezen belül időben, térben és stílusban - esetlegesen teljesen más funkcióval odavetett tárgyak. Afrikai szoptató nőalak meg 13. századi francia Mária a deddel-szobor. Ilyenek.
Nagy birodalmak-terem. El lehet képzelni. Múmiák, fáraók kínai sárkányok, római szobrok, a "teljesség kedvéért" némi azték maszk, görög szarkofágok, amiket korábban a libanoni nemzeti múzeumban láttam, mindenféle összevissza. (De darabonként biztos jó drágák lehettek.)
Vallások. Ökumenikus összevisszaság. Kúfi írásos Korán, 14. századi Tóra-tekercs Szíriából, tibeti buddhista szövegek.
Egy 1520-as Dániel és Nabu-kudurri-uszur (lásd még: Nabukodonozor=Ne bolondozzon az úr!) esetét taglaló dél-holland falikárpit előtt suttogó vita: a képen látható fátylas-fejkendős nők muszlimok-e.
Másutt: Jelentem, Bounaparte Napoleone első konzul tavaly óta továbbra sem kelt át a Szent Bernát-hágón.
Modern világ? Így, kérdőjellel. Na, ez már legalább valami pluszz a kiállítók szándéka részéről.
Whistler ülő nős képét legalább mindenki felismeri: ez vót a Mr. Bean-es filmben.
Aztán a végén a Pollock meg sznoboknak Ai Weiwei.
Roger.
Vegyünk könyvet!
Időszakos
Van egy másik kiállítás is. Arábiai útjai; a preiszlám kori félsziget kultúráiról. Elsősorban a mai Szaúd-Arábia területén. A rijádi Nemzeti Múzeum vendégjátéka.
Na, ezt kell(ene) csinálni itt. Nem össze-vissza vásárolt műtárgyakat mutogatni.
Mindegy, nem így lesz.
Az időszakos is bezár két hét múlva.
Kedvenceim
A kis marii szobor. Ez azért, mert oly jó volt az eredeti helyszint látni - többször is - Szíria és Irak határán.
Meg Gudea, Lagas ura. Őt meg a disznőölő sapkájáért bírom.
Öböl 27
Dubaji műterem
Van ebben a - megengedőleg: részben - szörnyű városban egy felújított ház a régi kikötői negyedben. Egy alapítvány működtet itt művésztelepet spektrumzavarosak és Down-szindrómások számára. A művészeti vezetőket leszámítva, az alkalmazottak is közülük kerülnek ki. Jó kávét is főznek.
Mindig van valami vezérmotívum. Most Frida az.
Azt hiszem, itt többször voltam, mint a Burdzs Khalifánál.
Öböl 26
Történelmi fragmentum - Törzsi versenyfutás
Az "őslakosok". A mostaniak. Mert a korábbiakat megette a homok. Sémik az i.e.2. évezredtől vannak itt, de akik a maiak előtt laktak a vidéken, manapság maximum csak a sivatagi ugróegerek szájhagyományában élnek tovább.
(Mennyire izgalmas ez. Ez a ki-vót-itt-előbb meg az ilyenek. Példol a mogyerik földjén is vótak, akik előbb gyöttek. S mentek. S lesz még a mogyeri is szarmata. Ez a világ rendje. Vagy a húrelmélet.)
A mai Emírségek területén néhány jól körülhatárolható törzs lakik - évszázadok óta. A közöttük zajló permanens rivalizálásban való sikerességet mindig is elsősorban a szűk természeti források adta lehetőségek optimális kihasználása adta. Ez hosszú távon azt jelentette, hogy - elsősorban - nem a hadra fogható férfiak száma s általában a haderő nagysága segített kiemelkedni a törzsi versenyfutásban, hanem a megfelelő gazdasági pozíciók kisajátítása. (Hajaj, integet felénk a trieri rabbik zseniális unokája.)
Az Arab-félsziget keleti oldalán a 16-17. századtól kezdve (amikor is a mai törzsi struktúra kialakulása elindult), ez a sikeres pozícionálás azt jelentette, hogy a félsziget belsejéből - elsősorban a Nedzsd sivatagaiból - származó törzsek, amelyek a Üres-negyed/Empty Quarter/الربع الخالي északi peremén található csekély hozamú, de annál fontosabb vízforrásai (al-Ajn, al-Dzafra, al- Livá) mentén alakították ki szállásterületeiket s a nomadizmus mellett oázisgazdálkodást folytattak, arra törekedtek, hogy az Öböl partján vagy annak közvetlen közelében is szállásterületet találjanak. Az oázisokban dívó (ez micsoda szó!) datolyatermesztés és tevetartás mellé így az ekkor - mondjuk így - stratégiai húzóágazatnak számító - gyöngyhalászatot is felvehették az öbölmenti gazdaság alappillérének.
Így aztán ők lehettek a janik. (Vagy Janik?) S lassan kiterjeszthették befolyásukat a környező törzsekre is. Mondhatnók, az emírségek uralkodócsaládjai valamennyien ezt a sikeres gazdasági menedzsmentet követték.
Némi tengeri kalózkodással megspékelve.
Öböl 25
((وَأَقِيمُوا وُجُوهَكُمْ عِنْدَ كُلِّ مَسْجِدٍ وَادْعُوهُ مُخْلِصِينَ لَهُ الدِّين))َ ﴿٢٩ الأعراف)
A Zájed bin Szultán Ál Nahján, Abú Dzabí emírje (1966-2004), az Egyesült Arab Emírségek alapító-elnöke (1971-2004) nevét viselő Zájed sejk nagymecset.
Öböl 24
A Konzultatív Tanács(háza)
A kétszáz éves Abu dzabi vár, a szigeten egykor fellelt fő édesvízforrást védte s a Nahján-család - egyik - fészke lett. Mellette az 1968-ban emelt Konzultatív Tanács épülete, mely először Zájed bin Szultán személyes tanácsháza volt s 1971 október 3- án, a britek elpucolása után 48 órával itt láttak neki a független életnek.
Ps. Most olvasom a helyi lapokban, hogy a szaúdi bíróság további felkészülési időt adott a 11-fős Husqvarna-csapatnak és ügyvédjeiknek. Hiába, no, egy jóravaló államban az igazságszolgáltatás független hatalmi ág.
Öböl 23 (Heti sajtó 2019. február 3-10.)
Не надо делать из мухи слона!
A múlt héten még a Gotham Citynek bizton megfeleltethető Abu Dzabiban víg zaatar-evésre ösztökélt a libanoni kormány háromnegyed éves vajúdás utáni megszületése. Lássuk, miféle egeret vajúdtak ki a hegyek! Mi is az új végrehajtó hatalom politikai színezete?
Röviden: olyan, mint a drúz zászló. Van benne minden - hogy mindenki jól lakjék - a tavalyi parlamenti választások győztese s vesztese egyaránt. A következő leosztásban.
A 2018-as referendum legnagyobb buktáját produkáló, az addig legnagyobb, 33 fős frakcióval bíró Szaad(uddín) al-Harírí-vezette szunnita Jövő/Musztaqbal Irányzat ( تيار المستقبل) veszített ugyan 13 helyet, de miként az a cédrusoknál lenni szok, elsősorban a regionális nemzetközi konstellációk nyomán, azaz mindenekelőtt Rijád kévánságára mégis a korábbi miniszterelnök prolongálhatta pozícióját: továbbra is Harírí maradt a kormányfő.
A Jövő Irányzat emellett négy tárcát kapott:
- Rajá al-Haszan/Raya Hassan (Észak-Libanon, szunnita), belügyi- és önkormányzati miniszter,
- Muhammad Suqeir/Mohamed Shqeir (Bejrút, szunnita), kommunikációs miniszter,
- Dzsamál al-Dzsarráh/Jamal Jarrah (Bekaa-völgy, szunnita), médiaügyi miniszter,
- Violette Khairalláh al-Szafadi/Violette Hairallah Safadi (Észak-Libanon, görög ortodox), női- és ifjúsági ügyekért felelős államminiszter.
A Harírí-fémjelezte - némiképp önkényes fogalommal körülírva - "Nyugat/szaúdi-orientációjú blokk", a Március 14.-e Szövetség többi tagja a következő tárcákat kapta.
A maronita keresztény oldal széle (mondjuk inkább szélsőjobbnak?, ne... vagy mégis), a par excellence warlord, a börtönben 11 évet lehúzott Szamír Dzsadzsa/Geagea vezette Libanoni Erők (LF/القوات اللبنانية), amely a választásokon arányaiban a legnagyobbat nyerte (8-ról 15-növelte képviselői számát) végül - ha nem számítjuk Szaad bejt, kívánságára a Jövővel azonos számú miniszteri posztot söpört be:
- Gasszán Hászbáni/Ghassan Hasbani (Bejrút, görög ortodox), miniszterelnök-helyettes,
- Camille Abú Szuleimán/Camille Abou Suleiman (Észak-Libanon, maronita), munkaügyi miniszter,
- Richard Qujumdzsiján/Quyumjian (Bejrút, örmény katolikus), szociális ügyekért felelős államminiszter,
- May Sidijáq/Shidiak (Bejrút, maronita), a közigazgatás fejlesztéséért felelős államminiszter.
A "hát-mi-igazi-libanoniak-hova-álljunk" drúzok legnagyobb ereje, a közvetlen politizálástól visszavonuló, de a tutit azóta is mondogató Valíd Dzsumblat-féle stabilan 9 parlamenti helyes Haladó Szocialista Pár/PSP (الحزب التقدمي الاشتراكي) tárcái:
- Akram Suhajb/Akram Shuhaib (Hegyvidék, drúz), nevelésügyi- és felsőoktatási miniszter,
- Váil Abú Fáúr/Vael Abou Faour (Bekaa-völgy, drúz), ipari miniszter.
Dzsemajel-család mára már zsebpártja, a Falangista/Katáib Párt (حزب الكتائب اللبنانية) (3 képviselő), mely miniszterek sorát és köztársasági elnököt is adott, most - miként a dalbeli Puskás Gábor - későn futott, s neki csak a béka nem létező füle jutott. Nincs miniszterük. Nem baj! Ülhetnek odafent a festői Bikfajában és merenghetnek a régi szép időkről. (Jó feketét iszogatva.)
Térjünk át a választásokon egyértelműen győztes - így nevezem - "keleti blokk"-ra, azaz a kvázi Irán/Szíria-barát Március 8.-a Szövetségre. Ennek irányítója Teherán közel-keleti networkjének zászlóshajója a síita Hezbollah, leglátványosabb ereje pedig a mostani köztársasági elnök, Michel Aún/Aoun-gründolta anti-konfesszionális (és Real-)politikát folytató párt, a Szabad Hazafias Mozgalom (FPM/التيار الوطني الحر), amelynek az élén jelenleg veje, a nagy politikai jövő elé néző Dzsibrán Bászil áll. Ez a gyakorlatilag egy évtized alatt az ország - Hezbollah után - legjobban szervezett politikai erejévé vált párt választások első számú nyerteseként 19-ről 29-re növelte korábbi képviseletét a parlamentben. Az FPM öt tárca birtokosa - mint párt. (Hozzá kell viszont ehhez számítani az - elvben, hö-hö - független köztársasági elnök, Aún delegálta további öt miniszteri posztot is. Ezek együtt magasan a legbefolyásosabb politikai erő, amely a tárcák egyharmadát birtokolja.)
Az FPM miniszterei:
- Dzsibrán Bászil/Gibran Bassel (Észak-Libanon, maronita), külügyminiszter,
- Nadá Busztání/Nada Boustani (Észak-Libanon, maronita), energia- és vízügyi miniszter,
- Manszúr Batís/Mansour Batish (Hegyvidék, maronita), gazdasági és kereskedelmi miniszter,
- Gasszán Atáalláh/Ghassan Atallah (Hegyvidék, görög katolikus), emigráció-ügyi miniszter,
- Fádí Dzsreiszátí/Fadi Jreissati (Hegyvidék, görög katolikus), környezetvédelmi miniszter.
Michel Aún köztársasági elnök delegáltjai:
- Iljász Abú Szaab/Ilyas Abou Saab (Hegyvidék, görög ortodox), védelmi miniszter,
- Albert Szarhán/Albert Sarhan (Észak-Libanon, görög ortodox), igazságügyminiszter,
- Szálih al-Gurajjib/Saleh Ghorayeb (Hegyvidék, drúz), menekültügyi miniszter,
- Szalím Dzsreiszátí/Selim Jreiisati (Bekaa-völgy, görög katolikus), a köztársasági elnökség ügyeiért felelős államminiszter,
- Haszan Murád/Hassan Mourad (Bekaa-völgy, szunnita), a külkereskedelemért felelős államminiszter).
Az Irán-tengely fő eleme, a Hezbollah (حزب الله) most 13 képviselőt juttatott a parlamentbe a korábbi 12-vel szemben. Hosszas izmozás után három tárcát kaptak:
- Dzsamíl Dzsabaq/Jamil Jabak (Bekaa-völgy, síita), egészségügyi miniszter,
- Muhammad Fnajs/Muhamed Fneish (Dél-Libanon, síita), ifjúsági és sportminiszter,
- Mahmúd Qatámí/Mahmoud Katami (Bejrút, síita), a parlamenti ügyek államminisztere.
A Nabíh Berrí-vezette Amal Mozgalom (حركة أمل) frakciója most 16 fős (13 volt). Miniszterei:
- Alí Haszan Khalíl (Nabatije, síita), pénzügyminiszter,
- Haszan Laqqísz/Hassan Lakkis (Baalbek-Hermel, síita), mezőgazdasági miniszter,
- Muhammad Dáúd Dáúd/Mohamed Daud Daud (Dél-Libanon, síita), kulturális miniszter.
A kisebb szövetségesek, mint az északi maronitákat képviselő Szulajmán Franzsié-féle Marada Irányzat (تيار المردة) 3/3 megkapta a szokásos egy tárcácskáját. (Avval együtt, hogy Franzsié még egszer köztársasági elnök is lehet - ha nem gyengül meg Damaszkusz befolyása középtávon.) Tárcájuk Júszuf Finjánusz/Youssef Finianos (Zgorta, maronita), közmunkaügyi és közlekedési miniszter kezében van.
Az Örmény Forradalmi Unió - finomabbam: a Tasnák Párt (حزب الطاشناق) turisztikai minisztere a bejrúti Avedisz Guidanian.
S hogy kikerekedjen a harminc fős kabinet, Nadzsíb Míqátí/Najeb Mikati ex-miniszterelnök-milliárdos úgynevezett "Szilárdság Blokkja" (تيار العزم) is kapott tárcát. Az északi szunnita Ádil Afjúni/Adel Afyouni az informatikai és fejlesztésügyi államminiszter.
Néhány megjegyzés; lassan, tűnődve.
2005-ig, a Rafíq al-Harírí ex-miniszterelnök meggyilkolását követő szíriai csapatkivonás előtt tisztább volt a kép. Kormányalakításkor alapvetően a Damaszkusz feletti Néppalotában dőltek el a dolgok. Meg a szíriai titkosszolgálat Zahle/Stúra-i központjában, a nagy zsugás, Gázi Kanaán/Ghazi Kanaan kártyaasztalánál.
Miután a szír csapatok kivonultak (2005 tavaszán), mindenki azt hitte, jön a szabadság. Mindenki, akinek nem volt sütnivalója. Mert akkor aztán mindenki leült a kártyaasztalhoz - miként a régi szép polgárháborús években. A mindenkori kártyabajnok, Kanaán - miként a Legnagyobb Magyar - belenézett ugyan a csőbe, de Damaszkusz újabb játékosokat delegált, s először ugyan úgy tűnt, a nyugati vendégjátékosok és a szaúdi zsugások nyerésben vannak, hamarost kiderült: a nagy libanoni népi támogatottsággal bíró iráni kártyásoknak és a megújuló szíreknek megint jó lapjárásuk lett. (Komolyan, ezt végignéztem volna egy Korda/Horváth-kommentárral is.)
Damaszkusz nem szűnő - és folyvást megújuló - politikai befolyásához még annyit: egyrészt van a mondhatni adott/örök geopolitikai helyzet. Mármint Szíria és (a mai) Libanon mindenkori egységes és közös gazdasági-politikai-kulturális tere. Tetszik-nem tetszik. Másrészt meg Damaszkusz a hosszú polgárháború (1975-1991) alatt gondosan ügyelt arra, hogy - természetesen az erőszakszervezetek mellett - a közigazgatás valamennyi szegmensét telehintse saját embereivel. S ez az "ötödik hadoszlop" máig "hadban áll", mondhatni. Harmadrészt meg: a libanoni (köz)ember korántsem olyan ellenséges Szíriával szemben, mint azt egyes politikai erők meglehetős vehemenciával rikoltozzák. A rokoni kapcsolatok nem ismernek országhatárokat. Még a rikoltozó- többnyire - keresztény politikusok esetében sem.
A tárcák mibenléte többet mond talán, mint az egyes erők birtokolta számuk. A legerősebb nem-síita párttá erősödött FPM a kormányban az egyetlen erő, amely valós politikai súlyát valós jelenlétbe és befolyásba konvertálhatta. Túl az 5(+5)-ös létszámon, övék a nemzetközi konstellációban fontos külügyi, a hatalom-biztosítás szempontjából alapvető védelmi tárca, a belpolitikában legjobban forgatható (s a legtöbb zsebre dolgozást biztosító) energetikai, a hasonló bevételeket biztosító gazdasági és kereskedelmi, meg a külföldre szakadt - tudjuk: minimum hetvenmillió... - libanoni származású emigránst az országos politikába és a politikusok zsebébe csatornázó emigránsügyi minisztérium.
Ha ugyanilyen szempontból végigsöprünk mondjuk a Jövő Irányzat tárcáin (4+1), máris látható, hogy a média-, a nőügy sehol sincs az előzőekhez képest. Talán csak a mobil-szolgáltatókból jókora összeget politikusi számlákra szétsíboló kommunikációs tárca lehet jövedelmező. Pénzügyileg. Ehhez Haríri miniszterelnök - a globális mainstreamet követve - annyit tehetett még hozzá: lám, fiatal szunnita nőpolitikus (Raja Haszan) az első női belügyminiszter a cédrusok alatt. Ez kevés lesz, kisfiam! Mert kérem, errefelé már háromezer éve is voltak nőpolitikusok. Például Jezabel. Nos, ő nagyot kavart a déli szomszédban, anno. Szegény Nábót!
Amit viszont továbbra sem mer senki bevállalni (és egyelőre külföldről - Rijád-Nyugat - sem engedik), az a síiták - s ezen belül elsősorban a Hezbollah - tényleges politikai képviselete. (Még az egészségügyi tárcához is vérre menő küzdelem kellett.) Pedig - tetszik-nem tetszik - ez a jövő demográfiai és politikai zenéje. A mindössze három tárcával bíró Hezbollah a nyílt listás választásokon magasan az országosan legtöbb, 340 ezer szavazatot kapta, míg mondjuk az öt tárcás FPM 273 ezret, a Jövő 256 ezret, a négy miniszteres LF 162 ezret, a háromminiszteres Amal pedig 200 ezret. Dzsumblatéknak meg - mondjuk - 88 ezer szavazat is "elég" két tárcához.
Meg ilyenek.
Egyszóval: a miniszteri tárcák elosztása csak egy dolog. Ne szűrjünk le belőle túl sokat. Föníciában Hirám király óta a völgyek, klánok, törzsek, családok bonyolult és finom szövete hálózza be a politikát. Ezek vezetői, kijáró emberei tárgyalják le a döntéseket.
Többnyire egy jó kávé mellett.
Hadd ne írjam, micsoda finom étkek után.
Tehát a változásokat illetően maradjunk visszafogottak. S miként a címben: Ne csináljunk a bolhából elefántot!
Öböl 22 (Heti sajtó - 2019. január 31.)
Sajtó a parton
Mínuszosan, mínuszos kommentekkel, mit lehet olvasni a mai arab lapokban.
1. Szalmán bin Abdulazíz, szaúdi király meghallgatta a Korrupciós Ügyek Legfelső Tanácsa elnökének, édesfiának, Muhammad bin Szalmánnak a összefoglalóját a szervezet működéséről. Össz-vissz 106 milliárd dollárt sikerült "visszaszerezniük" a korrupt gazdasági/politikai/adminisztratív vezetőktől. - A pénz nagy részével persze már találkozhattak, révén ők osztották szét anno.
2. Jemenben a "Szövetségesek" (Szaúd-Arábia, az Emírségek, Bahrein, Kuvait, etc.) légi ereje újabb - s mint minden eddigi alkalommal: döntő) csapást mért a hauthista lázadók állásaira. - Az efféle hadijelentések annyira hitelesek, mint régen, egy másik háborúban a "rugalmas elszakadás"-ról kiadott közlemények. Mindenesetre az emírségi légierő bőszen gyakorlatoz. Pötyögtetés közben nézem, amint kötelékben emelkednek az Abu Dzabi melletti al-Dzafra légitámaszpontról s zajonganak a csodás tengeröböl felett. Hol oly nagy szeretettel rendezik mindig azt a bessenyeis borzadályt, a Vörös Bika lég-és zajszennyező, sportnak nevezett értelmetlenséget.
3. A teljes emíri politikai spektrum felháborodott azon, hogy Mohamed Ali Dzsaferi, az iráni Forradalmi Gárda vezetője látogatást tett Abú Múszá szigetén. Amit Irán megszállva tart. - Több, mint negyven éve; még a sah ideje óta. Meg egyébként az Öböl ezer évek óta ütközőzóna.
4. Irakban szunnita vallási vezetők azzal vádolják az állami Síita Vallási Alapítványt, hogy erősen szunnita többségű területeken igyekszik lenyúlni szunnita alapítványi földeket, ingatlanokat, köztük mecseteket. Most Ninive került célkeresztbe. - A felekezeti frontok - várhatóan - egyre északabbra húzódnak.
5. Az Arab Liga megerősíti: támogatja a palesztin népet és a '48-as határokon belüli - értsd: izraeli - arabok védelmére szólítja fel az ENSZ-t. - Amikor - éppen harminc éve - először láttam az Arab Liga csökött kis székházát a kairói Tahrír téren az orwelli Mugamma brutális tömbje árnyékában, mondottam magamban: helyre kis ház egy helyre kis szervezetnek. Azóta tudom: a Liga a világ legsikeresebb levegőmasszírozó nemzetközi konglomerátuma.
6. Az alakuló (mindig alakuló) palesztin kormányt bojkottálja a két ősöreg szervezet, a Népi Front Palesztína Felszabadításáért és a Demokratikus Front Palesztína Felszabadításáért. - Hát ehhez... Monty Python...
7. Kairóban a bíróság 17 férfit ítélt szigorított börtönre terrorizmus vádjával. Heluán környékén szerveztek csoportot, Ikhván/Testvériség Fegyveres Bizottságok néven. - Biztos így volt. De ami még biztosabb, a Szíszí-kormányzat viszi tovább a nasszeri-szádáti-mubáraki örökséget. Utoljára nagy változás arrafelé talán Kleopátra királyasszony halála környékén esett meg.
8. A Fülöp-szigeteken négy napja felrobbantottak egy templomot. Tegnap meg egy mecsetet. A hatóságok mindenkit letartóztatnak. - Sejthetjük, mi lesz... Dutertével ujjat húzni...
9. Dzsibuti partjainál huszonnyolcan vesztek a vízbe, amikor elsüllyedt egy menekülteket szállító hajó. - Az Arab-félsziget és Afrika Szarva közötti Báb al-Mandeb-szoros csendes, nem látványos mellékszíntere a menekültútvonalaknak. Pár ezren fulladnak itt a vízbe évente.
10. A mongol parlament lemondatta elnökét - korrupció miatt. - Mongólia messze van.
11. Az utolsó negyedórában akadtak meg a libanoni kormányalakítási tárgyalások. - Mindig az utolsó negyedórában.
12. Sport: Katar lealázta a házigazda Emírségeket az Ázsia Kupa elődöntőjében (4:0). A globális nacionalizmus itt is hódít. Az emíri sajtó a Rijád parancsára az Öbölből kiközösített Katar válogatottját a honosítások miatt gyükértelen zsoldoscsapatként jellemezte. - Tavaly egyes (talán) magyarságkompenzációs szindrómában szenvedők - köztük a közsajtó - szerették a világbajnok franciákat leszedettvedettezni. Míg, ugye, a gén-tiszta horvátok. De ne legyünk szigorúak: van a politikai meg az etnikai/kulturális nemzet-fogalom. Összeegyeztethetetlenek.
Mindenesetre a másik ágon volt egy kis vigasz: Japán 3:0-ra verte a főmumus Iránt. Így aztán a holnapi döntőben Rijád vonalát követve mindenki Japánnak szurkol majd.
Ps. Ja, és nem tudom írtam-e már, mennyire utálok szélben napilapot olvasni.
Pps. A döntőben Katar 3:1-re lelépte Japánt is.
Öböl 21 (Sajtó - 2019. január 4.)
"Újpest nem Pest, tanyaközpont!"
1995 tavaszán a PMSC Szíriában edzőtáborozott. (Ez a mondat már önmagában is. De tényleg.)
A felkészülés végén a pécsiek barátságos mérkőzést játszottak a szír ifjúsági labdarúgó válogatottal. Kint voltunk a Damaszkusz-Mezze-i al-Dzsalá'; stadionban; szám szerint heten alkottuk a magyar béközepet. Jómagam - emlékszem - apám gdański ruhagyárban 1970-ben előállított ballonkabátjában, kék bézbólsapkában és fotogréj-lencsés fémkeretes szemüvegben kiabáltam rekedtre magam. Mondjuk először vicces volt, ahogy a magyar futbalisták(?) meglepődten lestek a tök üres tribünön hadonászó kicsiny grupp felől érkező magyar hangokra. De igazi gavallérok voltak: a csapkap az ellenféltől kapott virágcsokrot(!) kihozta a köztünk helyet foglaló lányoknak.
S a 4:1-es győzelem végén harsogott a "Mecsekalja!"
Ez valami csoda volt. Egy csodás, elsüllyedt világban.
De hát, ma is vannak csodák! Merjünk csodákozni! Merthogy itten holnap kezdődik az Ázsia Kupa. Ho-ho-hó! S ha már, akkor - ugye - stadionok. Ripsz-ropsz, gyorsan rögvest nyolc. Nagy emíri-nemzeti versengésben.
A harmadik helyen a dubai Ál Maktúm Stadion áll. Ezt alaptól a reflektorokig sikerült felújítani 390 nap alatt.
Mire az Abu dzabiak aszonták: ez semmi. Az ottani Ál Nahján Stadiont ugyanígy újra/újjáépítették - 213 nap alatt.
Erre jöttek a sardzsaiak: lópikula ez, kérem! Ők egy komplett új stadiont építettek 110 nap alatt. És ebben "23 külön páholy van emírek számára". Ezt tessék utánuk csinálni! (Ne, inkább mégse!)
Hiába, stadionos nemzetnek lenni jó!
Éljen tehát a foci! Az, amely a címben említett rigmus szellemi környezetében dívik.
Öböl 20 (Sajtó, 2019. január 2.)
Sajtó, három olvasás/olvasat.
Van egy újság. Sok van, de a példa kedvéért most egy. Ez, mint minden sajtótermék, irányzatos. Mert anélkül sohasem volt lap, bármit is higgyünk. De.
Vannak bizonyos - sajtóetikai (?, ma: ha-ha-ha) - határok. Amit ma már senki sem.
Az al-Sarq al-Auszat egy szaúdi kézben lévő, leginkább Londonban szerkesztett napilap, negyven éve a piacon. Mondhatni, a papíralapú arab választék krémje.
Volt.
Az elmúlt húsz év - de leginkább a legutóbbi tíz alatt - ez lap is "úgynevezett nyomdatermékké" silányult.
Negyedszázada olvasom, itt van három emlék.
1996 tavaszán a damaszkuszi bazár melletti, a qámisli kurdok üzemeltette, Rejtő-i hangulatú al-Thaura/Forradalom szállodácskában, meglehetősen hideg szobámban a fali csap feletti húszas égő alatt állva olvasom az aktuális számot. Ki. Mert a lap marhára informatív. Akkor zajlik a szomszédban az Operation Grapes of Wrath (عملية عناقيد الغضب), Simon Peresz "háborúja" a Hezbollah ellen, s a lap - arab viszonylatban - megdöbbentően tárgyilagosan számol be, háttérinformál. (S akkor még - sajtószinten sehol sem volt a mai kőkemény síita-ekézés. Igaz, Irán külpolitikája is szoftosabb volt.) S mindemellett kiváló az észak-afrikai, belső-ázsiai és délkelet-ázsia anyag. Nem beszélve a formálódó afgán tálib-szaga tálalásáról. Jó lap volt, még az illatát is érzem. (A szállodáét is.)
2004 augusztusában ülök az agadíri strandon, napernyő, napozópad, naptej, táskarádió. Délelőtti dagály, al-Sarq al-Auszat. A szeptember 11-i sokk után (ez az arab/iszlám világban legalább annyira cezúra, mint Nyugaton) még mindig érdekes a lap. W. iraki háborúját s annak már látható brutális következményeit szinte megfelelő kritikával kezelik, Afganisztán örök téma, még Iránnal sincs - olyan nagy - baj. S megy benne a -szokásos - libanoni "víg permanens válság". Kiolvasom, megyek úszni.
2019. január 2. Friss szám az Abu dzabi hotel lobbyjában, belenézek, borzadok, táskába helyezem. Másnap - ma - reggel két kávé/egy nagyvécézés után merem elővenni. Indokolt a nekikészülődés. A lap brossúra jellegű. A jók (KSA&Comp.) és a gonoszok (Teheran's Group) harca. Síita ármánykodás. Szunnita ártatlanság. (Hogy aktuális legyek: ki az a Khasogdzsi?) A kritika hiánya. Virtuális valóság. S mindezen firkálmányok élén editor-in-chief poszton az egyik legbefolyásosabb arab zsurnaliszta (bár szerintem ma már nem az), a libanoni Gasszán Sarbel/Ghassan Charbel.
Az itt felvillantott sajtótermék úgy aposztrofáltatik, hogy "pánarab újság". Igen. Pánarab volt/lett a tudatos információ-torzítás is. Vagy inkább a hazudozás.
Öböl 19
Khor al-Jifra
A sekély vizű sós tengeröblök és a sivatag találkozásai kedvemre valók.
Öböl 18
Al-Dzsazíra al-Hamrá
A nyugati parton nagyon kevés már az "autentikus" hely. Mármint az olyan, amely őriz még valamit a "nagy fejlődés" előtti időkből. Ami meg van, alakul át turisztikai majomparádévá.
A Ra'sz al-Khaima és Umm al-Qajvajn közötti Vörös Sziget nevű kis település old town-ja is az utolsókat rúgja. A régi házak nemsokára beszántatnak, a poros utcácskák leaszfaltoztatnak, a vár meg már most elnyeri - Füzérhez hasonlóan - tán sosemvolt állapotát.
Aztán az ipar. Meg a húdemagas házak.
Az utolsó fényképek.
Öböl 17
Vádi al-Bíh/Dzsabal Dzsajs
Tavaly az ománi Muszandam-félsziget felől végigjártam a Bíh-vádi ottani szakaszát. Frenetikus volt.
Mivel a völgyet kettészelő ománi-UAE-határt itt csak GCC-állampolgárok léphetik át, most levizitáltam az emírségeki oldalt is.
Érdemes volt.
Öböl 16
A Fudzseira-Ra'sz al-Khaima viszonylat
Hegyek, vádik, várak és a maszáfi pénteki piac.
Öböl 15
A Hajl/Hayl-erőd
A tegnapi off-road etap egyik célpontja volt. A vádi ezer évek óta lakott; találtak itt sziklarajzokat (petroglifek) is. A korábbi, még kevésbé száraz éghajlatban a vádin végighúzódtak az ültetvények. A portugáloknak is tetszett: erődítményt is emeltek a völgy felső szakaszán. Erre épült 1830 körül Fudzseira urainak, a Sarqíknak a vára, amely mondható egyfajta nyári rezidenciának. Körülötte pedig ott vannak a falu (a kiszolgáló személyzet) házai, bolt, raktár s egy mecset is.
Emírségi és ománi viszonylatban is figyelemre méltó építmény és táj.
Öböl 14
Kalba
Ma kisváros, régen még kisebb volt. Mégis nagyobb.
Illetve jelentősebb.
Itt is volt Umm al--Nár kultúra-telep (i.e.4.évezred). Később jöttek az arab törzsek, a Naqbí (النقبي), a Kunúd (الكنود) és a régióban vezető szerepet játszó Sarqík (الشرقي). A Kunúdról annyi apró megjegyzést, hogy ők máig megőrizték hagyományos vallásjogi iskolájukat: az emírségek kevés ibáditáihoz tartoznak.
Közben az erre járó portugálok is elfoglalták az 1500-as évek végén, s adminisztratíve az oszmánok is kormányoztak itt.
(Az ilyet mindig szeretem. Hogy efféle távoli vidékekről is elmondható: az idők folyamán egy államba/politikai entitásba tartozott a mogyerik országával. Vagy ez esetben: egy részével. Mondjuk a szíriai Doura Europosban, vagy a marokkói Atlaszban járván hasonlóan csiklandó gondolataim voltak. Most meg - ebben a vonatkozásban - rezignáltan nézhetem, ahogy a mai nagy entitásból lassan kivezetik hazámat az önjelölt törzsfőnökök. Vagy egyszerűen csak kiteszik a limeseken túlra a szűrünket. Meg a buggyos gatyánkat.)
Kalbában aztán sokáig maradt a maszqati szultanátus fennhatósága. Aztán a sárqai/sardzsai Qászimík fennhatósága alá került, s maradt akkor is, amikor a szomszédos Fudzsejra a Sarqík révén kivált.
Sardzsa három Indiai-óceáni/Arab-tengeri - rövidebben: keleti - parti enklávéja közül Kalba beillesztése volt a legnehezebb az újonan megalakuló Egyesült Arab Emírségekbe. Itt ugyanis az 1930-as évektől egy egykori rabszolga Barut önállóskodott, mely különutasság egészen a hetvenes évekig megmaradt.
Végül az Emírségek újonnan létrehozott hadserege 1972-ben bevonult a városkába, leölt két tucat embert, tárgyalgattak és július 22-én Kalba is csatlakozott az új államhoz.
Utána: fejlődés.
Megjegyzés: még kevés a gyár.
Öböl 13
Al-Fudzsajra/Fujeirah
(Magamtól átvett tavalyi vendégszöveg, mert ma inkább nézelődöm.)
Az egyetlen emirátus, amelynek nincs kijárata a Perzsa/Arab-öböl irányába. Hatalmas hegyek koszorúzta tengerpartja az Arab-tengerre/Ománi-öbölre néz. Csak Ra'sz al-Khaimával és al-Sárqával (Sharjah) határos.
Nem véletlen ez a földrajzi fekvés. Történelme is összekapcsolódik Ománnal.
A terület felett regnáló család, a Sarqí-k maguk is Omán területéről, az általam többször vizitált és máig csodált Nizva városából érkeztek. De a törzsi hagyományok - a beduinoknál természetes módon - ettől is messzebbre nyúlnak vissza: a sarqík eredetileg Jemenben éltek és a híres Ma'rib-gát utolsó átszakadását (575) követő nagy népesség-kiáramlás során kerültek Omán középső vidékére.
(A jemeni öntözéses művelés kulcs-tereptárgyának összeomlásai minden alkalommal jelentős népességkibocsátással, a Közel-Keleten pedig hatalmi átrendeződésekkel jártak.)
Matar al-Sarqí sejk volt az 1700-as évek második felében az erre a területre delegált ománi helytartó. (Az ománi közigazgatásban ez volt az Északi-tartomány, al-Samálíja.) Az ő fia, Muhammad bin Matar volt az első itt született Sarqí sejk és tőle számítva egyenesági a leszármazás a törzsi vezetésben.
Két nagy várat építettek: az egyik a fudzsajrai (lásd a képet), a másik a bithnai.
A terület 1850-ig állt ománi fennhatóság alatt, amikor is a sárqa/sharjai al-Qászimík elfoglalták és Kalba székhellyel helytartó útján terjesztették ki ide a hatalmukat.
1901-ben aztán az aktuális Sarqí sejk, Hamad bin Abdulláh kinyilvánította függetlenségét s Fudzsajra lett az önálló emírség központja. Az addigi közigazgatási központ, Kalba (egy helyre kis várral) - mindmáig - al-Sarqa/Sharja Emirátus része.
Fudzsajra lett az utolsó, Nagy-Britanniával szerződést kötő emirátus - meglehetősen megkésve, 1952-ben. Nem is sokáig maradt ez így, 1971-ben Muhammad bin Hamad al-Sarqí sejk már ott volt az UAE alapító atyái között.
Azóta pedig tudjuk: úgynevezett fejlődés van.
Rohamtempóban bontják a hegyeket, iszonyatos cementgyárak működnek Dibba és Fudzsajra környékén, az olaj-és vegyiművektől gyakorlatilag nem lehet levegőt kapni a fővárostól északra, felépült az oszmán stílusú, 28000 ember befogadására alkalmas Zájed sejk mecset s mindenütt terül szét az aszfalt.
De még maradtak hegyek és aszfaltozandó területek. Nem feladni!
Öböl 12
Átkelés a Hadzsar(Sziklás)-hegységen.
Öböl 11
Dzsabal al-Buhaisz
Al-Madám sivataga nem mindig volt ilyen sivár vidék.
Sőt. A félsziget egyik legrégebb óta folyamatosan lakott része, ahol az ős- és ókorban komoly civilizációs központ működött.
A Buhaisz-hegy lábánál először a kései neolit korban (i.e. 5. évezred) telepedett le az ember. Ebből a korból származik a ma ismert legrégebbi sír az Emírségek területén.
Aztán a 4. évezred végén a bronzkor félszigeti kultúrái következtek: a Hafít (3200-2600) és az Umm al-Nár (2600-2000). Aztán a vaskor (1200-tól). De ami még érdekesebb, hogy - miként az utazás előtt említettem volt - Nagy Sándor utódainak, elsősorban a Szeleukidáknak is érződött errefelé befolyása-hatása, így a hellenisztikus korban is volt itt urbánus központ, akropolisszal, templomokkal, ahogy kell.
Ma meg a tevék nyomatják, ezerrel.
Amíg ide nem települ egy kőbánya.
Vagy cementgyár.
Öböl 10
Al-Madám
Környéke különös vidék. Még az amúgy is száraz éghajlatú Emírségeken belül is kevesebb erre a csapadék. Az Öböl hatása már gyenge, keletről pedig a Hadzsar-hegység zárja le a szubklimatikus területet. Ennek megfelelően a vöröses sárga homoksivatag generációkként felzabálja az oázist. A mezőgazdaság ekképpen haldoklik.
De sebaj! Itt az ipar, a beton, az aszfalt!
Cementgyárat mindenhova!
Öböl 9
Hő, szél s némi víz.
Az eredmény.
Öböl 8
زاوية الربع الخالي - جبل حفيت
Annyiszor - legalább ötször - elmentem már mellette, mondottam magamnak, vizitáld meg. S ma szótfogadtam.
Az al-Rub' al-Khálí szeglete ez. A Hafít-hegy. Már az Emírségek északi és Omán keleti részén végighúzódó Hadzsar(Sziklás)-hegység része, de attól teljesen elkülönül; közte és a fővonulat között legalább ötven kilométeres sík sziklasivatag húzódik - évezredek óta ember-vonulási útvonal. Miként a Hafít-hegy maga.
A Liwa-oázison kívül ugyanis csak itt találhatóak nagy hozamú vízforrások. Hidefg-meleg egyaránt.
Pályázott is ide a homo sap. sap. már a kőkortól kezdve. Aztán a bronzkorban, az egyik első mezopotámiai - korai sumer - Dzsemdet Naszr-civilizációval párhuzamosan és attól nem függetlenül a hegy körül saját kultúra alakult ki, amely ennek megfelelően a Hafít-periódus (i.e. 3200-2600) nevet kapta. Olyan kör alakú (vélhetően temetkezést szolgáló) épületeket emeltek, amelyek már a Hafít-kort követő Umm al-Nár kultúrában építettek Omán közeli részein s amelyek között két éve oly komfortosan sátorozhattam.
A sík vidékből óriás cetként 1200 méter magasba emelkedő hegy kvázi víztározó. A nagyon kevés csapadék ellenére valamennyi oldalán fakad bővizű forrás, néha patak. Ezekre az ókortól gátakat építettek, az egyik képe megtalálható lent.
Ezek a vizek táplálják az elmúlt évek látogatásai során többször bemutatott al-Ajn és az ománi al-Buraimi oázisait. Volt is értük harc a történelem folyamán.
Utoljára a múlt század ötvenes éveiben Szaúd-Arábia, Omán és a formálódóban lévő Emírségek között. Az úgynevezett Buraimi-incidens - amit a víz mellett már az olaj is motivált - végül Rijád hoppon maradásával végződött.
Meg az oázis megosztásával. Al-Ajn és al-Buraimi gyakorlatilag egy város, az ember által olyannyira kedvelt drótkerítésvel megosztva.
Szívjon a polgár.
Öböl 7
Hilli
A Hafít-hegy vízfakasztó lábához évezredek óta dörgölőzik az ember. Még hőforrás is akad - ha nem volna elég a Nap által itt produkált egész éves tombolás. Kultúrák születtek itt.
A már említett Hafít-periódust kis átfedéssel megelőzte az úgynevezett - s az elmúlt években jópárszor emlegettem volt - Umm al-Nár kultúra (i.e. 2600-2000). Ennek több kiinduló pontja volt, nevét pedig a mai Abu Dzabi egyik főszigetéről kapta.
Miként egyetlen kelet-öbölmenti, ez a kultúra sem értelmezhető a mezopotámiai civilizációk nélkül. Az uruki és korai sumér periódus alatt már szoros kapcsolat alakult ki a Folyamvölgy és az Öböl keleti partvidéke között. (Az Indus-völgyről nem is beszélve.) Az itt formálódott kultúrák erős mezopotámiai hatás alatt álltak s szoros kereskedelmi kapcsolatokat ápoltak a nagy folyamvölgyi civilizációk aktuális uraival.
(Tényleg, Mezopotámiát sem "önmagában" kellene oktatni. Kapcsolatok, migráció, keveredés nem csak az iráni magasfölddel kapcsolták össze Sumér, Akkád, majd a többiek világát, hanem az Öböl déli partvidékével is. Sűrűn.)
Az Umm al-Nár kultúra legjellegzetesebb fennmaradt épületei a hatalmas, dóm-alakú sírok. Ezekbe sokszor száz éven keresztül temettek halottakat. Romjaik megtalálhatóak Abú Dzabítól és Dubaitól al-Ajnon át Omán mélyéig.
A hilli sírdómok az impozánsabbak közé tartoznak.
Némelyik ember- és gazellaábrázolása uszkve 4500 éves.
Nézegessük!
Öböl 6
Két férfi, egy nő, egy eset (én)
Búcsú a kertészektől. Tíz perc tekerés a sivatagi autópályán. Jobb pedál letörik. Megállok, nézem, iszom egy pofa vizet, kiszámítom, hogy az al-Ajn-ig hátra lévő 50 kilométert mennyi idő alatt fogom bal lábbal abszolválni. Két perc múlva három - később kiderül thai - bringás áll meg mellettem. Kérdik mi van. Mondom. A vezér, agyonbringázott testű korombéli, közli: álljak ki a következő kereszteződésben, várjak, két órán belül visszajön és hoz pedált. Aztán nyeregbe pattannak, felveszik az "ütközési sebességet", mint Júda Ben Húr Ariusz hadihajóján, s elszelelnek. Én az utasításnak megfelelően kiállok, egy mecset melletti büfében ledöntök egy capuccinót. Közben egy emíri katonatiszt megáll autójával, kérdi, segíthet-e. Mondom, köszönöm. Két óra múlva jő a vezér, hozza a pedált, felszereli s ismét elszelel.
Így mennek a dolgok.
(Ha nagyon akarjuk, az egész világban. Korántsem úgy, mint megkeseredett, rosszkedvű, bezárkózó, pszicholingvisztikai okokból - is - Minderwertigkeitsgefühllel küzdő, rátarti kis országunkban. Ahol egyre többeknek nem adatik meg, hogy lássák a világot. S csak azt láthatják, amit gazember módon láttatnak velük. Szép napot!)
