Az al-Rub' al-Khálí szeglete ez. A Hafít-hegy. Már az Emírségek északi és Omán keleti részén végighúzódó Hadzsar(Sziklás)-hegység része, de attól teljesen elkülönül; közte és a fővonulat között legalább ötven kilométeres sík sziklasivatag húzódik - évezredek óta ember-vonulási útvonal. Miként a Hafít-hegy maga.

A Liwa-oázison kívül ugyanis csak itt találhatóak nagy hozamú vízforrások. Hidefg-meleg egyaránt.

Pályázott is ide a homo sap. sap. már a kőkortól kezdve. Aztán a bronzkorban, az egyik első mezopotámiai - korai sumer - Dzsemdet Naszr-civilizációval párhuzamosan és attól nem függetlenül a hegy körül saját kultúra alakult ki, amely ennek megfelelően a Hafít-periódus (i.e. 3200-2600) nevet kapta. Olyan kör alakú (vélhetően temetkezést szolgáló) épületeket emeltek, amelyek már a Hafít-kort követő Umm al-Nár kultúrában építettek Omán közeli részein s amelyek között két éve oly komfortosan sátorozhattam.

A sík vidékből óriás cetként 1200 méter magasba emelkedő hegy kvázi víztározó. A nagyon kevés csapadék ellenére valamennyi oldalán fakad bővizű forrás, néha patak. Ezekre az ókortól gátakat építettek, az egyik képe megtalálható lent.

Ezek a vizek táplálják az elmúlt évek látogatásai során többször bemutatott al-Ajn és az ománi al-Buraimi oázisait. Volt is értük harc a történelem folyamán.

Utoljára a múlt század ötvenes éveiben Szaúd-Arábia, Omán és a formálódóban lévő Emírségek között. Az úgynevezett Buraimi-incidens - amit a víz mellett már az olaj is motivált - végül Rijád hoppon maradásával végződött.

Meg az oázis megosztásával. Al-Ajn és al-Buraimi gyakorlatilag egy város, az ember által olyannyira kedvelt drótkerítésvel megosztva.

Szívjon a polgár.