Illetve jelentősebb.

Itt is volt Umm al--Nár kultúra-telep (i.e.4.évezred). Később jöttek az arab törzsek, a Naqbí (النقبي‎), a Kunúd (الكنود) és a régióban vezető szerepet játszó Sarqík (الشرقي). A Kunúdról annyi apró megjegyzést, hogy ők máig megőrizték hagyományos vallásjogi iskolájukat: az emírségek kevés ibáditáihoz tartoznak.

Közben az erre járó portugálok is elfoglalták az 1500-as évek végén, s adminisztratíve az oszmánok is kormányoztak itt.

(Az ilyet mindig szeretem. Hogy efféle távoli vidékekről is elmondható: az idők folyamán egy államba/politikai entitásba tartozott a mogyerik országával. Vagy ez esetben: egy részével. Mondjuk a szíriai Doura Europosban, vagy a marokkói Atlaszban járván hasonlóan csiklandó gondolataim voltak. Most meg - ebben a vonatkozásban - rezignáltan nézhetem, ahogy a mai nagy entitásból lassan kivezetik hazámat az önjelölt törzsfőnökök. Vagy egyszerűen csak kiteszik a limeseken túlra a szűrünket. Meg a buggyos gatyánkat.)

Kalbában aztán sokáig maradt a maszqati szultanátus fennhatósága. Aztán a sárqai/sardzsai Qászimík fennhatósága alá került, s maradt akkor is, amikor a szomszédos Fudzsejra a Sarqík révén kivált.

Sardzsa három Indiai-óceáni/Arab-tengeri - rövidebben: keleti - parti enklávéja közül Kalba beillesztése volt a legnehezebb az újonan megalakuló Egyesült Arab Emírségekbe. Itt ugyanis az 1930-as évektől egy egykori rabszolga Barut önállóskodott, mely különutasság egészen a hetvenes évekig megmaradt.

Végül az Emírségek újonnan létrehozott hadserege 1972-ben bevonult a városkába, leölt két tucat embert, tárgyalgattak és július 22-én Kalba is csatlakozott az új államhoz.

Utána: fejlődés.

Megjegyzés: még kevés a gyár.