Dzsabal al-Buhaisz
Al-Madám sivataga nem mindig volt ilyen sivár vidék.
Sőt. A félsziget egyik legrégebb óta folyamatosan lakott része, ahol az ős- és ókorban komoly civilizációs központ működött.
A Buhaisz-hegy lábánál először a kései neolit korban (i.e. 5. évezred) telepedett le az ember. Ebből a korból származik a ma ismert legrégebbi sír az Emírségek területén.
Aztán a 4. évezred végén a bronzkor félszigeti kultúrái következtek: a Hafít (3200-2600) és az Umm al-Nár (2600-2000). Aztán a vaskor (1200-tól). De ami még érdekesebb, hogy - miként az utazás előtt említettem volt - Nagy Sándor utódainak, elsősorban a Szeleukidáknak is érződött errefelé befolyása-hatása, így a hellenisztikus korban is volt itt urbánus központ, akropolisszal, templomokkal, ahogy kell.
Ma meg a tevék nyomatják, ezerrel.
Amíg ide nem települ egy kőbánya.
Vagy cementgyár.


