Не надо делать из мухи слона!
A múlt héten még a Gotham Citynek bizton megfeleltethető Abu Dzabiban víg zaatar-evésre ösztökélt a libanoni kormány háromnegyed éves vajúdás utáni megszületése. Lássuk, miféle egeret vajúdtak ki a hegyek! Mi is az új végrehajtó hatalom politikai színezete?
Röviden: olyan, mint a drúz zászló. Van benne minden - hogy mindenki jól lakjék - a tavalyi parlamenti választások győztese s vesztese egyaránt. A következő leosztásban.
A 2018-as referendum legnagyobb buktáját produkáló, az addig legnagyobb, 33 fős frakcióval bíró Szaad(uddín) al-Harírí-vezette szunnita Jövő/Musztaqbal Irányzat ( تيار المستقبل) veszített ugyan 13 helyet, de miként az a cédrusoknál lenni szok, elsősorban a regionális nemzetközi konstellációk nyomán, azaz mindenekelőtt Rijád kévánságára mégis a korábbi miniszterelnök prolongálhatta pozícióját: továbbra is Harírí maradt a kormányfő.
A Jövő Irányzat emellett négy tárcát kapott:
- Rajá al-Haszan/Raya Hassan (Észak-Libanon, szunnita), belügyi- és önkormányzati miniszter,
- Muhammad Suqeir/Mohamed Shqeir (Bejrút, szunnita), kommunikációs miniszter,
- Dzsamál al-Dzsarráh/Jamal Jarrah (Bekaa-völgy, szunnita), médiaügyi miniszter,
- Violette Khairalláh al-Szafadi/Violette Hairallah Safadi (Észak-Libanon, görög ortodox), női- és ifjúsági ügyekért felelős államminiszter.
A Harírí-fémjelezte - némiképp önkényes fogalommal körülírva - "Nyugat/szaúdi-orientációjú blokk", a Március 14.-e Szövetség többi tagja a következő tárcákat kapta.
A maronita keresztény oldal széle (mondjuk inkább szélsőjobbnak?, ne... vagy mégis), a par excellence warlord, a börtönben 11 évet lehúzott Szamír Dzsadzsa/Geagea vezette Libanoni Erők (LF/القوات اللبنانية), amely a választásokon arányaiban a legnagyobbat nyerte (8-ról 15-növelte képviselői számát) végül - ha nem számítjuk Szaad bejt, kívánságára a Jövővel azonos számú miniszteri posztot söpört be:
- Gasszán Hászbáni/Ghassan Hasbani (Bejrút, görög ortodox), miniszterelnök-helyettes,
- Camille Abú Szuleimán/Camille Abou Suleiman (Észak-Libanon, maronita), munkaügyi miniszter,
- Richard Qujumdzsiján/Quyumjian (Bejrút, örmény katolikus), szociális ügyekért felelős államminiszter,
- May Sidijáq/Shidiak (Bejrút, maronita), a közigazgatás fejlesztéséért felelős államminiszter.
A "hát-mi-igazi-libanoniak-hova-álljunk" drúzok legnagyobb ereje, a közvetlen politizálástól visszavonuló, de a tutit azóta is mondogató Valíd Dzsumblat-féle stabilan 9 parlamenti helyes Haladó Szocialista Pár/PSP (الحزب التقدمي الاشتراكي) tárcái:
- Akram Suhajb/Akram Shuhaib (Hegyvidék, drúz), nevelésügyi- és felsőoktatási miniszter,
- Váil Abú Fáúr/Vael Abou Faour (Bekaa-völgy, drúz), ipari miniszter.
Dzsemajel-család mára már zsebpártja, a Falangista/Katáib Párt (حزب الكتائب اللبنانية) (3 képviselő), mely miniszterek sorát és köztársasági elnököt is adott, most - miként a dalbeli Puskás Gábor - későn futott, s neki csak a béka nem létező füle jutott. Nincs miniszterük. Nem baj! Ülhetnek odafent a festői Bikfajában és merenghetnek a régi szép időkről. (Jó feketét iszogatva.)
Térjünk át a választásokon egyértelműen győztes - így nevezem - "keleti blokk"-ra, azaz a kvázi Irán/Szíria-barát Március 8.-a Szövetségre. Ennek irányítója Teherán közel-keleti networkjének zászlóshajója a síita Hezbollah, leglátványosabb ereje pedig a mostani köztársasági elnök, Michel Aún/Aoun-gründolta anti-konfesszionális (és Real-)politikát folytató párt, a Szabad Hazafias Mozgalom (FPM/التيار الوطني الحر), amelynek az élén jelenleg veje, a nagy politikai jövő elé néző Dzsibrán Bászil áll. Ez a gyakorlatilag egy évtized alatt az ország - Hezbollah után - legjobban szervezett politikai erejévé vált párt választások első számú nyerteseként 19-ről 29-re növelte korábbi képviseletét a parlamentben. Az FPM öt tárca birtokosa - mint párt. (Hozzá kell viszont ehhez számítani az - elvben, hö-hö - független köztársasági elnök, Aún delegálta további öt miniszteri posztot is. Ezek együtt magasan a legbefolyásosabb politikai erő, amely a tárcák egyharmadát birtokolja.)
Az FPM miniszterei:
- Dzsibrán Bászil/Gibran Bassel (Észak-Libanon, maronita), külügyminiszter,
- Nadá Busztání/Nada Boustani (Észak-Libanon, maronita), energia- és vízügyi miniszter,
- Manszúr Batís/Mansour Batish (Hegyvidék, maronita), gazdasági és kereskedelmi miniszter,
- Gasszán Atáalláh/Ghassan Atallah (Hegyvidék, görög katolikus), emigráció-ügyi miniszter,
- Fádí Dzsreiszátí/Fadi Jreissati (Hegyvidék, görög katolikus), környezetvédelmi miniszter.
Michel Aún köztársasági elnök delegáltjai:
- Iljász Abú Szaab/Ilyas Abou Saab (Hegyvidék, görög ortodox), védelmi miniszter,
- Albert Szarhán/Albert Sarhan (Észak-Libanon, görög ortodox), igazságügyminiszter,
- Szálih al-Gurajjib/Saleh Ghorayeb (Hegyvidék, drúz), menekültügyi miniszter,
- Szalím Dzsreiszátí/Selim Jreiisati (Bekaa-völgy, görög katolikus), a köztársasági elnökség ügyeiért felelős államminiszter,
- Haszan Murád/Hassan Mourad (Bekaa-völgy, szunnita), a külkereskedelemért felelős államminiszter).
Az Irán-tengely fő eleme, a Hezbollah (حزب الله) most 13 képviselőt juttatott a parlamentbe a korábbi 12-vel szemben. Hosszas izmozás után három tárcát kaptak:
- Dzsamíl Dzsabaq/Jamil Jabak (Bekaa-völgy, síita), egészségügyi miniszter,
- Muhammad Fnajs/Muhamed Fneish (Dél-Libanon, síita), ifjúsági és sportminiszter,
- Mahmúd Qatámí/Mahmoud Katami (Bejrút, síita), a parlamenti ügyek államminisztere.
A Nabíh Berrí-vezette Amal Mozgalom (حركة أمل) frakciója most 16 fős (13 volt). Miniszterei:
- Alí Haszan Khalíl (Nabatije, síita), pénzügyminiszter,
- Haszan Laqqísz/Hassan Lakkis (Baalbek-Hermel, síita), mezőgazdasági miniszter,
- Muhammad Dáúd Dáúd/Mohamed Daud Daud (Dél-Libanon, síita), kulturális miniszter.
A kisebb szövetségesek, mint az északi maronitákat képviselő Szulajmán Franzsié-féle Marada Irányzat (تيار المردة) 3/3 megkapta a szokásos egy tárcácskáját. (Avval együtt, hogy Franzsié még egszer köztársasági elnök is lehet - ha nem gyengül meg Damaszkusz befolyása középtávon.) Tárcájuk Júszuf Finjánusz/Youssef Finianos (Zgorta, maronita), közmunkaügyi és közlekedési miniszter kezében van.
Az Örmény Forradalmi Unió - finomabbam: a Tasnák Párt (حزب الطاشناق) turisztikai minisztere a bejrúti Avedisz Guidanian.
S hogy kikerekedjen a harminc fős kabinet, Nadzsíb Míqátí/Najeb Mikati ex-miniszterelnök-milliárdos úgynevezett "Szilárdság Blokkja" (تيار العزم) is kapott tárcát. Az északi szunnita Ádil Afjúni/Adel Afyouni az informatikai és fejlesztésügyi államminiszter.
Néhány megjegyzés; lassan, tűnődve.
2005-ig, a Rafíq al-Harírí ex-miniszterelnök meggyilkolását követő szíriai csapatkivonás előtt tisztább volt a kép. Kormányalakításkor alapvetően a Damaszkusz feletti Néppalotában dőltek el a dolgok. Meg a szíriai titkosszolgálat Zahle/Stúra-i központjában, a nagy zsugás, Gázi Kanaán/Ghazi Kanaan kártyaasztalánál.
Miután a szír csapatok kivonultak (2005 tavaszán), mindenki azt hitte, jön a szabadság. Mindenki, akinek nem volt sütnivalója. Mert akkor aztán mindenki leült a kártyaasztalhoz - miként a régi szép polgárháborús években. A mindenkori kártyabajnok, Kanaán - miként a Legnagyobb Magyar - belenézett ugyan a csőbe, de Damaszkusz újabb játékosokat delegált, s először ugyan úgy tűnt, a nyugati vendégjátékosok és a szaúdi zsugások nyerésben vannak, hamarost kiderült: a nagy libanoni népi támogatottsággal bíró iráni kártyásoknak és a megújuló szíreknek megint jó lapjárásuk lett. (Komolyan, ezt végignéztem volna egy Korda/Horváth-kommentárral is.)
Damaszkusz nem szűnő - és folyvást megújuló - politikai befolyásához még annyit: egyrészt van a mondhatni adott/örök geopolitikai helyzet. Mármint Szíria és (a mai) Libanon mindenkori egységes és közös gazdasági-politikai-kulturális tere. Tetszik-nem tetszik. Másrészt meg Damaszkusz a hosszú polgárháború (1975-1991) alatt gondosan ügyelt arra, hogy - természetesen az erőszakszervezetek mellett - a közigazgatás valamennyi szegmensét telehintse saját embereivel. S ez az "ötödik hadoszlop" máig "hadban áll", mondhatni. Harmadrészt meg: a libanoni (köz)ember korántsem olyan ellenséges Szíriával szemben, mint azt egyes politikai erők meglehetős vehemenciával rikoltozzák. A rokoni kapcsolatok nem ismernek országhatárokat. Még a rikoltozó- többnyire - keresztény politikusok esetében sem.
A tárcák mibenléte többet mond talán, mint az egyes erők birtokolta számuk. A legerősebb nem-síita párttá erősödött FPM a kormányban az egyetlen erő, amely valós politikai súlyát valós jelenlétbe és befolyásba konvertálhatta. Túl az 5(+5)-ös létszámon, övék a nemzetközi konstellációban fontos külügyi, a hatalom-biztosítás szempontjából alapvető védelmi tárca, a belpolitikában legjobban forgatható (s a legtöbb zsebre dolgozást biztosító) energetikai, a hasonló bevételeket biztosító gazdasági és kereskedelmi, meg a külföldre szakadt - tudjuk: minimum hetvenmillió... - libanoni származású emigránst az országos politikába és a politikusok zsebébe csatornázó emigránsügyi minisztérium.
Ha ugyanilyen szempontból végigsöprünk mondjuk a Jövő Irányzat tárcáin (4+1), máris látható, hogy a média-, a nőügy sehol sincs az előzőekhez képest. Talán csak a mobil-szolgáltatókból jókora összeget politikusi számlákra szétsíboló kommunikációs tárca lehet jövedelmező. Pénzügyileg. Ehhez Haríri miniszterelnök - a globális mainstreamet követve - annyit tehetett még hozzá: lám, fiatal szunnita nőpolitikus (Raja Haszan) az első női belügyminiszter a cédrusok alatt. Ez kevés lesz, kisfiam! Mert kérem, errefelé már háromezer éve is voltak nőpolitikusok. Például Jezabel. Nos, ő nagyot kavart a déli szomszédban, anno. Szegény Nábót!
Amit viszont továbbra sem mer senki bevállalni (és egyelőre külföldről - Rijád-Nyugat - sem engedik), az a síiták - s ezen belül elsősorban a Hezbollah - tényleges politikai képviselete. (Még az egészségügyi tárcához is vérre menő küzdelem kellett.) Pedig - tetszik-nem tetszik - ez a jövő demográfiai és politikai zenéje. A mindössze három tárcával bíró Hezbollah a nyílt listás választásokon magasan az országosan legtöbb, 340 ezer szavazatot kapta, míg mondjuk az öt tárcás FPM 273 ezret, a Jövő 256 ezret, a négy miniszteres LF 162 ezret, a háromminiszteres Amal pedig 200 ezret. Dzsumblatéknak meg - mondjuk - 88 ezer szavazat is "elég" két tárcához.
Meg ilyenek.
Egyszóval: a miniszteri tárcák elosztása csak egy dolog. Ne szűrjünk le belőle túl sokat. Föníciában Hirám király óta a völgyek, klánok, törzsek, családok bonyolult és finom szövete hálózza be a politikát. Ezek vezetői, kijáró emberei tárgyalják le a döntéseket.
Többnyire egy jó kávé mellett.
Hadd ne írjam, micsoda finom étkek után.
Tehát a változásokat illetően maradjunk visszafogottak. S miként a címben: Ne csináljunk a bolhából elefántot!
