Sajtó, három olvasás/olvasat.
Van egy újság. Sok van, de a példa kedvéért most egy. Ez, mint minden sajtótermék, irányzatos. Mert anélkül sohasem volt lap, bármit is higgyünk. De.
Vannak bizonyos - sajtóetikai (?, ma: ha-ha-ha) - határok. Amit ma már senki sem.
Az al-Sarq al-Auszat egy szaúdi kézben lévő, leginkább Londonban szerkesztett napilap, negyven éve a piacon. Mondhatni, a papíralapú arab választék krémje.
Volt.
Az elmúlt húsz év - de leginkább a legutóbbi tíz alatt - ez lap is "úgynevezett nyomdatermékké" silányult.
Negyedszázada olvasom, itt van három emlék.
1996 tavaszán a damaszkuszi bazár melletti, a qámisli kurdok üzemeltette, Rejtő-i hangulatú al-Thaura/Forradalom szállodácskában, meglehetősen hideg szobámban a fali csap feletti húszas égő alatt állva olvasom az aktuális számot. Ki. Mert a lap marhára informatív. Akkor zajlik a szomszédban az Operation Grapes of Wrath (عملية عناقيد الغضب), Simon Peresz "háborúja" a Hezbollah ellen, s a lap - arab viszonylatban - megdöbbentően tárgyilagosan számol be, háttérinformál. (S akkor még - sajtószinten sehol sem volt a mai kőkemény síita-ekézés. Igaz, Irán külpolitikája is szoftosabb volt.) S mindemellett kiváló az észak-afrikai, belső-ázsiai és délkelet-ázsia anyag. Nem beszélve a formálódó afgán tálib-szaga tálalásáról. Jó lap volt, még az illatát is érzem. (A szállodáét is.)
2004 augusztusában ülök az agadíri strandon, napernyő, napozópad, naptej, táskarádió. Délelőtti dagály, al-Sarq al-Auszat. A szeptember 11-i sokk után (ez az arab/iszlám világban legalább annyira cezúra, mint Nyugaton) még mindig érdekes a lap. W. iraki háborúját s annak már látható brutális következményeit szinte megfelelő kritikával kezelik, Afganisztán örök téma, még Iránnal sincs - olyan nagy - baj. S megy benne a -szokásos - libanoni "víg permanens válság". Kiolvasom, megyek úszni.
2019. január 2. Friss szám az Abu dzabi hotel lobbyjában, belenézek, borzadok, táskába helyezem. Másnap - ma - reggel két kávé/egy nagyvécézés után merem elővenni. Indokolt a nekikészülődés. A lap brossúra jellegű. A jók (KSA&Comp.) és a gonoszok (Teheran's Group) harca. Síita ármánykodás. Szunnita ártatlanság. (Hogy aktuális legyek: ki az a Khasogdzsi?) A kritika hiánya. Virtuális valóság. S mindezen firkálmányok élén editor-in-chief poszton az egyik legbefolyásosabb arab zsurnaliszta (bár szerintem ma már nem az), a libanoni Gasszán Sarbel/Ghassan Charbel.
Az itt felvillantott sajtótermék úgy aposztrofáltatik, hogy "pánarab újság". Igen. Pánarab volt/lett a tudatos információ-torzítás is. Vagy inkább a hazudozás.
