Megalakulásakor a NF viszonya amolyan semmilyen volt a többi elkelő szervezethez. Az iszlamista csoportok kialakulása még csak akkoriban kezdődött, a köztük lévő viszonyok így kialakulatlanok voltak. Ami a legnagyobb ellenzéki fegyveres erőt illeti, a Szabad Szíriai Hadsereggel FSA (الجيش السوري الحر) való bármilyen együttműködést tiltott a NF vezetősége saját harcoló egységei számára. Az irányítók érve az volt, hogy az FSA alapvetően hitetlen, vallástalan szervezet, amelynek működése nem vallási princípiumokon alapszik, tagjai nem tartják be a vallási előírásokat, nem imádkoznak a kötelező módon, káromkodnak, isznak, cigarettáznak stb.
Ennek a „legendának” az eredményeként több iszlamista szervezet igen jó kapcsolatokat ápol és regionális szinten együttműködik a NF-tal. Ilyenek a Szíriai Iszlám Front (الجبهة الإسلامية السورية), a Szíria Sólymainak Zászlóaljai (Alvija Szuqúr al-Sám الوية صقور الشام), akikkel például épp egy éve a Taftanáz repülőtér ellen indítottak együttes támadást, a Damszkusz keleti elővárosaiban aktív, Zahrán Allús-fémjelezte Iszlám Zászlóalj (لواء الإسلام) vagy az Egyistenhit Zászlóalj (لواء التوحيد). Komolyabb konfliktusa csak a Fárúq Brigádokkal (كتائب الفاروق), a Szíriai Iszlám Felszabadítási Fronttal (جبهة تحرير سورية الإسلامية) és egyes Deir al-Zór-i törzsi vezetőkkel volt. És a DÁIS-sal, amiról a következő posztban lesz szó.
Ugyancsak sikerült a szíriai felkelés nemzetközi dzsihádista kontextusba helyezése, s ezen a téren a kapcsolattartás és az együttműködés erősítése az iszlám országokban tevékenykedő csoportokkal. Ezen a téren kiemelt fontosságú a szíriai-iraki együttműködés, bár ez a szervezten belül konfliktusokat okozott és okoz ma is. Olyannyira, hogy a dzsihádisták két fő szervezete immár nemcsak presztízsháborút vív egymás ellen.