A bahreini síiták gazdasági helyzete jóval nehezebb a kisebbségi szunnitákénál. A hivatalosan 15%-os, valójában sokkal nagyobb munkanélküliség csaknem teljes mértékben őket sújtja, különösen a 20-30 éves fiatalokat. (Ugyanakkor a többi Öböl-országhoz hasonlóan Bahreinben is kirívóan magas a vendégmunkások aránya – még a magasan kvalifikált, azaz a helyiek által is elvállalt munkakörökben.) Miután a legnagyobb munkáltató az állam, diszkriminációjukon is az tud(na) segíteni. Ahol némi áttörés látszik, az az egészségügyi szektor, illetve kisebb mértékben az ipari minisztérium alá tartozó intézmények, létesítmények.

A magánszférában – ahol az arab származású síiták zöme dolgozik – alapvetően alacsonyan kvalifikált szakmunkát végeznek, kirívóan alacsony bérekért. Statisztikák szerint itt egy munkás havi bére 200 bahreini dínár, ami különösen kevés, tekintve, hogy a munkaügyi minisztérium által két fős család részére megállapított létminimum 350 dínár.

A vallásgyakorlás terén valamivel árnyaltabb a helyzet. Az Öböl országai közül egyetlenként a bahreini síiták ünnepelhetik nyilvánosan és szabadon Huszein imám mártírhalálának évfordulóját, az ásúrát. (Sőt: az ásúrá napja hivatalosan is munkaszüneti nap.) A személyi jogi kérdéseket (házasság, válás, örökösödés) síita bíróságok előtt intézhetik. További „engedmény”, hogy az elmúlt években a médiát felügyelő minisztérium megtiltotta a sajtóban a síita felekezet szidalmazását.

2004-ben vezető síita vallástudósok Íszá Qászim sejk vezetésével létrehozták az Iszlám Vallástudósi tanácsot (al-Madzslisz al-Iszlámí al-’Ulamá’í), mint a felekezet legmagasabb szintű vallási szervezetét, de az állam mindezidáig megtagadta annak hivatalos elismerést. A szunnita kisebbség kezében lévő iszlám ügyek minisztériumának felügyeleti joga ugyanis valamennyi síita vallási intézményre kiterjed, így a síita vallási alapítványokat kezelő Dzsa’farita Vallási Alapítványok Tanácsára (Madzslisz al-Auqáf al-Dzsa’farí) is.

A síita-kérdés egyik legérzékenyebb pontja az iskolák ügye. Valamennyi állami iskolában ugyanis a szunnita málikita jogi iskola tanításai alapján oktatják az iszlám pedagógiát és a kormány mereven elzárkózik attól, hogy a lakosság 70%-át kitevő többségi síiták az iskolákban a dzsa’farita vallásjogi iskola tanításain alapuljon a hitoktatás.

A bahreini síiták szabadon látogathatják el legjelentősebb zarándokhelyeiket Szaúd-Arábiában, Iránban vagy Szíriában, viszont a kormányzati és erőszakszervezetek szoros figyelem alatt tartják mindazokat, akik vallási tanulmányaikat Iránban végezték.

Éppen a perzsa származás illetve az iráni mardzsá’k követése erősítette az utóbbi időben az iráni befolyást a bahreini síiták körében. (Irán ez irányú latens ambícióit mutatja, hogy az elmúlt években a perzsa országban hivatalos politikai körökben is több alkalommal elhangzott az a vélemény, amely szerint Teherán továbbra is potenciális iráni – 31. – tartományként tekint a szigetországra.)

Politikai téren ugyancsak erősek a korlátok. A 40 fős parlamenti alsóházban (Madzslisz al-Nuvváb) ugyan a legnagyobb, 18 fős frakcióval a síita Iszlám Nemzeti Megegyezés Társasága (Dzsama’íjat al-Vifáq al-Vataní al-Iszlámí) rendelkezik, amelynek vezetője a legjelentősebb, hosszú ideig emigrációban élt síita politikus, Alí Szalmán sejk, a parlament hatásköre ugyanakkor meglehetősen korlátozott az uralkodó, illetve az általa kinevezett, ugyancsak 40 fős felsőházban (Madzslisz al-Súrá) által. Ez utóbbiban például egyetlen képviselője sincs az előbb említett síita szervezetnek.

Az egy éve a manámai Gyöngy-téren kirobbant elégedetlenség oly mértékben lebénította az államhatalmat, hogy – az „arab tavasz” országai közül egyetlenként baráti segítségnyújtást kért Szaúd-Arábiától. A nagy testvér – ahogy azt ilyenkor kell – nem késlekedett az internacionalista beavatkozással. (Az akcióban a térség egy másik prominens szunnita Irán-rivális hatalma, Pakisztán is rész vett, mintegy 1000-1200 katonával.) Az Egyesült Államok sem hagyhatta elesni fontos öbölbeli bázisát.

A szaúdi megszállás sem akadályozta meg azonban, hogy a tüntetések több mint egy év elteltével is folyamatosak maradjanak. A síiták követelései nem teljesültek, gyökeres változások nem történtek. Közben az uralkodó a segítségnyújtás ellenszolgáltatásaként az utóbbi időben többször is gesztusokat tett a bahreini szalafiták felé. Pártjuk, immár a második legjelentősebb erő az országban. Ennek még komoly hosszú távú következményei lehetnek. És biztos hogy Irán sem adta fel hittestvérei megsegítésének programját.