Mondjuk nem véletlenül. Amikor a spanyol gyarmatbirodalom kiterjedésének delelőjére - valós politikai-gazdasági hatalmának azonban már jócskán deklinációs szakaszába - jutott, azaz a 17-18. században ez a délnyugat-spanyolországi város volt a világkereskedelem egyik központja. Egy korabeli New York. (Mint - hah - a maláj Melaka a 15.-ben.

Az egészet átlengi a hiábavaló üres jólét fülledt légköre.

Micsoda jó hely ez!

Egyébiránt meg a föníciaiak alapították i.e.1100 körül; ergo: libanoniak ezek is, dőlnek hátra elégedetten a derék (kelet)bejrútiak.

Aztán a punok (no-no, azok is libanoniak), aztán a rómaiak, a vandálok, gótok, muszlimok. Őket 1262-ben zavarta ki véglegesen X. Bölcs Alfonz, majd 1477-ben kiváltságos királyi várossá lőn.

Nem véletlenül: a nagy felfedező/gyarmatosító expedíciók egyik fontos kiindulópontja lett. Itt hajózott be másodjára signore Colombo 1493-ban. Aztán ez lett a fő port-of-trade. 1720-tól itt működött a gyarmati kereskedelmet irányító csúcsszerv, a Casa de Contratacion.

Az angolok nem véletlenül ostromolták nem egyszer, s így tettek a franciák is. Bounaparte Napoleone seregei csak ezt a várost nem tudták elfoglalni spanyol földön, és a sikeres ellenállás fèszke lett 1812-ben a spanyol liberális alkotmány megszületésének helye. (Megj.: Amikor a franciák által elzavart VII. Ferdinánd király visszatért sebtiben eltörölte e rút liberális kreálmányt, s visszatért a jól bevált fáradt abszolutizmus.)

Az évforduló kapcsán az elmúlt években így is hívták: "Ciudad de la Constitucion".

Régi hagyományos neve meg; "La tacita de plata", azaz: Ezüstcsésze.