Erről az országról csak a rossz. Évek óta. Muhammad Sziad Barre/Mohamed Siad Barre elzavarása (1991) óta.  Vagy az Ogaden-konfliktus (1977-1978) óta. Vagy a függetlenség óta (1960-1969). Vagy a gyarmati háborúk óta. Talán az utolsó jó hírt akkor hallhattam felőle, amikor Hatsepszut/Maatkaré Kr.e. 1479-1458) Deir al-Bahar-i templomában jó évtizede láttam a fáraónő Puntba küldött expedíciójáról készült fali képregényt. Punt – a tudomány jelen állása szerint – Szomália területén volt. Vagy nem.

Tehát a szóban forgó országban választások lesznek. Ez már szinte így contradictio in adiecto. Merthogy Szomália mint ország is nehezen meghatározható. Általában az első helyért vetélkedik Afganisztánnal, amikor a „bukott államokra” hoznak példát. Bár a másodikban az utóbbi időben vannak pozitív fejlemények. Afrika szarván kevésbé.

Az állam korábban is ingatag egysége egy ideje már a múlté. A központi (szövetségi kormány) többé s inkább kevésbé tartja ellenőrzése alatt az Indiai-óceáni partvidéket s az ország déli valamint keleti részeit. Sikerként könyvelhető el, hogy az 1998 óta autonómiát élvező északkeleti (Afrika szarva csücskén) Puntföld/Puntland (Dowlad Goboleedka Buntlaand ee Soomaaliya/بونتلاند دولة الصومال) mostanára nem viselkedik önálló államként.

Nem úgy, mint az ország északi részén elhelyezkedő – önmmagát független államként deklarált – Szomáliföld/Somaliland (Jamhuuriyadda Somaliland/جمهورية صوماليلاند). Az egykori Brit Szomáliföld területén elhelyezkedő entitás felett nincs befolyása a központi kormányzatnak.

Ezen kívül ugyancsak a kormány autoritásán kívül esnek az al-Sabáb Mozgalom (حركة الشباب المجاهدين‎‎) által ellenőrzött területek: jelenleg az ország déli részén Bay, Raskamboni, Jubbada Dhexe és Shabellaha Hoose tartományok egyes vidékeire kiterjedő összefüggő terület a fővárostól délnyugatra, Shabella Hoose tartomány kennyai határvidéki része,  valamint a Mareeg és Xarardheere közötti tengerparti sáv.

Ebben a politikai mozaikban lesznek a választások. Illetve a mozaik kormány-felügyelte elemeiben.

2013 szeptemberében Mogadisuban volt egy jelentős konferencia az ország politkai jövőjéről. Akkor határoztak meg hat pontból álló programot, az állam struktúrájának átalakítását illetően:

• alkotmánymódosítás,
• az ország föderalizációja,
• az állami intézmény-hálózat reformja,
• a politikai felek közötti kiegyezés,
• az igazságosság érvényesítése,
• politikai pártok létrehozása, a választási rendszer kialakítása.

Ez utolsó programpont alapján kezdtek neki a mostani választások előkészítésének.

Ez aztán oly kaotikusra sikerült, hogy a politikai ziláltság és az iszlám szélsőségesek elleni folyamatos háború miatt rögvest felmerült a választások elhalasztásának ötlete. Erre aztán lépett az ENSZ, BT-határozat, s lesz referendum.

Közben a 2012 óta regnáló elnök Haszan Sejkh Mahmúd/Hassan Sheikh Mahmoud ellen többszür is felléptek a parlament képviselői, még impeachment is volt, végül aztán a mandátumát elnyújtani akaró elnök meghátrált: jönnek a decemberi választások. És az alábbi prioritások a politikai jövőt illetően:

• Nem hosszabbítják meg a jelenlegi parlament és az elnök mandátumát, 2016 decemberében választásokat tartanak.
• Felszámolják a törzsek közötti kiegyezésen alapuló választási gyakorlatot. 2020-tól pedig közvetlen választási rendszert vezetnek be.
• A tartományi vezetők kinevezésének joga a tartományi tanácsokhoz kerül, a parlamentnek csak jóváhagyási joga lesz.
• A jelöltek kiválasztásában még szerepet játszanak a törzsi vezetők, de szerepüket a következő, 2020-as választásra kivezetik a rendszerből.
• Szomáliföld – mint autonóm terület – külön választási rendszer alapján, parlamentje által delegál képviselőket a szövetségi törvényhozásba.
• A főváros felügyelő szövetségi tanácsba (19 tag) öt képviselőt a szövetségi kormány, kettő-kettőt minden tartomány, kettőt pedig maga a főváros delegál.
• A felsőháznak tekinthető Tartományi Tanácsba a hat “szövetségi állam” 8-8 tagot delegál, kivéve Puntföldet és Szomáliföldet, amelyek további egy-egy taggal képviselik magukat.  
• A Képviselőház (275) és a Tartományi Tanács (54) tagjainak megválasztása után a parlament két háza együttes ülésén titkos szavazással választják meg a köztársasági elnököt.

A fenti pontok áttanulmányozása után megállapítható, hogy a korábbi helyzethez képest változtatások történtek a Tartományi Tanács kapcsán (2012-ben nem választottak ide képviselőket) és míg korábban  a Képviselőház egymaga választott elnököt, most ez a két ház együttes szavazásával történik majd.

Amin egyelőre nem tudtak túllépni – bár a szándék egyre inkább megvan – az a törzsiségen alapuló választási szisztéma. Egyelőre – a 2000-ben a Dzsibuti délkeleti részén található Arta városában tartott konferencián elfogadott elveknek megfelelően marad a törzsi megosztás: a négy nagyobb egység 61-61 képviselővel lehet jelen a törvényhozásban, míg a kisebbségek csoportja 31-gyel.  A törzsi vezetők a hatalom tényleges birtokosai maradnak, ők és szövetségeseik/alárendeltjeik váltják ki a ténylegesen nem létező politikai pártokat. Ezt a rendszert váltaná fel a tisztán területi felosztás – a remények szerint.

A köztársasági elnöki székre többen pályáznak. Elsősorban persze nem széles spektrumú politikai porgramok megvalósítása céljából, inkább legjövedelmezőbb korrupciós pozíció megszerzéséért. A kandidálók:

• Haszan Sejkh Mahmúd, a regnáló elnök.
• Umar Abdurrasíd Alí Sarmákí/Omar Abdirashid Ali Sharmarke. Diplomata, kétszeres miniszterelnök. Jelenleg is ő tölti be ezt a posztot.
• Saríf Sejkh Ahmad/Sharif Sheikh Ahmad. 2009-2012 között már volt államelnök.
• Muhammad Abdullah Muhammad/Muhamed Abdullahi Muhamed Farmajo. Korábbi miniszterelnök.

Láthatjuk: csupa új arc.

Szomália széthullott – korábban is inkább csak papíron létezett – politikai egysége és államstruktúrája révén kevésbé ismert, mint a térség egyik fő destabilizátora. Túl a nemzetközi dzsihádizmus helyi filiáléjának (al-Sabáb) regionális veszélyforrásán, ez az ország az Afrika szarvi irredentizmus bölcsője. A történelmi múlt és hagyományok alapján ugyanis az ország határai nem esnek egybe a fejekben, szívekben és a történelemkönyvekben húzódó határokkal. Nagy-Szomália magában foglalja az északi Dzsibuti (az egykori Francia-Szomálipart) déli részét, az Etiópia majd negyedét kitevő Ogadent (amelyért kemény háborút is vívtak), sőt a déli szomszéd Kenya Északkeleti Tartományát is. Ez utóbbiban ezért sem meglepőek a folyamatos (manapság dzsihádista színezetű) terrortámadások. Egyszóval a szomszédokkal való viszony nem éppen rózsás.

De más konfliktusok is húzódnak az országban. Például a két legnagyobb arab donorállam között. Jelenleg a legnagyobb befektetésekkel az Egyesült Arab Emirátusok rendelkezik, ami feszültségforrás az országban hagyományosan jelen lévő Egyiptommal. Kairó a függetlenség elnyerése óta jelen van Szomáliában és gyakorlatilag egész Északkelet-Afrikát saját vadászterületének tartja. Jelenleg azonban van egy belső tényező, amely mindkét említett ország további támogatását veszélyezteti. Nevezetesen az, hogy a Muszlim Testvériség helyi filiáléja, az Új Vér Csoport (جماعه الدم الجديد) jelentős befolyásra tett szert az országban és a kormányzatban egyaránt – különösen a jelenlegi elnök, Haszan Sejkh Mahmúd élvezi a támogatásukat. Emiatt aztán várhatóan ez a két ország bő nyállal be fog avatkozni a választásokba; megakadályozandó az elnök hatalmának prolongálását.

Van azonban egy másik közel-keleti (?) ország, amely az utóbbi időben ugyancsak megnövelte jelenlétét Szomáliában. A török gazdasági befektetések – miként egyébként egész Afrika-szerte – jelentősen növekedtek. (Ez egyébként az al-Sabábnak már régen feltűnt, meg is fenyegette a törököket – még a nyáron.) Ankara – és ebben szövetségese, az ugyancsak befektetéseket szorgalmazó Katar – támogatni fogják a jelenlegi elnököt.

És közben ott van Kína (hol nem), Nagy-Britannia és visszatérőben az Egyesült Államok. Mert káosz ide, polgárháború és dzsihádisták oda, Szomáliföld és Puntföld alatt jelentős olajtartalékok vannak. Jobb időkre tartalékolva.

Hogy a jobb idők mikor köszöntenek be, nem tudni. Mogadishut korábban sokáig az Indiai-óceán fehér gyöngyszemének tartották. Tekintve Szomália partjainak a régió Ázsia, Afrika és Európa között évezredek óta zajló kereskedelmében betöltött fontos szerepét, ez nem meglepő. Ahhoz azonban, hogy ez a gyöngyszem újra ragyogjon, még sok-sok változásnak kell bekövetkeznie Afrika szarván.