iszlám és politika

Manyasz Róbert Kázmér blogja

Mecsetek, menekültek és munkásszállók

2015. szeptember 13. 01:27 - politics&islam

 

Amikor négy éve nyáron – az állandóság kedvéért – bringával Gibraltáron jártam, sokáig időztem a Szikla majd’ legdélebbi pontján, a sokat mondó Europa Point-nak nevezett részen épült Ibráhím al-Ibráhím, vagy más nevén a Két Szent Hely Őrzője mecset mellett. Nevezett építményt a a múlt század kilencvenes éveiben emeltette horribilis összegekért Szaúd-Arábia; pontosabban a projekt vezetője az akkori „Két Szent Hely Őrzője”, Fahd király öccse, a jelenlegi uralkodó, Szalmán bin Abdulazíz volt. A több ezer fő befogadására alkalmas épület, melyhez könyvtár, kulturális központ is tartozik a Gibraltáron élő néhány száz muszlim spirituális igényeit szolgálja ki.

Valójában persze a mecset építése a hely szellemének(hez?) szólt. A hagyomány szerint itt szállt ugyanis partra 711-ben Táriq bin Zijád, a muszlim hadak – berber vagy arab vagy perzsa gyökerű (ezen máig bőszen izmoznak a történészek) – parancsnoka, hogy beavatkozzon a vizigót belviszályba. A dologból aztán – Táriq és felettese, az enyhe spéttel s az első lépést megtevő parancsnok iránti erős féltékenységgel érkező arab Múszá bin Nuszair valódi szándékainak megfelelően – az Ibériai-félsziget csaknem egészének elfoglalása, az európai iszlám államiság megalapítása lett. A hely máig szimbolikus jelentőségű a muszlimok számára.

Ez jutott eszembe, amikor arról olvasok, hogy Szaúd-Arábia felajánlotta, hogy a most nagy számban Európába érkező – zömmel muszlim – szíriai menekültnek Németországban 200 mecsetet épít. A lépés tipikus, a rijádi kormány régóta megfigyelhető gyakorlatát követi. A különböző okokból szükséget szenvedő muszlim közösségeknek a szaúdi kormányzati és alapítványi szervezetek nagy elánnal építenek impozáns mecseteket Észak-Afrikától Indonéziáig, hogy a balkáni falvak határában álló táj- és a helyi iszlám hagyományoktól idegen betonmonumenteket ne is említsem. Az épültek emelése persze nem öncélú; vahhábita önképzőkörök centrumaivá válnak.

A menekültügy kapcsán az Öböl-országokat érő mind erőteljesebb kritika hatására a szaúdi kormány a minap bejelentette, hogy már eddig is másfél millió szíriai menekültet fogadott be. A közléssel annyi a bibi, hogy ha figyelmesen olvassuk magát a külügyminisztérium által kiadott, a vallási ügyek minisztériuma egyik honlapján közzétett jelentést, kiderül, hogy „2011 – szíriai konfliktus kezdete – óta félmillió szíriai érkezett az országba”. Igen, vendégmunkások eddig is jöttek Szíriából is (még ha onnan kevésbé is szívesen fogadták őket), s a polgárháború első éveiben ez a folyamat még természetes is maradhatott, bár a kérelmezők részéről egyre erőteljesebb lehetett a meneküléssel egybekötött szaúd-arábiai munkavállalás.

A másik közlés, hogy „jelenleg két és félmillió szíriai él az országban”. Ez akár is igaz lehet, a vendégmunkások családtagjaikkal együtt lehetnek annyian. A közleményben – utalva a bőkezű szaúdi szolgáltatásokra – még az is benne van, hogy „ezek az emberek nem menekültek, s százezer szír kisdiák tanul a szaúdi állami oktatási rendszerben”. Azt, hogy ez a nem csekély embertömeg nem jelenik meg a menekültek számát részletező UNHCR-adatokban, a közlemény azzal „magyarázza”, hogy ezeket az embereket Rijád nem menekültekként kezeli, sőt „fejenként például 700 dollár támogatást kaptak a szíriai testvérek”.

Az összeg azért – túl a közlemény általánosan hipokrita jellegén – árulkodó. Az öbölbeli vendégmunkáslétről pedig azért már tudhatunk egyet s mást.

Egy személyes. Januárban az Emirátusokat járván – ha nem sátorban vagy pőrén a tengerparton – általában munkásszállókon aludtam. Illetve olyan szálláshelyeken, ahol jobbára csak ottani Gastarbeiterek (عمال وافدون) laknak. Nehéz leírni hogyan. Adzsmánban például négy napig volt szerencsém egy pakisztániak által működtetett és lakott intézményhez. A bejárattal szemben folyamatosan penetráns bűzt árasztó szemétlerakó-hegy magasodott, mögötte pedig éjjel-nappal fülsiketítő (mondjuk ez nekem már nem ártott), folytonosan port okádó óriási kőzúzó üzem működött.

De a lakók jóvoltából ott is jól éreztem magam.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://islampolitics.blog.hu/api/trackback/id/tr807783416

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása