Az ejszakakon azert itt is konyvek. A magammal hozott magyar nyelvu munkaktol, melyek valamennyien kozel-keleti temajuak es az utobbi honapokban jelentek meg, inkabb nem irnek. Mert elkeserednek.
Viszont most vegeztem kedvenc libanoni torteneszem, Vadzsih Kauthurani legujabb konyvevel, amelynek hangzatos es riaszto hosszu cime van: Az allam, a vallas es a felekezetek problematikaja a libanoni torteneti munkakban. A mu azonban rovid, velos es izgalmas.
Korabban mar irtam arrol - valamikor a tavaly elotti tuneziai elmelkedesek kozott - milyen problemat okozhat, ha a torteneiras - kozponti akarat folytan - egy-gyokerusiteni szeretne a tortenetirast s ezaltal a torteneti hagyomanyt/tudatot. Akkor a tobb helyut hatalomra kerult iszlamistak kapcsan kerult szoba ez a tema, s ennek kapcsan jegyeztem meg, hogy a szekularis arab rezsimek milyen modon igyekeztek tobbszinusiteni a tortenelmi hagyomanyt - elsosorban persze a z iszlamista gyokerek gyengitese celjabol.
Libanonban aztan nem kell felni a sokszinu tortenelemszelelettol. Sok is van a jobol. A fo toresvonal - irtam annak idejen -, ott huzodik, hogy a keresztenyek a foniciaikakkal kezdik a tortenelemkonyveket, a muszlimok szamara pedog az iszlamnak a tersegbe erkezese a nullpont.
Amikor 1920-ban letrejott a mai Nagy-Libanonnak nevezett entitas, a folyamat soran - a huszadik szazad elso harmadaban, mondjuk - megkezdodott a tortelmi hagyomanykutats/gyartas a kulonbozo felekezetek torteneszei altal.
Nagy volt a verseny, ki talalja meg a leginkabb autentikus - termeszetesen sajat felekezeteben gyokeredzo - tortenelmi elozmenyet a korabbahn ilyen neven es formaban soa nem letezett allamalakulatnak.
Kauthurani a konyvben sorra veszi a probalkozasokat. eloszor a maronita torteneszekrol ir, akik az 1572-1635 kozott elt druz emirhez, Fakhruddin al-Maani-hoz nyulnak vissza es fel evszazados meglehetosen autonom uralkodasat egyfajta libanoni/sziriai fuggetlensegi mozgalomkent kezeltek. Raadasul meg nyelveszkedtek is egy kicsit, es miutan a korabeli oszman forrasokban a fennhatosaga alatt allo teruleteket hol mir, hol amir-birtokoknak neveztek, a torteneszek az utobbi kifejezesben a Fenyesseges Portatol valo fuggetlensegre utalo "emiri fold"-kifejezet lattak. Ami - irtak - a foniciai fuggetlensegi hagyomany tovabbelese volt...
A druz torteneszek is Fakhruddin emirre osszpontositottak. Ok viszont az emirben a druz nemzeti gondolat elso hoset lattak. Mondjuk, jo ketszaz evvel eme eszme megjelenese elott. Sot, Fakhruddin a druz nacionalizmus bajnoka mellet egy oszman/torok-ellenes arab nemzeti mozgalom - ird es mond: a panarabizmus - pionirja is volt. Ez a pamarabizmussal osszekapcsolt druz nemzeti gondolat mozgatja egyebkent mindmaig a druz politikai eletet - Valid Dzsumblatig.
Nehezebb helyzetben voltak a szunnitak, ok ugyanis - legalabb is papiron - az oszman rendszer haszonelvezoi voltak. Legalabb is vallasilag egy csapatba tartoztak az allamot iranyito dinasztiaval. Ezzel egyutt torteneszeik a druz allaponthoz sodrodtak, csak a panarabizmust tartva meg Fakhruddin druz torteneszek altal kapott iranyultsagaibol.
A legtobbet a siitaknak kellet kinlodniuk, hogy sajat felekezetukben is talaljanak gyokereket a Libanoni allam tortenelmi elozmenyeihez. Ez nem is sikerult neki, s vegul inkabb a francia mandatum ellen fellepo politikusaikbol csinaltak hosoket - evtizedekkel kesobb, a fuggetlenseg eveiben.
a forrasokhoz ragaszkodo, a tortenelemkrealast elkerulo allapont tovabbra is gyenge maradt a libanoni tortenetirasban. Kauthurani felhozza peldanak a Bejruti Amerikai Egyetem nehai professzoranak, Kamal Szalibinek a peldajat, aki megrobalt a felekezetisegen felulemelkedve kozeliteni a libanoni tortenelemhez, de ez a szakmabol valo kiszoritasaval jart. (Most hagyjuk Szalibi elkepeszto otletrohamait a Bibliarol vagy Jezus es Libanon kapcsolatarol. Egy posztban majd egyszer bemutatom, he nem felejtem el.)
Szoval, jo a konyv, biztos kevesen olvastak el.
Vadzsih kauthurani: Iskalijjat al-Daula al-Taifa va'l-Madzhab fi-kutub tarikhijja lubnanijja, al-Markaz al-Arabi li'l-Abhath va Diraszat al-Szijaszat, Doha, 2014.
