Az első kantábriai partszakasz.
Baszkföld a hátunk megett.
Ongi ibili!
Pelayo
Mondhatni egy kora középkori fordított Atatürk. Aki a muszlim arab-berber hódításnak szinte egyedüliként tudott ellenállni. Sőt, aki hosszú távra biztosítani tudta Észak-Ibéria függetlenségét s a vizigót államiság hagyományának továbbélését.
A részletek.
Amikor a Músza bin Nuszajr Ifríqíjá, Észak-Afrika helytartója által küldött muszlim sereg Táriq bin Zijád vezetésével 711-ben átkelt a később a parancsnokról elnevezett tengerszoroson (Dzsabal Táriq/Táriq Sziklája, Gibraltár), s gyorsan végzett az erősen széthúzóban lévő vizigót állammal, majd immár a gyors sikereket megirigyelt Músza koordinálásával néhány év alatt az északi Kantabriai-hegység előteréig elfoglalta majd' az egész Ibériai-félszigetet, úgy tűnt, a Pireneusoktól délre mindenik földterület betagozódik a dár al-iszlám/az iszlám háza-világa akkor a kelet-iráni Khorászántól Barcelonáig húzódó állami-kulturális struktúrájába.
S bár a tengerparton nyíló síkvidéki átjárok révén a muszlim hadak hamarost frank földön nyomultak előre, s a Tour/Poitier-i Martel Károly-féle seggberúgás ellenére maradtak is olyik helyeken akár száz éveket is - lásd Provance - Kantábriai-hegység máig is nehezen járható világa erős kihívás volt a számukra.
Lehet, hogy ennyi elég is volt. A geográfia sok helyen állította meg az iszlám terjedését. Gondoljunk Tibetre, sokáig a Szaharára vagy a kies Szibériára. Itt, Kantábriában azonban az iszlám elleni resistance perszonalifikákódott.
A hagyomány egy 685 körül született férfiúhoz köti az iszlám elleni első fellépés irányítását. Ez a figura volt a legendás Pelayo, aki sertepetzélt már 711-ben a vizigót állam bukásánál. Sőt, a középkorban kijegecesedő tradíció szerint maga is vizigót elit-ivadék volt. Eszerint az utolsó vizigót uralaldó, Roderik apja, Teudofredo és Pelayo apja, Ueremundo testvérek voltak, így Pelayo mint királyi unokatestvér szervezte volna meg északon az ellenállást és vitte volna tovább a vizigót örökséget.
Szép történet. S mint ilyen, szinte biztosan nem igaz.
A legoptimálisabb verzió szerint Pelayo észak-ibérai (asztúriai) nemes volt, apja, Fáfila a tengermellék egyik uracskájaként egzisztált. A legvalószínűbb pedig - s ehhez ragaszkodnak a 2011-es itteni utazásom során bőszen és jókedvvel forgatott hispán történelmi alapmű (Garcia Cortázar-González Vega: Spanyolország története) szerzői is - Pelayo egyszerű "népfelkelő", esetleg helyi kis földesúr volt.
Mindegy. A fontos, mit mond a hagyomány. 711 után Kantábriában szervezte az ellenállást. Nem sokkal ezután Munuza berber helytartó elfogatta s Córdobában sittre vágta. Innen 717-ben megszökött s folytatta az ellenállást. Egy évvel később az ausebai csatában legyőzte a muszlimokat s - a hagyomány szerint - megalapította az Asztúriai királyságot. 722-ben Covadongánál verte el a muszlim hadakat s 737-ben bekövetkező haláláig uralkodott.
Vagy nem.
De a történet szép.
S itt, a kantábriai partvidéken rögvest beleszaladtunk egy kis asturio-cantabrico történelmi városkába. Castro Urdiales. Kikötő, kávézók, templomos donjon és katedrális.
Ez utóbbi ütős. 13. század, úgy, ahogy van.
Télleg. Duby írt egy nagyszerű könyvet a katedrálisokról. Ebben - és más alapművekben - ott a szentencia: a kora középkori feudális anarchia nevelte a nyugati emberbe a kiscsoportos szolidaritás elvét, a katedrálisépítés pedig a generációkon való időszemlélet vitalitását.
Na, ez az, ami mogyeri földön sosem volt. Ma sem.
Pedig enélkül csak a bugyosgatyás, kilenclyukú, árvalányhajas, tükörbehazudott faszagyerekeskedés marad.
Bár úgy látom, ma ennyi is elég.
Santillana del Mar
Van itt egy mondás: ez a Három Hazugság Városa. Minthogy nem szent hely, semmi - valós - köze nincs Nikomédiai Júliához, akiről a nevét kapta és nem a tengerparton fekszik.
De micsoda jó hely!
Tiszta középkor, közepén egy 9. századi alapítású és mai állapotában az 1100-as években épült érett román stílusú bencés kerengős kolostorral-templommal. A szentélyben hispán-flamand szárnyasoltár, a spanyol csúcskorszakból, 1505-ből.
Ez utóbbiról néhány friss kép.
Ps. Itt van a város mellett az Altamira-barlang azokkal a híres-nevezetes graffitikkel.
Amik - tudjuk az amerikai neoprotestáns prédikátoroktól - egytől egyig darwinista kvázi-tudományos kóklerek hamisítványai. A világ - számolta ki volt Mysterium Cosmographicum című művében Johannes Kepler udvari csillagász - Kr. e. 4977 április 27-én délelőtt 11 órakor teremtetett.
Jó lett volna ott lenni.
Asztúria
Itten volt "uralkodó" a korábban bemutatott Pelayo. Ha volt.
De előtte már a neandervölgyiek elveszett történelmének is voltak errefelé felvonásai. Aztán meg a korai homo sap. sap. Azaz mink.
xxx
Oviedo már a római korban is.
Így kezdődik minden valamire való város históriája a Mare Nostrum vonzáskörzetében. Na jó, vannak kivételek. Oroszlány, mondjuk. Vagy lehet, hogy az nem "valamire való város". De Dunaújváros cumbájpíl Intercisa néven már a rómaiak korában is... (Egyébként meg marhajó múzeuma van erről a korról. Mindegy.)
Bár az Ibér-félsziget keleti partvidékét már a "dicsőséges" pun (figyelem: föníciai, azaz libanoni) háborúkban megszerezték a római légiók, a középső fennsíkot pedig az i.e. 1. században Pompeius és Julius Caesar "csatolta" a birodalomhoz, a keleti (a mai Portugália) és északi hegyvidékek (a mai észak-spanyolorszagi tartományok) csak az augustusi kortól tagozódtak be az impériumba.
Bár teljesen akkor sem. Hiába a jól kiépített közigazgatás, infrastruktúra, gazdasági hálózat és katonai rendszer, az itt élő kelták nem mindig bírtak magukkal. Autentikus forrásból tudhatjuk: a kelták rettenthetetlen, szabadságszerető népek voltak. "Csak attól féltek, hogy egyszer fejükre rogy az ég" - mondotta az Asterixben Hasarengazfix gall törzsfőnök.
Igazából ami nem sikerült a csúcstechnológiás rómaiaknak, csuklóból megcsinálták a népvándorló barbárok. Először a 4. században szvébek, majd az 5.-ben a vizigótok billentették ülepen a nagyhírű keltákat, akik a félsziget északkeleti csücskébe szorultak, hol nyomaik máig megőrződtek a tartomány elnevezésében (Galícia) és az itt beszélt nyelvi dialektusban. Szokták is mondani az önjelölt kelta-nacionalista historiografusok (a világon minden hülyeség megtalálható, ez is), hogy Galícia olyas kultúrtörténeti unikuma spanyol földnek, mint Bretagne Franciaországnak vagy Wales Nagy-Britanniának.
Biztosan.
Aztán jöttek a muszlimok, jött (vagy nem) Pelayo, s Oviedo a 8. század közepén egy önálló hegyi hercegség központjává avanzsált. (Ezt a szót kivált szeretem, erősen sznob.)
A város egy korábban itt alapított bencés kolostor köré épült, közepén egy ekkoriban emelt román templommal. Asztúria két évszázadon át volt a formálódóban lévő reconquista zászlóvivője.
Végül az tett be neki, hogy a félsziget közepén megerősödött León, amely a 10. szazádtól átvette a muszlimok elleni háborúskodás irányítását és fokozatosan erősödve - Arragónia mellett - nemcsak dél felé, hanem északi irányban is terjeszkedett. A 13-14. században aztán csengettek Asztúriának. Hercegséggé degradálódott a León-Kasztília&Arragónia, majd a 16. századtól Spanyol királyság részeként.
A kelta hagyományok azonban még a 19. és a 20. században is felemlegettek. A napoleoni invázió idején az asztúriaiak kezdették a felkelést a franciák ellen. A polgárháborúban pedig a köztársaságiak legelszántabb híveiként az oviedoi anarcho-szindikalisták keményen ellenálltak Francisco Franco Bahamonde puccsistáival szemben. A Caudillo értékelte ezt: Oviedo szépen széjjel lett lőve.
xxx
De ma igencsak baro hely.
Különöst a katedrális, amelyet az eredeti román templom helyére rittyentettek a 14-16. században. Amikor spanyolhon élen járt a katedrális-építésben.
Az Újvilágból beözönlő nemesfém nagy része - tudjuk, a kiirtott-elűzött muszlim-zsidó iparosréteg híján - Németalföldre szivárgott, a maradékból meg mentek a vallásos presztízsberuházások. A katedrálisok felhúzása minden városnak mondott helyen.
Az akkori kortárs író, Calderon mondotta erről: "A spanyolok a világ legokosabb népe. Tudják, hogyan kell az aranyból követ csinálni."
Miért is érzek nemzeti áthallást ebben a kijelentésben?
