Az Emirátusok külpolitikájában az alábbi országok és országcsoportok játszanak vezető szerepet:

GCC

Az UAE jelenleg a második legbefolyásosabb tagja az Öböl menti Együttműködési Tanácsnak.  A Szaúd-Arábia dominálta szervezetben az egyik legnagyobb ellensúlyt képezi Rijáddal szemben. Rijád a monetáris uniót (közös pénznem: khalídzsi/khaliji) is magában foglaló szoros gazdasági egység-elképzelésével szemben az UAE valamivel lazább közös szervezetté fejlesztené a GCC-t. Ennek oka alapvetően a Szaúd-arábiai dominanciától való félelem. Az UAE középtávon bővítené a GCC-t Jemen és Irán irányába.  A GCC jelenlegi külpolitikájában konfliktusa van Rijáddal Irán megítélésében. Rijád elutasítja a közeledést, Abu Dzabí megengedőbb, miután hosszú távú terve között szerepel a Teheránnal való közvetlenebb és szorosabb gazdasági kapcsolatok kiépítése. A GCC jemeni katonai beavatkozását teljes mértékben támogatja, de azt később kiterjesztené az al-Qáida hadramauti  bázisú szervezete (AQAP) ellen is.

Irán

Az UAE Iránnal szembeni politikája kettős.Egyrészt – elsősorban Dubaj nyomására – fontos gazdasági partnert látnak Teheránban. Ez a kapcsolat a közeljövőben, az Irán elleni gazdasági szankciók fokozatos feloldásával tovább erősödhet. Dubaj Irán egyik alapvető gazdasági ugródeszkájává válhat az indiai szubkontinens irányába (ez a trambulin egyébként már évek óta készülőben van). A másik közös (iráni-emirátusokbeli) gazdasági offenzíva várhatóan Fekete-Afrika lesz. Emirátusokbeli szakértők szerint az UAE vezetése opcionálisan elképzelhetőnek tartja a Teheránnal való békés nukleáris együttműködést is. (Az UAE Abú Dzabí Emirátusban épít 2022-ben átadandó atomerőművet – Baraka.) Másrészt azonban továbbra is feszültségforrás a két ország között az Irán által megszállt öbölbeli sziget (Nagy-Tunb, Kis-Tunb, Abú Múszá). Amíg ez nem rendeződik, a fejlődő gazdasági kapcsolatok ellenére sem várható a teljes normalizálódás.

Jemen

Az Emirátusok részt vesz a GCC katonai beavatkozásában Abd Rabbuh Manszúr Hádi jemeni elnök mellett, de elsősorban a zajdita hauthi mozgalom visszaszorítására. (Erről már volt egy-két bejegyzés.) Ez a beavatkozás érinti az UAE légi- és szárazföldi erejét is, amely eddig már jelentős veszteségeket szenvedett el. (Emberveszteség a katonai akciókban, terrortámadások laktanyáik ellen Ádenben; valamint a hauthisták korábban megtámadták a szanaai nagykövetségét is.) Az Emirátusok célja a hauthista mozgalom teljes felszámolása, a jemeni helyzet stabilizálása. Ugyanakkor a hauthisták mellett újabb kihívás lesz az Arab-félsziget délnyugati részén elterülő ország déli részét (Hadramaut) kezében tartó helyi al-Qáida (AQAP) felszámolása. Várható, hogy Abu Dzabi támogatni fog egy esetleges GCC-offenzívát az AQAP befolyási övezete ellen, amely déli irányból (al-Rub al-Kháli-sivatagon keresztül) közvetlenül fenyegeti az Emirátusok területét is.

Líbia

Az Emirátusok intenzív diplomáciai tevékenységet folytat a polgárháború leállításáért. Az UAE külügyminisztériuma folyamatosan küldi megbízottjait a konfliktusban álló erőkhöz. AZ UAE kormány hivatalosan Fájiz Musztafá al-Szarrádzs/Fayez Mustafa al-Sarraj kormányát ismeri el. Az al-Szarrádzs-kormány fennhatósága alá tartozó területekre jelentős mennyiségű segélyszállítmányokat irányít, de komoly befektetési szándékai vannak az infrastruktúrában, a szénhidrogén-iparban, az oktatásban, egészségügyben és a szolgáltatóipar fejlesztésében. A két kormány közötti megegyezést preferálja annak érdekében, hogy a „harmadik erőt” képviselő iszlamisták (Anszár al-Saría/Ansar al-Sharia) ellen sikeresen léphessenek fel.

Szíria

AZ UAE álláspontja a szíriai helyzetről:

• Az Aszad-rendszernek mennie kell; esetlegesen egy átmeneti hat hónapos provizóriummal, amíg névlegesen maradhat a jelenlegi elnök a hatalomban. 
• Az Iszlám Államot és a hozzá hasonló dzsihádista szervezetek (Nuszra Front) fel kell számolni.
• Az ellenzéknek (mérsékelt iszlamista erőkkel együtt) kell új kormányt alakítaniuk.
• Az új kormányzatot az UAE minden erővel támogatni fogja, elsősorban az infrastruktúra helyreállításában és a gazdaság újraindításában.

Az Emirátusok közvetítő szerepre törekszik a felek között. A konfliktus szereplő közül kapcsolatai vannak a következők felé: az Aszad-rezsim, a mérsékelt ellenzék (SNC), a mérsékelt iszlamista csoportok, a Nuszra Front (al-Qáida), Irán és Szaúd-Arábia. Az Iszlám Állam felé nincs kapcsolata, de annak létesítése reális opció. (Az utóbbi hónapokban már volt rá példa, hogy az UAE lehetőséget adott a szembenálló felek egy részének a tárgyalásra (Valíd al-Muallim és Alí Mamlúk tárgyalásai szaúdi illetékesekkel).

Mindeközben a jövőben az UAE alapvetően a Szaúd-Arábiától való függetlenedésre törekszik. Célja, hogy a gazdasági központi szerepet politikai központi szereppé konvertálja.  A gazdaság tudatos diverzifikációja (a bankszektor, a szolgáltatások tudatos növelés, bővítése és modernizációja) is ebbe az irányba mutat. Külpolitikájában is várhatóan ezt a kiemelt központi szerepet igyekszik eljátszani. (Ez a többi GCC-taggal – elsősorban Szaúd-Arábiával – való konfliktust eredményezhet.) Regionális szinten riválisait (Katar, Bahrein, Kuvait) igyekszik megelőzni, infrastrukturális befektetésekkel befolyást szerezni Jemenben. A tágabb régióban (MENA) ugyancsak beruházási szándékait megerősítendő várhatóan aktívabb külpolitikát folytat majd Észak-Afrikában (Tunézia, Egyiptom, Líbia), illetve Iránban. A két nagy fegyveres konfliktuszónában (Szíria/Irak és Líbia) politikai aktivitásának növekedése várható; közvetítő szerepét fogja erősíteni.

S hogy maradjunk a pandorista hagyományoknál: a politikai és társadalmi stabilitást több tényező fenyegeti a jövőben. Ezek között kiemelendők az alábbiak:

• A gazdaság irányítást teljes mértékben meghatározó zártkörű családi hálózatok. (A hét emirátust irányító családok zárt struktúrája nem kedvez a kívülről jövő kezdeményezéseknek, a vertikális társadalmi mozgásoknak, aminek korlátozottsága előbb utóbb elégedetlenséggel és a magasan kvalifikált fiatalok iszlamista alternatívák felé fordulásával járhat.)
• A magas vendégmunkás-arány is komoly feszültségforrás marad. A folyamatos fejlődés fenntartása az UAE alapvető érdeke, a gazdaság lassulása ugyanis a vendégmunkások körében komoly társadalmi feszültségeket okozhat. 
• A legmagasabb politikai és gazdasági vezetést emellett áthatja a magas szintű korrupció. Ennek növekedése ugyancsak csökkentheti a gazdasági növekedés ütemét.
• Az tag-emirátusok egymás közötti rivalizálása (elsősorban Abú Dzabí és Dubaj) is megrengetheti a közös államot, különös tekintettel arra, hogy ez a verseny Abú Dzabí uralkodó családja, az Ál Nahján/Al Nahyan és a dubaji al-Maktúm/al-Maktoum között a kulisszák mögött rendkívül erős. Egy-egy vezető személy halála (az elnöké vagy valamelyik emíré) könnyen destabilizálhatja az országot.
• Az elkövetkező időszakban az iszlamista irányzatok is megerősödhetnek, ami további destabilizációs tényező lehet. Ez a folyamat akkor erősödhet meg szignifikánsan, amennyiben a szíriai/iraki helyzet (Iszlám Állam) probléma nem mutat a rendeződés irányába és propagátorok jelennek meg, vagy a hazatérő dzsihádisták térítenek vagy akcióznak az országban.
• A regionális vezető szerep növelése konfliktust eredményezhet a térségben hasonló ambíciókkal bíró GCC-országokkal, mindenekelőtt Szaúd-Arábiával.