A fordító
Élt egy ember Bagdadban.
Úgy kezdődik ez, mint egy Ezeregyéjszaka-mese. Pedig nem az.
Amikor az iszlám viharos gyorsasággal elterjedt a Közel-Keleten, a későhellén/korai keresztény tudományosságnak komoly központjai működtek, elsősorban Szíriában, a mai Irak területén és Nyugat-Iránban.
Szíria nagy teológiai központjai Harrán és Niszibisz/Niszibín voltak, ahol elsősorban monofizita keresztények írták teológiai műveiket, illetve fordították serényen szírre a héber, görög és arámi nyelvű korai keresztény munkákat, illetve a régi hellén hagyományt.
Irakban az első számú nesztoriánus keresztény kultúrközpont és fordító műhely az arab Lakhmida királyság fővárosában, al-Hírában alakult ki.
A nyugat-iráni Gondešapur/Jundešabúrban I. Šápúr szászánida uralkodó (240-270) hozott létre tudományos akadémiát, amely akkor erősödött meg igazán, amikor először Zénon bizánci császár (474-491) bezáratta az észak-szíriai Edessza hellénisztikus tudományos központját, majd Jusztiniánusz (527-565) számolt fel egy csomó antik "pogány" tudományos helyet (köztük az athéni Akadémiát). A gnosztikus, monofizita és nesztoriánus (tehát a bizánci khalkedóniánus ortodoxiának elfogadhatatlan) tudósok közül számosan Gundešapurban találtak munkát. Később nagy számú nesztoriánus asszír érkezett ide. A 6-7. század fordulóján Gundešapur az ismert világ orvostudományi központja lett.
(Romjaiban is impozáns. Az iráni Dezfúl közelében fekvő maradványokat 2010 májusában meglátogattam; arrafelé ettem életemben először vízibivaly-pörköltöt. Jó volt.)
A lényeg. Amikor az iszlám saját civilizációjába olvasztotta ezeket a területeket, e tudományos központoknak nem esett bántódásuk. Az Omajjádok évszázada (661-750) alatt többnyire zavartalanul működhettek tovább.
Aztán amikor az Abbászidák világbirodalommá tették a dár al-iszlámot, nagy centralizációs törekvéseik elérték a tudomány világát is. Hárún al-Rasíd - az "ezeregyéjszakás" kalifa (768-809) az akkor már fél évszázados fővárosban, Bagdadban új tudományos központot hozott létre, amely fia, al-Ma'mún (819-833) idején élte fénykorát. Az intézmény stílusos elnevezést kapott: a Bölcsesség háza (بيت الحكمة). Az ambiciózus kalifa itt gyűjtötte össze Harrán, Niszibisz, Gundešapur és más kisebb - például palesztinai - tudományos központok munkatársait, akik többnyire szír és arab nyelvű nesztoriánus/monofizita keresztények, valamint nagy számban zsidók voltak.
Hatalmas munka kezdődött. Az itt dolgozó munkatársak gyakorlatilag az antik tudományosságot mentették. Pontosabban fordították görögből közvetlenül vagy szír közvetítéssel arabra. Hatalmas görög/szír nyelvű kézirattömegeket gyűjtöttek össze a Bölcsesség házában. Fordították a görög természettudomány, orvoslást, filozófiát, a keresztény teológiát. Ptolemaiosz, Galénosz, Platón, Arisztotelész. Óriások munkái szólaltak meg itt arabul.
Voltak családok, amelyek generációkon át adtak a jobbnál jobb fordítókat.
Ilyen volt a címbeli Bagdadban élő férfiú. Hunajn bin Iszhaq (808-873) nesztoriánus keresztény volt, arabul, görögül, szírül, perzsául tudott. Nem véletlen, hogy őt jelölte al-Ma'mún a Bölcsesség háza élére. Ibn Iszhaq kilenc kalifát szolgált és fordította serényen - elsősorban a görög orvostudományt és filozófiát. Aztán a fia, Iszhaq bin Hunajn tette ezt. Meg az unokatestvére, Hubajs bin al-A'szam és Júhana bin Mászavajh. És még sokan mások.
Feltehető a kérdés: hithű muszlimként, az iszlám világ fejeként al-Ma'mún kalifának mi volt ebben a bóni?
Hosszú lenne a pontos magyarázat. Túl azon a természetes pszichológiai tényezőn, amely szerint a sivatagban gyökerező iszlám civilizáció kiéhezett és nyitott volt a más (korábbi és/vagy rivális) gondolati sémákra, ideológiákra, konkrétan a 9. század az iszlám korai teológiai-filozófiai vitáinak első nagy korszaka volt, amikor a "teológia racionalistái", a mu'tazila megpróbálták filozófiai érvekkel alátámasztani a dogmatikát. Maga al-Ma'mún is mu'tazilí volt, s irányzatának a tudományos argumentáció megalapozásához szüksége volt az antik/későantik ismeretekre. Köztük elsősorban a filozófiára, logikára és teológiára, de mindennek farvizén jött az egész antikvitás. Ne feledjük, ez a fordítás-mozgalom lett az antik tudományosság egyik menekülő csatornája később a Nyugathoz. De ez már messzire vezet.
E nagy fordításirodalomnak köszönhetően kerültek az iszlám szellemi körébe az általam korábban többször elmesélt későantik eszmeáramlatok, a neoplatonizmus, a gnószticizmus vagy éppen Órigenésznek az ortodoxiától erősen elhajló nézetei.
Nem véletlen, hogy az elméleti megalapozottságú szúfizmus éppen a Bölcsesség háza tevékenységének 9. század második felében tapasztalható felfutásával együtt jelentkezett.
S mindeddig csak a szúfizmusra gyakorolt hellén/keresztény hatást érintettük. Ott voltak még a keleti (elsősorban buddhista) elemek.
Mely gondolatok egy része úgyszintén a Bölcsesség házában fordított művekből került a muszlim társadalomba.
