Órigenész Keleten
A későantikvitást - s azon belül a filozófiát és teológiát - nagyon figyelmesen tanulmányozzák a hauzákban. Ennek oka ismert: a görög/hellenisztikus/római örökség egy részét a síita iszlám tudatosan (a szunnita irányzat egyes ágai deklaratívan ugyan tagadva, a gyakorlatban azonban ténylegesen) átvette. Sőt, a síizmus jelentős mértékben épített arra.
A hauzákban Szókratész (سقراط), Platón (أفلاطون), Arisztotelész (أرسطو) vagy a későbbiek az törzsanyag részei. Nem különben a neoplatoisták, köztük a mester Plótinosz (إفلوطين). De ugyanez elmondható a kora keresztény teológusokról is. Mint a sokat emlegetett Órigenész (أوريجين).
A későantik Plótinoszt és a kora keresztény Órigenészt más szempontból is vizsgálat alá veszik. Hatásuk az iszlám misztikában megkerülhetetlen. Nézzünk most - ebben a szegmensben - ismét egy kis Órigenészt (184-253).
Arról már szó volt, hogy a neoplatonizmus csúcsra futása (3. század) előtt ő volt "Az Exegéta". S mint aki mindent magyarázni igyekszik, óhatatlanul az ortodoxia/hivatalosság számára veszelyes vizekre is téved. Már írtam, az egyház többször is eretnekké nyilvánította, bár műveit a késő középkorig forgatták.
Volt az iszlám megjelenése előtti évszázadban egy érdekes, az órigenistákkal összekapcsolódó teológiai vita, amely jól mutatja, hogyan hagyományozódtak egyes tanai a Közel-Kelet térségében s milyen gondolatai juthattak el a korai és az érett iszlám civilizációs központjaiba. Hogy aztán ott igencsak ráhassanak a lassan kicsírázó szufizmus különböző irányzataira.
531-ben a nagy palesztinai aszkéta, Szent Szabbasz (439-532), a híres Mar Szaba kolostor (pontosabban a szerzeteseket életvitelszerűen különálló cellákban elkülönítő, a közösségi életet szigorúan leredukáló "lavra") megalapítója Konstantinápolyba utazott. Szabbasz ekkor 92 éves; ez a teljesítmény meg ma is, mondjuk egy ELAL vagy egy fapados Pegazus légijárattal is dícséretre méltó lenne, hát még az akkori infrastrukturális viszonyok között. Panaszkodni ment az öreg; részben az akkor levert szamaritánus felkelés utóhatásai miatt, részben pedig mert saját kolostorában "órigenista lázadás" tört ki.
Nonnosz apát jó néhány szerzetessel elhagyta kolostort és saját lavrát alapított Bethlehem mellett. Sőt, amikor Szabbasz visszatért a birodalmi központból s a következő évben elhalálozott, Nonnoszék megostromolták a Mar Szaba lavrát.
Nagy lett a zűrzavar, 539-ben már regionalis zsinatot tartottak Gázában, hol elítélték az órigenistákat, majd 544-ban maga Jusztiniánuaz császár hivatalos iratban küldte melegebb égtájakra a gyanús csoportot.
Az inkriminált órigenészi gondolatok a lelkek teremtettsége körül forogtak. A leginkább kora későhellenisztikus és pre-neoplatonista értelmiségi közönségének író Órigenész azt tanította, hogy Isten öröktől fogva teremtette a lelkeket, akik "Isten lényegének szemlélésében egyesültek". Az ezt követő apokaliptikus állapotban azonban a lelkek eltávolodtak Istentől, megosztottak és különbözőkké lettek. A hit révén azonban "egyetemes módon visszanyerik eredeti állapotukat Istenben" (apokatasztaszisz).
Ezt a gondolatot Órigenész tanítványa, Euagriosz Pontikosz (345-399) úgy fejlesztette tovább, hogy Krisztus emberi lelke az egyetlen lélek/értelem, amely soha nem bukott el. "Krisztusban tehát az öröktől fogva létező tökéletes emberséget találhatjuk meg." Benne testesül meg az Isten és az emberiség között az idők kezdete előtt meglévő egység.
Az apokatasztasziszt a későbbi órigenisták úgy értelmezték, hogy majdan minden dolog, az angyalok, a démonok, az emberek az Isten lényegével egyesült egyforma, gömb - mint tökéletes - alakú szellemként nyerik vissza eredeti állapotukat.
Hát, nem mondható, hogy ez kóser volt az ortodox khalkedóniánus teológia számára.
Nem úgy majd az iszlám misztikának. A neoplatonizmus és a kései órigenzmus hatása kétségtelen a szúfizmus számos teóriájára és gyakorlatára.
Ps. Alant pár kép a tegnap délutánról. Folyvást kerékpárral menekülök az ilyes fajsúlyos témák elől. Nem sok sikerrel.
Szerencsére.
