Kacsa mesék

Patkarska prvenstva

Többedik (Van ilyen szó? Leírtam, van.) éve figyelem a városban zajló sportéletet. Van - többnyire második ligás - focicsapat, kissé kopott stadionnal, ahol azért kemény pre-homo sapiensi hímhőzöngés folyik, pláne, ha a Partizan vagy a Crvena Zvezda a vendégcsapat. Magas szintű a kosárlabda élet is - igaz, az hol nem jó errefelé, az óriások földjén. Évek óta fejlődik a vadvízi evezés, és - nem mondom, hogy miattam -, de egyre több a bringás. Igaz, ez utóbbi testmozgás - naponta tapasztalom - az autós közlekedési morál miatt, gyakorlatilag túlélő sport.

No, de a legfőbb tradicionális verseny, amely évszázados múltra tekint vissza, a városi "kacsa bajnokság". Ez annyira unikális, gyönyörű és megható, hogy sohasem hagyom ki. Aktuálisan éppen most van - a "Novi Pazar-i Kacsa Egyesület" szervezésében. (Tényleg van ilyen, elnökkel, tagsággal: Udruženja patkara Novi Pazar.)

A várost keresztülszelő hegyi vizek, a Raška, a Jošanica, a Jablanica és a Deževa külön futamok színhelyei. Itt egy-egy alkalommal sötét ruhába öltözött barázdált arcú mogorva férfiak csoportja jelenik meg a kora reggeli órákban. Alkalmanként két úsztató teszi vízre verseny-gácsérját. A maroknyi drukker-csoport pedig a patak két oldaláról figyel feszülten.

A két idomított gácsér hamarost egymásnak ront, s miközben csőreikkel gyepálják egymást, a sebes sodrással megindulnak a patakon. A drukkerek meg a parton kocognak, kiabálnak - párhuzamosan a küzdelemmel.

Az úsztatók arról ismerszenek meg, hogy gumicsizmában vannak. Ha a versenyzőik fennakadnak egy zátonyon vagy a drukkerek passzív játékért megintik a két kacsát, az edzők lemásznak a vízbe s új pozícióba helyezik a sportállatokat.

Általában a városközpontig az egyik madár feladja. Akkor a küzdőfeleket kiemelik s győztest hirdetnek. A kacsákat tulajdonosaik karjaikba veszik s lágyan ringatva őket a drukkerek gyűrűjében hazaballagnak. A futamgyőztesekből - egyenes kiesési rendszerben - lesznek végül a patak-bajnokok, akik az összpatak-bajnokságon döntik el, ki az éves bajnokkacsa.

Az úsztatás tudománya egyébként apáról fiúra száll. Ja, és a doyen, a 78. évadjánál járó 84 éves Ljutvo Leveš, ki apai ágon mogyeri. Na kérem, Puskás, Dzsudzsák, Leveš.

Svako želi imati šampiona. Mindenki bajnok akar lenni.

Én nem.

Ps. Nézzük meg ezt a csodát, mielőtt Brigitte Bardot vagy a pandamackós szervezet meg nem jelenik itt és bezáratja az egész vircsaftot.

xxx

Alant néhány gyors fotó a mai jošanicai futamról.

És egy hónappal később.

Patkarska prvenstva, zimska sezona