(Az elmúlt öt hétben Délnyugat-Európában jártam. Zanzásítva néhány FB-bejegyzés újraközlése. Egy kevés iszlámmal.)
Szárnyakat ad
"Keresd őket a leprások völgyében!" - ezek Messala utolsó szavai Júda ben Hurhoz. S ez a film csúcspontja. Ami ezután történik - tulajdonképpen az, amiért a borzalmas neoprotestáns kurzus prédikátor-író, Új-Mexikó kormányzója és isztambuli nagykövet (!), Lewis Wallace az egész fárasztó regényét szerzette volt - a hókusz-pókusz a nordikus názáreti rabbival, a csudálatos gyógyulás, a mama, Tirzah usw, említésre sem méltó.
De ahogy Charlton Heston felmegy a három lépcsőfokon, bőrtunikában, görbedt háttal, a babérkoszorút a kisasztalon hagyva... Azt szeretem.
Ma már nem lehet úgy ütni a lovat, ahogy Júda és Messala csapatták. Nem kúl.
Helyette itt van ez.
2019. Összvegyűlik egy csomó ember - köztük mi -, tízezer gépjárművel idepöfög, s nézi, amint húszegynéhány ürge légkört szennyez, gázol, gumit éget. Plus Luftparade. Spitzenspaß.
Und das ist Österreich. Steiermark. Lederhosen. Umweltschutz.
Ugyan már!
Inkább jöjjenek a hangyák meg a skorpiók.
Meg az egerek.
Kolbászos tojásrántotta - magyaros reggeli Manccsal a Garda-tó partján
Aztán Lombardia, Liguria, Provance.
Ps. Úgy tudom, jegybankelnökünk mondotta volt nemrég: hamarosan lehagyjuk mindezeket a régiókat is.
De jó lesz! Akkor 40 km autópályahasználatért lehet majd uszkve 10 eurót perkálni. Illetve annak megfelelő mogyeri forintot.
(Egyébként meg: miben?)
St. Tropez-ba költözünk
"Látod, Kiki, ez volt a bokréta!" - Így hangzott a film zárómondata. Michel Serrault karján ülő kiskutyájának mondotta ezt, aztán bezárta háza spalettáját. Azé a házét, amelyért a főszereplő háziorvosa, Dr. Galipeau és családja eltartási szerződést köt vele fél évszázaddal korábban. Aztán az elején meglehetősen rozogának tűnő M. Martinet - bár többször is megpróbáljak eltenni láb alól - simán túléli az egész haszonleső famíliát. Az utolsó sarj, miközben ugyancsak az öreg likvidálásán ügyködik, felrobbantja magát. Ez látszik az ablakból tűzijátéknak. Erre vonatkozik az utolsó mondat.
A franciák mely társadalmi problémákat elemző filmeket is kiválóan tudtak komédiába öltöztetni. Mondjuk, ha nem volt benne Funes ripacsoskodása, Bourvil bárgyú mosolya, no, meg Fernandel idiotizmusa. Serrault nagy színész volt.
Olyba tűnik, nem változik itt semmi. Provance ma is ilyen.
S volt régen, Septimania idején. Tavaly írtam róla. Ezt.
xxx
1986-ban végzős gimnazistákként úgy döntöttünk, KISZ osztály-alapszervezetünket átnevezzük. Az új név így hangzott: 4. bé Kis Pippin-alapszervezet.
Aztán úgy látszott ez a korafeudál - ergo: valszeg népnyúzó - frank majordomus, ki végül elzavarta az egymást immár századok óta gyilkolászó meroving dinasztiát s megágyazott Károlynak, a Nagynak, sok volt az oskolavezetésnek. Pedig ez egy akkoriban menő gimi volt; csak eléggé bolseviki. Nem értették a viccet sem.
Így lettünk egy kurta, nagyon késő (agg) kádárista évre Martin Luther King alapszervezet. Penig King Jr. tiszteletes sem volt komcsi. Bár J.E. Hoover szerint biztos az volt. Ő aztán mindenkiben észre vette a kommunistát. Lehet, hogy reggelente borotválkozás közben a tükörképében is.
Be szép, daliás idők voltak ezek!
(Ezen agg-korból lásd még ezt a legendás mondatot az akkori - s azóta sem változott - állami médiából: "Kádár János elvtárs, az MSZMP első titkárának egészsége rendben van. Az utóbbi napokban a kezén mikrosebészeti beavatkozást végeztek el." Sic! Emlékszem. Pedig akkor már javában érhetett abban a koponyában, ami - ugye - már meg sincs, a híres-neves last-speech.)
Szóval Pippin, a Kisnek az apja volt Charles Martel, magyar tankönyvekben: Martelkároly, aki - mint tudjuk (?) - 732-ben Poitiers-nál megállította a muszlim hadakat s így nem lett Frankónia iszlám föld. Ezzel együtt a muszlim hadak akkoriban Párizsban is megfordultak, de ami még érdekesebb, hogy délen egészen sokáig bevacolták magukat Occitania és Provance idilli világába. (Bizonyára nem a borgazdaságok miatt. Vagy ki tudja.)
719-ben az "eredeti", azaz damaszkuszi omajjád kalifa andalúziai helytartója, Szamh bin Malik kitört a félszigetről s az egykori római provinciát, a Rhone és a Pirreneusok között húzódó Septimaniát gyorsan elfoglalta. Ekkor került muszlim fennhatóság alá Narbonne (Arbúna, 720), Beziers, Nîmes, Perpignan és Montpellier. A hódítás aztán a Rhone keleti oldalára is átterjedt, a Provance-i partvidékkel egyetemben.
Aztán, a 750-es években nevezett Pippin kiszorította a muszlimokat Septimania területéről. Provance-ra azonban egy másfél évszázados muszlim uralom várt.
Nyomai máig megvannak. Például annak a csodálatos hegyvidéknek a nevében, ahol ma átverekedtük magunkat.
Úgy hívják: Massif des Maures.
Roquefavour
Nem Nîmes. És nem római.
De aqueduct. És elkészültekor (1847) világelső volt.
Carcassonne
A gimnáziumi biológia órák nékem egy dologra voltak jók. Bár a tárgyat máig szeretem s szerettem akkor is, a tanárnő által gerjesztett dögunalom más utakra ösztökélt. Például versírásra.
Harmadikban hat biosz órán sikerült megszüleszteni egy hat, egyenként tizenkét versszakos énekből felépített "elbeszélő költeményt". Az volt a címe: Szent Bertalan éjszakája. Az Epignal-i Jacques Vitry csizmás-kardozós-szerelmes története. Jacques és Marion. Übergáz. Folyt benne a könny. Meg a vér.
Mint a művet "inspiráló", a vallás igazi, alapvetően kirekesztő mozgatórugóit oly plasztikusan elénk táró, általam máig imádott, azonos című regényben.
Akkor éppen "romantikus korszakomat" éltem. Orrvérzésig ment az öszves Hugo és Dumas. Meg a "szentbertalanos" Prosper Mérimée.
Neki "köszönhetjük" Carcassonne mai kinézetét. Amikor a kelta-vandál-vizigót alapokra épített helyre kis középkori kathar városka éppen lerohadóban volt és a 19. században azon tanakodtak, hogy falait lerombolván "modernizálják", az éppen irodalmi csúcs-celeb szerepet játszó Mérimée szólalt fel az érdekében. Mint a Notre Dame-ért Hugo kolléga.
S a "megmentő" is ugyanaz volt. Az autodidakta építész, Eugène Viollet-le-Duc.
Itt az eredmény. Azt mondják, így középkoribb lett az eredetinél.
Hát, nem tudom. Nékem inkább a csomorkányi templomrom.
Meg a részecskefizika.
Sárga csekk, nemzeti konzultáció
Ex-kathar falucska. Coueilles-i éjszakázás a temető mellett. Amelynek falán postaládák, szép rendben. Akár odaátra is lehet izenni.
Hazabeszélek: lehetne ilyet, post mortem sárga csekk-befizetesi felszólításra. No, meg nemzeti konzultációra. Az öszves sokmillió, már elhalálozott mogyerinek. Vissza Árpádig. S rajta is túl.
