Nem véletlenül. Amikor az első gázik ideértek, a 14. század közepén, nem sokkal azután, hogy Orhán szultán csapatai megvetették lábukat a Dardanellák nyugati partján (Tzympes, 1352), Szkopje a lassan szertehulló szerb cárság fényes fővárosa volt, Nis és Szófia mellett a legjelentősebb urbanizációs központ a Balkánon.

Az oszmánok - mint minden nomád gyökerű nép - vonzódott az ilyen életmód felé: amikor három évvel Rigómező 1 után elfoglalták (1392), rögvest pompázatos igazgatási központtá tették. Ezt segítette, hogy 1453-ig a - relatív - közelségben lévő Drinápoly/Edirne volt a főváros.

Amíg a 16. században Szarajevó fel nem emelkedett, Szkopje maradt az oszmánok legjelentősebb adminisztratív, vallási és kulturális központja a Balkánon; kiváló helytartókkal.

A Hranušić-családból származó Gázi Iszhak bég/Gazi Isa Bey is ilyen volt. A 15. század elején született szerb hadfi ebben a városban nevelkedett s lett fogadott fia Szkopje egyik első nagy hírű helytartójának, Yiğit bégnek (1393-1415).

Őt követte a szkopjei szandzsákbégi poszton (1415-1430) s ott találjuk Thesszaloniki bevételénél (1430), az albánok első mozgolódásának leverésénél (1436), majd a tavaly bemutatott koszovói középkori szász "iparváros", Novo Brdo bevételénél (1439) is.

Utána mekkai zarándoklat, kis gyereknevelés (az ő fia Isa Beg Ishaković/Ishakoğlu Isa Bey, Novi Pazar es Szarajevó alapítója), majd még egy utolsó hadakozás a nisi csatában (1443) a román bojár unokája, Hunyadi János/Janko Sibinjanin ellen, és jött a jól megérdemelt pihenés.

Ami azóta is tart: sírja itt van a Čair városrész felett.

Ps. Most újítja fel a török állam. Miként Szkopje (és Észak-Macedónia) muszlim részét úgy zusammen. De csak azt. A macedón állam - bár már túl van a legrosszabbon (lásd: Gruevszki) - semmit sem fejleszt az albánok lakta vidékeken. Megy tovább a macedón "néptöredék" nacionalizálása.

Ennek nem lesz jó vége.