Belgád és gondolatok
Bilo jednom u Americi
Ismét a szabad világban.
Prva kafa u Beogradu.
Kútásó
Sokollu Mehmet Paşa/Mehmed Paša Sokolović már többször említtetett. Tipikus oszmán kori karrier: ortodox szerb családba (Balica) született a kelet-boszniai Rudno mellett, devşirme, nevelkedés a Fényes Portán, emelkedés a közigazgatási ranglétrán, végül másfél évtizedig nagyvezír. Hajózott az Indiai-óceánon, járt Jemenben, végigdúlta a mogyerik uruszágát. Mindeközben unokatestvérei, Antonije és Gerasim Sokolović - az ő segítségével - a szerb ortodox egyház legmagasabb tisztégét töltötték be, peći pátriárkák voltak.
És mint minden jóravaló hivatalnok-parancsnok, építtetett. Hidat ( Višegrad), mecsetet (Belgrád, Bayraklı cami), meg például ezt a kútházat a belgrádi várban.
Çok güzel.
Egyébként meg amikor a Balkánon mindenütt jelen lévő török műemlék- és hagyományőrző intézmény, a T.I.K.A. irányította régészeti feltárás folyt, csuda érdekes dolgokra bukkantak itten.
A neolitikumból származó házat, bronzkori sírt, római falmaradványt, középkori tűzhelyet, török kori utat, osztrák alagutat ástak ki.
Hát kérem! A neolitikumiak már sehol sincsenek. A rómaiak szintúgy, a törökök dettó. Az osztrákoknak se híre, se hamva már itten. Nincsen már mogyeri sem. S lesz, amikor szerb sem lesz. Akkor aztán mindenki lenyugodthat...
Ez a világ rendje. Ne izmozzunk!
Fagyott univerzum vagy Nagy Reccs lesz a vége. Jó esetben.
Vagy a posztprotoni kor.
Otpisani
Egy vaskapu rácsai közül lehanyatló kéz jut az eszembe, miközben a - meglehetősen túljátszottan (ezt is lehet) - elernyedő ujjak közül kihull a revolver.
Így ér véget gyermekkorom - egyik - kedvenc sorozata, "A belgrádi fiúk/Otpisani" valamelyik, ha nem az utolsó része.
Nagyon bírtam. Ahogy a fél kilométerről megállapíthatóan bénán konspiráló címadó hősök mozogtak a nácik megszállta Belgrádban, bájos volt. Ez még a "Gestapo hülye volt"-sztereotípiával operáló filnek korában készült. De azért - kissé szakítva a hagyományokkal - minden rész végén meghalt egy hős. Ez különösen tetszett.
E népnevelő szériából tudtam meg, hogy a jugoszláv férfiak marhamagasak. Mind. (Az áldott emlékű Dražen Petrović kivételével. De ő meg zseniális irányító játékos volt. Csak akkor nem szurkoltam neki, ha szovjet-litván Arvydas Sabonis ellen játszott. Ő a No.1. Meg hát ilyen névvel! Agamemnón táborába képzelném. És: Žalgiris Kaunas forever! Mindegy.)
Ps. S miközben a filmbeli égimeszelő csapatot lassan levadaszták a németek, - tudjuk - Josip Broz már javában fenyesítette az ülepét a bosnyák hegyek között.
Ehhez nézzük meg a "Sutjeskai csata" (The Battle of Sutjeska) című amerikai-jugó szuperprodukciót. Megunhatatlan. Ahogy a sztenderden félrészeg Richard Burton panyókára vetett zubbonnyal lazán adja Titót, filmtörténeti csúcspont. Aztán Irene Papas, mint szerb anya. Mit szerb! Balkani anya! Hajh!
S ott kolbászol a filmben mint göthös partizán Ljubiša Samardžić. Már abban is Borivoje Šurdilović alacsony vérnyomasú sutaságát játsza.
Dúdoljuk el együtt az "Adio"-t!
Jednom odleteće ptice
Ulice naše ostaće bez sunca
čovek ispratiće ženu
Dugo na vetru on stajaće sam
Jednom odlazi svako
Putem svog života
Na rastanku srce samo kaže
Ja ću se vratiti
A sad adio
A sad adio
I ko zna gde
I ko zna kad
Gledam nepoznata lica
Svaki taj čovek ja bih mog'o biti
Gledam, ljube se i plaću
Svi putuju, ja ostajem sam
Gledam oči dečaka
Vraća me detinjstvu
Pogašena svetla na peronu
Takva si, mladosti
A sad adio
A sad adio
I ko zna gde
I ko zna kad
