Ahol kihunynak az irányjelzők
Van errefelé egy különös közlekedéstechnikai jelenség.
Megszoktam már s voltaképpen várom.
Ahogy az ember szláv terület felől illír föld felé közeleg, valahogy az a biztos jele, hogy szubtilis albán jelenlét van, hogy egyre inkább eltűnik a közlekedési szabályok gyakorlati alkalmazása. Mindenki kizárólag saját pozícióból tekint a mozgásra. S a káosz mégis valamiféle rendet szül.
Hogy egy kézzel fogható példával éljek: az albán populáció arányának növekedésével ellentétes irányban csökken a helyzetjelző lámpák használata. S ahol a lakosság 100%-a Illyricum ivadéka, egyszerűen elhalnak az indexlámpák.
Aki már vezetett Albániában, tudja, hol lakoznak az illír istenek.
Én szeretek ott.
Ps. De az is lehet, hogy az albán üzemeltetésű járművekről egyszerűen lehullanak a bajuszkapcsolók.
A Festett mecset fürdője
Eccer, a nyolcvanas évek elején még süldő gyermekként Almásneszmélyen kirándultattam. Tatáról érkeztünk, a kultúrprogram már megvolt, Neszmélyen rokonaim valami ismerőseivel találkoztunk. Az ő révükön futottunk össze Kazal Lászlóval. A részletek lényegtelenek, mindenesetre Kazal "szuperprodukcióját", a Cipzárt azóta bírom.
Ja, és augusztus volt, dinnyeszezon. Ennek kapcsán olvastam régen, hogy első Habsburg királyunk, az Albert ott Neszmélyen zabálta tele magát dinnyével, mire ráivott egy vödör kútvizet. S legott meghalt - vérhasban.
Amikor ez az emelkedett hangulatú történet megesett, 1439-ben Kalkandelen (Tetovo török neve) ura, Ishak Bey nekilátott az fent látható Šarena Džamija/Xhamija e Pashës/Alaca Camii felépíttetésének. S a mellette a Šar-hegységből (2500m) lezúduló (a mai éghajlattani viszonyok között: csordogáló) Pena/Shkumbin-folyócska túlpartján még egy fürdőt is emeltetett.
A hammám is figyelemre méltó.
