A volt Szovjetunió területén mindig vadászom a játszóterekre. (A vitathatatlan első a khivai jàtszi; mutattam már - többször is.) Általában nem mondható róluk semmiféle gyermekközpontúság. Annál inkább a helyi vasipar és kovácsművészet szárnyaló fantáziája. No, meg a brutális perforációt tökélyre fejlesztő szovjet műanyagipar fékezhetetlensége.

S erre most reggel, a kies Dél-Makedóniában beleütközöm a bitolai városi park eme kompakt kis intézményébe.

Hurrá!

Lényin zsíl,
Lényin zsív,
Lényin búgyet zsity.