Megállok, bemegyek egy burekezőbe, vércukorszintet igazítok. A falatozó elé érkezik egy toprongyos férfi, a bringáját kitámasztja, bejön, megveszi a legolcsóbb péksütit, kilép a jádára s az első falatot az ott ólálkodó kóbor kutyának adja.
Ez a gesztus máris elhelyez engem ebben a Minden háta megetti kisvárosban. Rögvest komfortosan érzem magam. Olyan ez, mint egy kissé (még) lepattantabb èszak-görögországi város. Kastoria környékén làttam ilyest. Vagy Drama vidékén. Persze egy Arany Hajnalos bizton berágna ettől a hasonlítgatástól. Vagy akár egy közgörög.
Mindegy. Korçë jó hely. Ősi mecset, vadiúj ortodox katedrális, bazár - vicces nevű kávézókkal, obligát óratorony és megfoghatatlan stílű modernségek.
És a színháza király.
Meg különben is, micsoda menő város az, amelyiknek egyik középiskoláját így hívják: Themisztoklész Gimnázium.
