Mondották is a mahribi hittudósok: bizton azért, mert a cordobai multietnikus (arab, berber, ibériai stb) és multikonfesszionális (iszlám, kereszténység, zsidóság; valamennyi számos alágával) világ nem tett jót az ottani iszlámnak - sok lett az "elhajlás". Persze tudjuk, ennek éppen az ellenkezője igaz, de a marokkói purifikátor vallástudósok másként értelmezték. Az ottani vallási-katonai közösségekből/intézményekből indult ki az al-Murábitún (almoravida) mozgalom, amely gyorsan meghódította az egész Magribot és Andaluszt.

1091 tavaszán érkeztek az egykori omajjád főváros falai alá. Córdobában ekkor Fath al-Ma'mún herceg és hitvese, Zaida asszony uralkodott. Ma'mún az ostrom előtt a várostól húsz kilométerre lévő al-Mudavvar/Almodovar erődjébe menekítette a feleségét.

Amikor március 28-án (jeles dátum: e napon választották meg a Párizsi Kommün tagjait és születtem én) az almoravida sereg bevette Córdobát, Zaida asszony az almodovari vár ormán álldigált s szívébe nyillalt a fájdalom. Megérezte férje halálát. A bizonyosság pedig máris megérkezett: fehér lovat látott közelegni Córdoba felől a Guadalqivir ( Vádí alKabír/Nagy-Völgy, Nagy-Folyó) völgyében - lovas nélkül. Ma'mún harci ménje.

Az almoravidák hamarosan megostromolták és bevették Almodovart is. Zaida asszony a vár börtönében exitált - mesélik: a fájdalomtól.

Ps. És igen, az arab sajtó a - nékem - zseniális rendezőt, Pedro Almodovart mindúntalan és következetesen "Butrusz al-Mudavvar"-nak (magyarítsuk: Kerekes Péternek) írja s epitheton ornansként hozzáteszi: arabíju'l-aszl. Azaz: arab származású.

Sokadik felmenőként - tulajdonképpen szinte biztosan.