Borneó északi pontja felé erre visz az utam. Az utóbbi napokban különösen sok az eső; tegnapelőtt Kota Kinbalu környékére akkora felhőszakadàs zúdult - a maláj meteorológiai szolgálat szerint - mint még soha. Árad is ki minden.

Ezt a tegnapelőtti zuhét én is megtapasztalhattam: a repülő a trópusi viharban először megkísérelte a leszállást K. Kinbalu repterére, de aztán a leszállópálya felett pár méterrel újrastartolt, bolyongott-rázkódott vagy fél órát a felhőkben, aztán kényszerleszállt Miriben.

Na, itt már jártam tavaly, gondoltam, de nem engedték az utasokat kiszállni, így bent ülve dekkoltam ki vagy másfél órát. A második KK-landolás sikeres volt; a reptérről a városba vezető úton még a nyakamba ömlő esőt meg már el is felejtettem.

Ez volt errefelé ma is, de Kota Belud kárpótolt. Zöld hegyek, fésületlen kisváros, príma konyha. Ez a hely a sama-bajaud és a dusun nép települése. Az előbbiek - Borneón több, mint félmillóan vannak - ausztroázsiaiak, erősen elütnek a malájoktól.

A dusunok, akik Sabah lakosságának több, mint harmadát teszik ki, így a legnagyobb etnikumot alkotják a tartományban, vagy negyven alcsoportra és nyelvi dialektusra oszlanak. A fő választóvonal a 4000 méter magas Kinbalu-hegy: keleti és nyugati dusunokra osztja őket. Nagy lovasok, ha nincs ló, halásznak.

Egyébként Sabah etnikai-nyelvi értelemben egyaránt a legszínesebb társadalom Malajzia tartományai közül. 42 etnikai csoport 200 alcsoportra oszlik, nyelveikkel/dialektusaikkal egyetemben. A Kota Beludban élők éppen a két legnagyobb népcsoporthoz tartoznak.

Ja, és vannak itt kínaiak is... Hakkák, egy sajátos kutúrával, dialektussal és identitással rendelkező népcsoport, amely az egész délkelet-ázsiai térségben szétszóratott.

És ahogy az már megszokott, a vallási paletta ugyancsak színes: a bajaudok és a dusunok keresztények és muszlimok, a kínaiak pedig hozták magukkal hazájuk valamennyi hitvilágát.

Tele voltak az éttermek. Meg a totózó.