A legkisebb maláj állam. Csoda, hogy van; beszorulva Kedah és Thaiföld közé.

Kangar, ahonnan ezeket pötyögöm, az adminisztratív főváros, az uralkodó pedig Arauban... tudjuk, székel.

Tulajdonképpen eredetileg a déli Kedahhoz tartozott, mígnem a Langkawi mesében emlegetett sziámi (thai) invázió során, 1821-ben elfoglalta az északi szomszéd. Brit közvetítéssel (Burney Egyezmény, 1826) aztán maradt is sziámi fennhatóság alatt, s emellett az északi hatalom kifejezte különleges érdeklődését a többi északi maláj szultanátusra (Kedah, Terengganu, Kelantan) is. Ez a sziámi befolyás fenn is maradt a mai határvonalat meghúzó 1909-es angol-sziámi egyezményig.

Ez alatt a szűk száz év alatt a sziámi kontroll teljes volt Perlis felett. A külső hatalom választott uralkodót a kedahi szultán-családból származó Sayyid Hussain Jamalulail személyében, aki Perlis első rádzsája (raja) lett. Az északi miniállam uralkodója mind a mai napig s a maláj tagállamok közül egyedüli kivételként a rádzsa címet viseli.

Azért Thaiföld még egyszer kinyújtotta a kezét Perlis felé. Amikor a 2VH-ban Japán lerohanta Délkelet-Ázsiát, a vele szövetséges Sziám ismét annektálta a miniállamot. Persze az ilyen nagyhatalmi szövetségesek farvizén végrehajtott annexiók sorsát ismerjük. Itt is az történt: a háború után visszaállt a brit befolyás. Majd jött a maláj függetlenség.

A lakosság négyötöde maláj, az állam erősen muszlim többséget mutat. Mellettük még a kínaiak vannak nagyobb számban. A tamil közösség már szinte elenyésző. S vannak thaiok is.

Kedvemre való hely. Nincsen agyonfejlesztve, a vidék még dzsungeles, és úgy összességében nincs itt semmi látnivaló.

Tehát: nézelődöm.