A sokszínű és gazdag penangi multikulturális kavalkádnak a kezdetektől fogva részesei voltak a 18. század végén letelepedő zsidó kereskedők. A közösség másfél évszázadon át virágzott, mára bezárt zsinagógáján kívül csak a temetője maradt, egyetlenként Malajziában.

A temetőt magába foglaló telket Shoshan Levi vásárolta, a helyiek emiatt Levi-temetőnek is nevezték. Az első sírkövet 1805-ben állították fel, az utolsót pedig 2011-ben, amikor a szállodaipari vállalkozó, David Mordechai 90 éves korában elhunyt. Ő volt az utolsó zsidó lakos a szigeten. (Itteni sajtó információk szerint Mordechai unokahúga az ausztráliai Sidneyben élő Tefa Efraim az utolsó maláj útlevéllel rendelkező zsidó.)

A Mordechai családról még annyit: David apja, 1895-ben Bagdadból vándorolt ki Penangba és az ónkereskedelemben dolgozott.

A penangi közösség tagjai szinte teljes egészében szefárdok voltak, számosan egykori portugáliai gyökerekkel. (Már megint úgy érzem, kicsi a világ. Madeira és Gonçalves Zarco jár az eszemben.) A sírok között azonban romániai születésű személyt is találhatunk; ami nem zárja ki a szefárd gyökereket.

A 19. század végére megerősödött a közösség: az 1899-es népszámlálás 172 zsidó élt a szigeten.

A hanyatlás a japán megszâllással kezdődött; az egész közösség Szingapúrba menekült. A hâború után aztán kevesen tértek haza, a többség a hatvanas években az Egyesült Államokba, Ausztráliába és Izraelbe vándorolt. 1963-ban Penangban már csak 20 zsidó élt. 1976-ban zárták be a város 1896-ban épült zsinagógáját, amely ma nyomda és üzlet.

A temetőre felügyelő tamil férfi rendkívül segítőkész volt.