Köves-folyó - ezt jelenti a már Közép-Szerbia déli részén, a Nyugati-Morava (ez tényleg köves) völgyében lévő város neve. Ezt már a szerb vészkorszakban (ha lehet ily konnotációban használni e szót), 1371-ben alapították, amikor az oszmánok már bőszen nyomultak észak felé. Az a Lazar Hrebeljanović alapította, aki 1389-ben Kosovopoljénél a rövidebbet húzta. Hogy aztán a felesége, Milica építette Ravanica kolostorban nyugodjék. (Lásd a tavaly téli utazásról szóló posztokat.) Milica meg a közelben, Ljuboštiában szunnyad.(Ehhez meg a legutóbbi hazaút során írtam.)

Mert azt talán mondanom sem kell, hogy mindketten nagy kolostoralapítók voltak. Ezek már többnyire - a török érkezése miatt - északabbra, a Nyugati-Morava völgyében találhatók - mind a mai napig. A stílusuk is úgynevezett "moravai".

Kruševacban állt Lazar H. vára, benne az általa alapított templommal. Képek alant.

Aztán 1427-től a 1833-ig szandzsáki székhely volt, két Habsburg beetetést (1688-90 és 1717-39) leszámítva.

A csudás királyszobrot elnézegetve (természetesen az alapítót ábrázolja) eltűnődtem, miért van az, hogy az afféle történelmileg be-és ráfaragó népek uralkodói szobrai általában ilyen taszítóan robosztusak. Én például annyi szörnyű, köztereket agyonnyomó bronzkirályt sehol másutt nem láttam, mint Portugália minden szegletében. Hogy ne a kelet-európai példákkal jöjjek.

Azért csak hozzáteszem, hogy egy történelem iránt némi érdeklődést mutató fiatalban nem sok szimpátiát ébreszthetnek Zala György mogorva-rettenetes historizáló alakjai a félkaréjban.

Szerintem ott Árpád lova a legmenőbb.