Most csak annyit, hogy ezek valamennyien most is működnek, mindenütt találni több-kevesebb szerzetest. A szerb ortodox egyházban is probléma a humánerő-utánpótlás, így - főként az eldugott hegyi kolostorokban - elsősorban import-klerikusokkal találkozhatni.

Ez azt jelenti, hogy ide a több, mint húsz éve véget ért boszniai háború alatt elmenekült szerb szerzetesek, papok kerültek. (Mert ilyen menekültek is voltak; gondoljuk a horvátországi Krajinára, Kninre. Annyi beszögelt ablaktáblát csak a kihalófélben lévő libanoni maronita falvakban láttam.)

Ezek többsége ugyancsak traumatizált ember, ami nem segíti - mondjuk így - a társadalmi békét.

Az alant látható Tušimlja kicsiny kolostora a Golijában jó kétórás mászásra van a Raška-folyótól. Az előbbi paraméterekkel bíró szomorú szerzetes kávézás és csendes beszélgetésünk után adott négy húsvéti tojást. A visszaúton az erdőben találtam egy éhes kismacskát. Megpucoltam a tojásokat és megetettem.

Várom a "jó tett helyébe jót várj"-elv alapján nekem járó jussot.