Az ember mindig visszavágyik. Tulajdonképpen bármikor, bárhova. Talán természetes ez, az idővel folytatott folymatos küzdelemben. Így vagyok a tavalyi látogatás során folytán általam folyton ekézett Emirátusokkal is. Merthogy igazából nem haragszom én semmire/senkire. Viszont – asszem – minden idegesít. S ez milyen jó! Inspiratív.
A világbajnok (nem sokáig maradnak azok, tök gáz!) tornyok tövében látszólag minden okés. A jelenlegi belpolitikai helyzet általában véve stabil. A két legbefolyásosabb emirátus, Abú Dzabí és Dubaj. Míg az előbbi a politikai/állami adminisztratív vezetésben dominál, az utóbbi a gazdasági élet legfőbb irányítója. Jelenleg a két vezető emirátus közötti egyensúly stabil, ami azonban megbomolhat, amennyiben a Dubajt irányító al-Maktúm/al-Maktoum-család politikai ambíciói felerősödnek. Ez a jelenlegi belpolitikai szituációban nem várható, ugyanakkor a szövetségi állam elnöke, Abú Dzabí emírje, Khalífa bin Zájed Ál Nahján/Khalifa bin Zayed Al Nahyan halála esetén nem kizárt a dubaji uralkodó, Muhammad bin Rásid Ál Maktúm/Muhammad bin Rashid Al Maktoum ilyen irányú ambícióinak felerősödése. Ennek realizáláshoz azonban szüksége volna a többi emirátus-vezető támogatására és Szaúd-Arábia (és a GCC többi tagállama) beleegyezésére. Jelenleg azonban ennek az opciónak kicsi azt esélye.
Dubaj gazdasági fölénye a kereskedelmi, szolgáltatóipari és bankszektorban egyre nagyobb. A Maktúm-család tudatosan törekszik Dubaj gazdaságát diverzifikálni, illetve újabb és újabb globális és regionális gazdasági szereplőt magához vonzani. Az eddig megcélzott nyugati (európai és észak-amerikai) gazdasági szereplők mellett az utóbbi években Dubaj kelet felé is nyitott: Irán, Kína és India fontos regionális partnere lett. Ezt a nyitást és gazdasági kapcsolat-bővítést a vezetők szándéka szerint tovább növelik Irán irányába – számítva az embargó feloldását követő borítékolható gazdasági élénkülésre. Az iráni nyitás (kapcsolatfejlesztés) prioritást élvez a dubaji gazdaságpolitikában.
Továbbra is fennáll azonban a nagy/gazdag és kicsi/szegény emirátusok közötti ellentét/feszültség. A nagymértékű beruházások alapvetően Dubajra, Abú Dzabíra, Adzsmánra, al-Sárqa/Sharjah-ra, al-Fudzsajra/al-Fujayrah-ra terjed ki.
Ugyanakkor a szegényebb emirátusokban (Umm al-Qajvajn/Umm al-Qaywayn és Ra’sz al-Khajma/Rasa al-Khaima) továbbra is komoly társadalmi feszültségek húzódnak. Itt a lakosság még nagyobb hányada állampolgársággal nem rendelkező vendégmunkás és az állampolgárok életszínvonala is szignifikánsan alacsonyabb, mint a többi emirátusban.
E két utóbbi emirátus azonban stratégiai jelentőséggel bír, miután földrajzi elhelyezkedésük okán ők ellenőrzik a globális tengeri olajszállításában alapvető szerepet játszó Hormuzi-szoros bejáratát. Na jó, annak déli fertályát.
Az UAE belpolitikai prioritása jelenleg a folyamatos gazdasági növekedés biztosítása, a társadalmi stabilitás fenntartása. 2020-ra a legmodernebb gazdaság megteremtését tűzték ki célul. Amennyiben ez a program megvalósul az UAE globális port-of-trade jellege mellett regionális gazdasági központ is lehet. Jelenleg a világ 500 legnagyobb cégéből száznak a központja az Emirátusokban van. Ezt az arány tovább szeretnék növelni és a száz globális top cégből még többet odavonzani. A kormányzat célja, hogy ez a központi gazdasági szerep nélkülözhetetlenné tegye az országot India, Pakisztán, Szaúd-Arábia, Irán és részben Kína regionális gazdasági szerepvállalásában. Irán kiemelt szerepet játszik az UAE jövőbeli gazdasági terveiben, miután a perzsa állam már az embargó eddigi éveiben is Dubajt tekintette egyfajta „külső kereskedelmi csomópontjának” s jelentős iráni tőkekihelyezések történtek az emirátusban. Várhatóan ez az embargó feloldásával tovább növekszik. Ennek fejlesztése érdekében az UAE továbbra is kiemelt figyelmet fog fordítani a dél-iráni Kís/Kish-szigetén lévő szabadkereskedelmi zónára. A két terület között még szorosabb együttműködés várható.
Ennyi pozitívumot évek óta nem írtam le egyetlen szösszenetben. Szégyellem is magam.
